A lassan 20 éves széria (anti)hőse Kratos, aki miután bosszútól fűtve bedarálta a görög mitológia minden említésre méltó lényét és istenét, átköltözött a skandináv mondavilágba, ahol egy méretes szakáll növesztése mellett új családot is alapított.
Sokunk számára nem volt ismeretlen Thor, Odin és Loki világa, ahogy az univerzumot benépesítő népek (pl. elfek, törpök) és szörnyek (pl. trollok, ogrék) sem, az pedig senkit nem érhetett meglepetésként, hogy az út, amin hősünk és fia, Atreus elindul, ezúttal is bővelkedik az említett lények aprításában.
A 2018-as epizód műfaját tekintve maradt akció-kalandjáték, ám az egyes elemek jócskán megváltoztak az eredeti trilógiához képest: ezúttal váll fölötti kameranézetből irányítottuk karakterünket, a korábbi lineáris pályákat pedig egy félig-meddig nyitott világ váltotta le, amelynek idővel újabb és újabb részei nyíltak meg a játékosok számára. A korábbi csépelős „hack-n-slash” harcrendszert leváltotta az akció-RPG-k iránya, így Kratos, valamint az ő felszerelésének fejlesztése is bekerült a képbe, illetve kiemelten fontossá vált a megfelelő hárítás és kitérés a harcok közben.
Ehhez jöttek még az ötletes puzzle feladatok, valamint a történet, ami brutalitásában visszafogottabb lett, mint az előzmények, cserébe egy sokkal érettebb megközelítést kaptunk, komplex és érzelmes karakterekkel. Ahogy kollégám korábban a tesztjében is kifejtette, a 2022-ben debütált Ragnarök cmű folytatás ezt a vonalat vitte tovább, minden erőforrását az előző részben lefektetett alapok finomítására fordítva. Bár a hatalmas újdonságok itt elmaradtak, de a szinte tökéletesre csiszolt játékmenet így is szórakoztatóan asszisztált a skandináv kaland tökéletes lezárásához – ami billentyűzettel és egérrel is pont annyira szórakoztató, mint egy kontrollerrel!
Vár a Kilenc Birodalom
A PC-s változatot egy 12 gigabájtos RTX 4070 videokártya, egy Core i5-13400F processzor, 32 gigabájtnyi DDR5 memória és egy 1 terbájtos SSD kíséretében teszteltem. A hivatalos gépigény szerint ez a konfiguráció elegendő a 4K + Ultra részletességű beállításokhoz; igaz, ott 4070 TI-t írnak, ami bár valóban erősebb az én VGA-mnál, ám én 4K-s monitor híján csak egy Full HD-s (1080p) monitorral teszteltem a programot, és az ultra beállításokhoz bőven elég is volt a sima 4070-es.
Akárcsak az előző átiratánál, így itt is rengeteg a beállítási lehetőség: a képfrissítés teljes feloldása, a 21:9-es ultraszéles, valamint a 32:9-es szuperultraszéles képarányok támogatása, bekapcsolhatók továbbá az Nvidia DLSS 3.7-es, az AMD FSR 3.1-es és az Intel XeSS 1.2-es mesterséges intelligencia alapú skálázási technológiák. Ezek mellett megannyi apró finomhangolási lehetőség érhető el, ami a látvány javítása mellett a hozzáférhetőséget is érinti. Ilyen a felirat méretének állítása, a szereplők neveinek kiírása, különböző színekkel történő megkülönböztetése és még sorolhatnám.
A játékkal töltött 25 órám alatt felskálázás nélkül, ultra beállításokkal róttam a Kilenc Birodalom földjeit, és leszámítva néhány anomáliát, szinte zavartalanul, folyamatos 60 fps képfrissítéssel, villámgyors töltésekkel, és parádés látvánnyal telt az idő, a nagyobb harcok közepette és a farkasfogatos száguldozás közben is.
De milyen anomáliákra céloztam?
Első alkalommal, október 19-én, a játék megjelenésekor, valamint másnap is a DLSS „quality” beállításával vágtam bele a kalandba, és bár a teljesítményre egy rossz szavam sem lehetett, közel és távol is homályos textúrák fogadtak. Emiatt az első két órát követően átváltottam a natív elsimításra, ami úgy jelentett megoldást a problémára, hogy közben még a teljesítmény sem romlott.
Egy másik probléma a játékban felbukkanó QTE, azaz quick time eventeknél jött elő, ugyanis az összes felbukkanó ikon alacsony felbontású volt, amitől ugyan nem dőlt össze a világ, de ocsmányul kilógtak az amúgy csodás összképből. Ezt viszont a fejlesztők órákkal később egy kisebb javítás formájában korrigálták, a 19-ét követő hétvégén pedig két frissítés is érkezett, amik főleg a DLSS-t pofozták helyre.
A még javításra váró hibák közül a legzavaróbb, hogy a játék bizonyos helyszíneken, de inkább konkrét pontokon (pl. Ratatoskr előtt állva) nagy mértékben és indokolatlanul elkezdi zabálni a virtuális memóriát, ami okán látványosan visszaesik a teljesítmény. Ezt ideiglenesen egy újraindítással orvosolható, illetve elkerülhetők az érintett pontok, továbbá megoldás lehet az is, ha nem időzünk sokáig az érintett helyszíneken.
Ugyancsak zavaró tényező, hogy hiába nincs többjátékos komponens, a Sony elhatározta, hogy a God of War Ragnaröktől kezdve a PC-s játékokat is a PlayStation Network részéve teszi, így bár korábban csak opcionális volt, ezúttal muszáj egy PSN-fiókot létrehozni, hogy játszhassunk a programmal. Jó hír viszont, hogy a konzolos barátainkhoz hasonlóan mi is ingyen megkapjuk a Valhalla DLC-t, ami epilógusként szolgál a történethez és egy roguelite móddal bővíti a több mint 50 órás alapjátékot.
Isteni kaland
Mindent összevetve ezúttal is jár a kalapemelés a Santa Monica és a Jetpack Interactive fejlesztői előtt, hiszen az említett hibák, és a Sony – felhasználói szempontból érthetetlen – döntését leszámítva kihagyhatatlan ajánlat a God of War Ragnarök PC-s portja. A folytatás ügyesen építkezik a 2018-as rész alapjaira, parádés helyszínekkel és harcokkal bolondítva meg a ~23-25 órás történetet, ami méltó lezárása Kratos skandináv kiruccanásának.
A God of War Ragnarök PC-s változata szeptember 19. óta kapható a Steam és az Epic Game Store digitális áruházakban.
