A Sonos jó ideje ismert szereplő a prémium kategóriás hangcuccok piacán, a főleg hangsugárzókban és hangprojektorokban utazó cég az elmúlt két évtizedben azzal győzött meg rengeteg felhasználót, hogy a kiváló hangzás mellett szinte az összes eszközük kompatibilis egymással – még az IKEA-val közösen fejlesztett Symfonysk termékek is. Ezen képességüknek hála a különböző modellek vezeték nélküli kapcsolaton keresztül bővíthetők akár házimozis hangrendszerré, vagy használhatók úgynevezett multiroom megoldásban – mikor az otthonunk több pontján is ugyanaz a zene szól különböző hangszórókból.
Az Ace ugyanakkor nem a cégtől megszokott kategóriák egyikét képviseli, hanem egy olyan termék, amivel a Sonos korábban nem próbálkozott: vezeték nélküli fejhallgató, aktív zajszűréssel (ANC) és egy olyan extra tulajdonsággal, ami csak a gyártó ökoszisztémáján belül élvezhető. Mindezért hazánkban nem kevesebb, mint 195 ezer forintot kér a gyártó, cikkemben pedig azt járom körbe, hogy pontosan mit kapunk ezért a füleshez mérten elég magas összegért.
Sonos Ace fejhallgató
A fehér és fekete színben elérhető Ace le sem tagadhatná, hogy a Sonos istállójából került ki. A finoman lekerekített formákkal operáló dizájn nem hivalkodó, letisztult, mégis teljesen egyedi, azonnal megkülönböztethető az olyan, már jól bejáratott konkurensektől, mint a Sony WH-1000XM5, az Apple AirPods Max vagy éppen a Bose QuietComfort széria egyes tagjai. Az összeszerelés minősége hibátlannak mondható, és az anyaghasználaton is érződik, hogy nem spórolt a gyártó.
A kagylók kiváló minőségű műanyagból készültek, a nálam járt fekete modell matt felületén egyáltalán nem látszódnak ujjlenyomatok, a belső műbőr párnák pedig nemcsak memóriahabot rejtenek, de mágnessel csatlakoznak a belső részhez, így idővel könnyedén cserélhetők. A pánt rozsdamentes acél, ez a kagylókból kihúzva állítható a fejméretünkhöz, a kényelmes viseletről pedig az alsó, párnázott műbőr és a felső, szintén matt műanyag pántborítás gondoskodik. Előbbinek köszönhetően a 312 grammos súly egyenletesen eloszlik a fejünkön, így a fejhallgató viselése még hosszú távon sem kényelmetlen – legalábbis akkor, ha nincs nagyon meleg.
Over-ear fejhallgatóról lévén szó a műbőr párnák – esetemben – tökéletesen körülölelték a füleimet, ennek megfelelően már önmagukban egész jól elszigeteltek a külvilágtól, viszont a remek tapadásnak hála a júniusi melegben sétálva gyorsan meg is izzadtam alattuk. A szerkesztőségben ülve ugyan nem tapasztaltam hasonlót, de arra mindenkinek készülnie kell, hogy szellőzés hiányában, mozgás közben szinte elkerülhetetlen az izzadás – éppen ezért edzéshez ez a füles nem lesz jó választás. Már csak azért sem, mert IP-szabvány szerinti védelmet sem kapott az eszköz, így jobb elkerülni, hogy komolyabb nedvességgel találkozzon.
A kialakítással kapcsolatban mindössze egy komolyabb problémám volt: a kagylók ugyan 90 fokban beforgathatók, de rossz irányba, vagyis a Sonos elkövette ugyanazt a hibát, mint a Sony a legutóbbi fülesével. Ezzel akkor szembesülünk, ha a fülest nem levesszük, csak lehúzzuk a nyakunkra. A kagylók ilyenkor nem be-, hanem kifordíthatók, tehát a párnázott részek nem simulnak rá a mellkasunk felső részére, hanem kifelé néznek, és kellemetlenül rászorulnak a nyakunkra. Ha pedig nem hajtjuk be őket, akkor folyton hozzáérnek az állunkhoz. Mindez persze nem katasztrófa, a viselés elhanyagolható részében okoz kellemetlenséget, de valahol érthetetlen, mindez hogy „nem szúrt szemet” az eszköz tervezése során.
Gombok és hasznos funkciók
Bár a Sony már évekkel ezelőtt, az első XM fülesnél bevezette az érintéses vezérlést, a Sonos (az Apple-höz hasonlóan) maradt a klasszikus gombos megoldásnál. Ennek megfelelően a bal kagylón találunk egy bekapcsoló gombot (mellette egy apró állapotjelző LED-del), amivel a Bluetooth-párosítás is elindítható, a jobb kagylón pedig egy kör alakú műanyag, illetve egy benyomható és fel- illetve le csúsztatható fém kapcsoló kapott helyet – utóbbi az úgynevezett Content Key. Ezzel indítható és állítható meg a lejátszott zene, válthatunk számot, illetve ezzel szabályozható a hangerő. A másik jobb oldali gombbal a zajszűrés és az Aware (magyarul Éber) mód között válthatunk, nyomva tartva pedig a hangasszisztensünk aktiválható.
A kapcsolók elhelyezése kényelmes, a vezérlés elég egyértelmű, mindössze pár perc alatt elsajátítható, a füles telefonhoz csatlakoztatva pedig headsetként funkcionál. Ennek megfelelően a Content Key-jel fogadhatunk, megszakíthatunk és elutasíthatunk bejövő hívásokat is. És ha már telefonálás: a beépített mikrofonok nemcsak a zajszűrésben segítenek, de beszélgetés közben is a hangunkra koncentrálnak, kiszűrve a külvilágot, remek hangminőséget biztosítva.
Utóbbi – többek között – online értekezletek közben is jól jöhet, és itt érdemes megjegyezni, hogy az Ace tudja a Bluetooth multipoint funkciót, azaz egyszerre akár két eszközhöz is csatlakozhat. Mondjuk a mobilunkhoz és az asztali gépünkhöz: előbbin hallgathatunk zenét, de az online meetingünk indulásakor mindenféle hercehurca nélkül válthatunk át a gépünkre, hogy az értekezletbe bekapcsolódva teljes értékű headsetként használhassuk a fülest.
Ami a csatlakozókat illeti, mindössze egy USB-C portot találunk a bal kagylón, ez viszont nemcsak az 1060 milliamperórás aksi töltésére szolgál, hiszen az alapcsomagban az USB-C/USB-C kábel mellett találunk egy USB-C/jack vezetéket is, amivel akár analóg eszközökkel vagy a repülőgépek szórakoztató rendszerével is összeköthető a füles. Az Ace mellé ráadásul jár egy keménytok is, amiben külön tárolót kaptak a kábelek, és az ovális apróságot mágnes tartja a nagyobb tárolóban, hogy ne essen ki azonnal, mikor a zipzárt elhúzva kinyitjuk azt.
A Sonos ígérete szerint az aksi akár 30 órányi zenehallgatást is biztosít, méghozzá zajszűrés kíséretében, de a gyártó ezúttal túl szerénynek bizonyult, mert nekem ennél több üzemidőt sikerült elérnem. Az pedig már tényleg csak bónusz, hogy mindössze 3 perc töltéssel akár három órára elegendő energia is „átpumpálható” az eszközbe.
Hang és csend
Az Ace kagylóiban egy-egy 40 milliméteres meghajtó felel a hangok megszólaltatásáért, és a fejhallgató – a Sonos múltjának fényében – ezen a területen pont úgy muzsikált, ahogy az elvárható. Egyaránt szépen és tisztán, jól elkülöníthetően szólaltatja meg a mély, közepes és magas tartományokat, nem vesznek el a finom részletek, kellően tágas a hangtér, és a basszus is elég erőteljes – na nem annyira, mint egy kifejezetten mélyekre hangolt eszköz esetében, de panaszra így sem lehet okunk.
Azt ugye már említettem, hogy a füles vezetékkel is csatlakoztatható lejátszókhoz (ami főleg akkor érdekes, ha fontos a veszteségmentes minőség), a vezeték nélküli kapcsolatot pedig a Bluetooth 5.4 biztosítja. Apple eszközök esetében be kell érni az AAC kodekkel, az androidosoknál ugyanakkor a szokásos SBC mellett támogatott az AptX Adaptive és AptX Lossless formátum is – már amennyiben a lejátszónk kompatibilis ezen kodekekkel. LDAC támogatás ugyanakkor nincs, ami egy közel 200 ezres eszköz esetén azért elég szomorú.
Ami a zajszűrést illeti, az első beüzemelést követően még csak az ANC (aktív zajszűrés) és az Éber üzemmód között válthatunk a jobb kagylón található kerek gombbal. A Sonos alkalmazást telepítve (ami nem feltétlenül szükséges a használathoz) azonban elérhetővé válik egy harmadik opció is, amikor az Ace úgy viselkedik, mint egy teljesen hagyományos füles, tehát nem használjuk sem a szoftveres zajkioltást, sem a külvilág zajait a mikrofonokon keresztül áteresztő Éber módot.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ANC funkcióra váltva itt is olyan érzésem támadt, mintha egy láthatatlan bura ereszkedett volna a fejem köré. A Sonos Ace nagyszerűen szűri ki a mély és folyamatosan ugyanazt a frekvenciát használó monoton zajokat, és ezt nem csak én állítom, de a kollégáim is. Történt ugyanis, hogy a teszt során pár napra elszállt a szerkesztőségnek otthont adó iroda klímája, amit az üzemeltetés hatalmas, zúgó beltéri egységekkel igyekezett orvosolni.
Bekapcsolva repülőgépek hajtóműveit idéző zaj keletkezett, én pedig jártam sorra az asztalokat, a kollégák fejére téve a fülest, hogy prezentáljam az Ace képességeit. Láttam néhány elkerekedő szemet, mikor átváltottunk a zajszűrésre, de az eszköz képességeit a főszerkesztő reakciója reprezentálja a legjobban, aki az ANC aktiválásakor azt hitte, hogy a klíma lett kikapcsolva.
Hasonlóan jól működik az Éber mód, ami egészen természetes módon adja vissza a külvilág zajait, és itt kiemelném a (hozzánk intézett) beszédet, ami kristálytiszta, ennek megfelelően jól érthető, így nem kell levennünk az eszközt, ha meghallgatnánk valakit, esetleg szeretnénk hallani, hogy mit mond a hangosbemondó egy reptéren ücsörögve.
Itt jegyezném meg továbbá, hogy a füles fel van vértezve a Dolby fejkövetés technológiájával is, ami annyit tesz, hogy az applikációban ezt a lehetőséget bekapcsolva lényegében térélményt kapunk. Ha mondjuk zenét hallgatunk a számítógépen, akkor a fejünket balra elforgatva a jobb kagylóban szól erősebben a hang, fordítva pedig a balban, és a „forrástól” eltávolodva is érzékelni fogjuk, hogy merre található a gépünk. A technológia egészen impresszív, ugyanakkor a gyakorlatban sok hasznát nem éreztem, így egy idő után ki is kapcsoltam.
Házimozi másképp
Nem Sonos eszközről beszélnénk, ha nem lenne valamilyen extra funkciója a fülesnek. A gyártó többi termékénél ez a már említett széles körű kompatibilitás, hogy a hangsugárzó, a mélynyomó, a hordozható hangszóró és a soundbar is összeköthető multiroom rendszerben, és egy komplett házimozi szisztéma is kiépíthető belőlük.
Nos, az Ace – meglepő módon – ezzel a tulajdonsággal nem rendelkezik, tehát nincs lehetőség arra, hogy összekössük az ökoszisztéma többi egységével és a kagylókból is ugyanaz a zene szóljon, mint a lakás többi hangcuccából. Van helyette Dolby Atmos támogatás, ami annyit tesz, hogy a fülest felvéve az ilyen formátumú filmes tartalmakat úgy élvezhetjük, mintha egy többcsatornás hangrendszer lenne körülöttünk. Ez főleg akkor jön jól, ha esténként mondjuk 100 százalékig ki szeretnénk élvezni egy Star Wars-film minden robbanását és fénykard suhintását, de közben nem akarjuk, hogy a szomszéd ránk rúgja a bejárati ajtót, illetve az alvó szeretteinket sem szeretnénk több irányból szóló vukiüvöltéssel felébreszteni legszebb álmukból.
Hogy a füles tévézéshez is használható legyen, az egy elég széles réteg által igényelt funkció, a Dolby Atmos támogatás pedig hiánypótló funkció, kevés az olyan eszköz, ami jelenleg ugyanezt kínálná. Van itt ugyanakkor egy elég nagy probléma.
A Sonos ígérete szerint mindez még idén elérhető lesz a jóval olcsóbb Beam és Ray hangprojektorokkal is, illetve érkezik az androidos alkalmazás frissítése, de számomra érthetetlen, egy cég miképp engedheti meg magának, hogy a premierkor ennyi felhasználót elzárjon egy fontos funkciótól. A teszt elkészítése is azért tartott ennyi ideig (a füles már a megjelenéskor megérkezett), mert az Ace mellé szereznem kellett egy Arc soundbart, illetve androidos felhasználóként egy kompatibilis iPhone modellt is.
Ha ezek megvannak, akkor a fülest felvéve az iOS-es alkalmazásban megjelenik a TV Audio Swap funkció, az Ace a wifin keresztül összeköthetővé válik az Arc soundbarral, és a kapcsolat létrehozása után a Content Key gombot nyomva tartva a hang a hangprojektorból átvált a fejhallgatóra (és vissza). Amennyiben Dolby Atmos formátumú tartalmat (ilyen például a Disney+ legújabb Star Wars-sorozata, Az Akolitus) játszunk le a kompatibilis tévénken, akkor a fülesen keresztül is egészen kiváló térélményben lesz részünk. A zajoknak iránya és mélysége lesz, nézőként bekerülünk az események közepébe, ami a térhatású hang megszállottjainak remek élmény lesz.
Ez a lehetőség ráadásul nemcsak akkor jön jól, ha filmet nézünk, de videójátékoknál is, ahol nemcsak élmény, de sokszor előny is, ha halljuk, pontosan melyik irányból érkeznek a különböző hangok és zajok. Kompetitív programokkal ugyan nem teszteltem a fülest, de egy PlayStation 5-ön futtatott Fallout 4 esetében például növelte a játékélményt, hogy térhatású hangot kaptam a fejhallgatóból.
A funkciónak tehát véleményem szerint igenis van értelme, és az Ace az Arc soundbarral párban a nem Dolby Atmos formátumú tartalmak esetében is tudja növelni a hangélményt. Egy Beam Gen2 és egy androidos telefon tulajdonosaként azt ugyanakkor bosszantónak találom, hogy a gyártó számára én jelenleg egy másodrendű felhasználónak számítok, akinek a megjelenéskor még nem elérhető egy olyan fontos funkció, ami ezt az eszközt igazán különlegessé teszi.
Persze itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a füles a hagyományos Bluetooth-kapcsolaton keresztül összeköthető kompatibilis okostévékkel, de ilyenkor le kell mondanunk az ökoszisztéma nyújtotta kényelemről (a tévé menüjéből kezelni a BT-kapcsolatot még mindig sokkal macerásabb, mint egy telefonnál) és a Dolby Atmos formátum nyújtotta, érezhető minőségkülönbségről is.
Elkapkodták
Az Ace egy csinos és jól összerakott füles, ugyanakkor több szempontból is bele lehet kötni. Az egyik probléma az, hogy a gyártó kissé elkapkodta a termék piacra dobását: ennek a kütyünek akkor kellett volna a boltokba kerülnie, ha a szoftver már egyaránt kompatibilis az iOS-szel és az Androiddal, illetve a TV Audio Swap funkció működik az olyan Sonos termékekkel is, mint a Ray és a Beam hangprojektorok.
A cég termékei sosem tartoztak az olcsó hangcuccok közé, de az átlagnál magasabb összeget alátámasztotta a piacon általánosnak nem nevezhető, ökoszisztémán belüli kompatibilitás – ami ebből a termékből ugye konkrétan kimaradt.
Ennek fényében a közel 200 ezres ár túlzásnak tűnik. És ez a fülhallgató hiába olcsóbb például a még mindig 240 ezer forintért kínált Apple AirPods Maxnél: ha valaki egy kiváló hangminőséget biztosító és piacvezető hangszűréssel rendelkező fejhallgatót szeretne, ott a Sony WH-1000XM5, ami jó 60 ezer forinttal olcsóbban beszerezhető.
A meglehetősen agresszív árazással a gyártó véleményem szerint a Sonos ökoszisztémán kívül élő felhasználók nagy részét elriasztja, hiszen számos hasonló képességű konkurens kapható több tízezerrel olcsóbban. A cég a kapkodással viszont az elhivatott Sonos-tábort illetően is lábon lőtte magát, hiszen egy hozzám hasonló felhasználó például miért kapkodna a fülesért, mikor még dátum sincs arra vonatkozóan, hogy a nem iPhone-os és nem Arc soundbarral felszerelt felhasználóknak mikor lesz elérhető az ökoszisztémán belüli extra funkciót biztosító frissítés.
