25 évig sodródott észrevétlenül az űrben az a műhold, amelyet a közelmúltban sikerült megtalálni – írja a Space.com. Az Infra-Red Calibration Balloon (S73-7) 1974. április 10-én, az Egyesült Államok légierejének űrkísérleti programjában indult útnak, és eredetileg az úgynevezett Hexagon-rendszer része lett volna, amely 1971 és 1986 között üzemelt. Maga az S73-7 66 centiméter széles volt, misszióját 800 kilométeres pályán teljesítette volna.
Az eredeti terv szerint a műhold az űrben felfúvódott volna, hogy a távérzékelő berendezések kalibrációs célpontjaként szolgáljon.
Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics munkatársa az adatarchívumokat tanulmányozva fedezte fel, hogy a mostani észlelést megelőzően kétszer is eltűnt az objektum a radarok elől: előbb az 1970-as, majd az 1990-es években. „A probléma az, hogy valószínűleg nagyon alacsony a radarkeresztmetszete” – mondta McDowell. A műszerek talán a műhold egy olyan darabkáját követik, amely nem is fém, ezért nem látszódik jól.
Bolygónk körül jelenleg több mint 20 ezer különböző méretű űrszemét kering, ezek nyomon követése nem egyszerű feladat, a konkrét beazonosítás pedig még nehezebb. Amennyiben egy objektum pályáját sikerül egy ismert régi űreszköz mozgásához kötni, az segíthet az eredet meghatározásában, zsúfoltabb térrészekben, meghibásodások, valamint rég nem látott műholdak esetében viszont ez a megközelítés ritkábban segít. Éppen ezért különleges, hogy sikerült az S73-7 nyomára bukkanni.
Sajnos az űrszemetek egyre fokozódó problémát okoznak, hiszen veszélyt jelentenek a még működő űreszközökre. A fenyegetés valós, a közelmúltban például a kínai Tienkung állomásról derült ki, hogy megrongálta egy objektum becsapódása.
