Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem a Motorola mobiltelefonos stratégiáját. A Lenovo tulajdonában lévő gyártó hosszú kínlódás után 2023-ra összeszedte magát, és – többek között – piacra dobta az Edge 40 Pro csúcstelefont, ami remek specifikációkat kínált korrekt áron. A középkategóriás, sima Edge 40 pedig olyan jól sikerült, hogy bekerült a legjobb 200 ezer forint alatti mobilokat listázó cikkünkbe.
Azt gondolnám, hogy egy ilyen jó visszhangot eredményező felhozatalt nem kellene feleslegesen bolygatni, de a cég ezt a jelek szerint egészen másképp látja, hiszen az április 16-án debütált Edge 50 Pro például már nem egy csúcskészülék, hanem egy felső-középkategóriás, a tavalyi Edge 40-nél jóval drágább telefon.
Mindezt a márka megfejelte azzal, hogy Edge 50 modell idén (egyelőre) nincs, de bejelentették az Edge 50 Fusion nevű középkategóriás modellt (165 ezer forintért lesz elérhető júniustól), és a széria idei zászlóshajójának szánt Edge 50 Ultrát. Ezért már igazi csúcs árat, 410 ezer forintot kér majd a gyártó, a hazai megjelenés pedig ebben az esetben is nyár elején várható. Ilyen készülékekkel az Edge 40 sorozatban nem találkozhattunk, legutóbb a 2022-es Edge 30 szériánál használták ezen elnevezéseket, így a Motorolának újfent sikerült összezavarnia mindenkit, aki nyomon követi a 2020-ban indult, azóta egyre népszerűbbé váló okostelefon-család sorsát.
A nevekkel és kategóriákkal történő variálás ellenére, a jól sikerült tavalyi telefonok után azért kíváncsi voltam, idén mire számíthatunk a cégtől, és abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy már az európai bejelentés előtt kipróbálhattam a hazai piacon április 17-től, levendula és fekete színekben elérhető Edge 50 Prót.
Motorola Edge 50 Pro
A dizájnt illetően a Motorola követi azt a piaci trendet, hogy nincs radikális változás az elődhöz képest. Ennek megfelelően az Edge 50 Pro magassága nem változott (161,2 mm), a szélessége észrevehetetlenül csökkent (72,4 mm), illetve egy leheletnyivel vékonyabb lett (8,2 mm) a tavalyi modellnél. A legnagyobb eltérés az Edge 40 Próhoz képest, hogy a hátlapi kamerasziget már nem különálló egység, a műbőr ráfeszül a kidudorodó részre, amiből csak a kamerák, a vaku és a szenzor „kandikál” ki.
Azt továbbra is remek dolognak tartom, hogy a gyártó nem erőlteti a könnyen sérülő üveg hátlapot, a színes (nálunk levendula) műbőr borítás fogása stabil és kellemes, és jól is néz ki. A keret alumínium, és bár jómagam a sík kijelzőre esküszöm, azt el kell ismernem, hogy a szélek ívelt üvege továbbra is kecses formát kölcsönöz a telefonnak. Ennek hála a jobb és bal káva szinte nem is látszik, a felül és alul látható vastagabb fekete területek pedig az első jelei annak, hogy ez egy középkategóriás telefon.
A fenti és lenti vastagabb kávákat leszámítva a 6,7 hüvelykes pOLED panelre nem lehet panasz: a tavalyi 165 Hz-es képfrissítés ugyan a múlté, helyette 144 Hz a maximum, amivel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez még a csúcskategóriában sem mindennapos. Emellé nőtt a felbontás (1220 x 2712 pixel), továbbá a névleges fényerő is, immár 2000 nitről beszél a gyártó, amit megtapasztalni nem fogunk, de tény, hogy a képernyő még tűző napon is tökéletesen adott vissza mindent. A színek, a kontraszt, a mozgásmegjelenítés hibátlannak mondható, adott a Gorilla Glass védelem, és a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó is, ami a teszt során villámgyorsan tette a dolgát.
Ami a kialakítás többi részét illeti, jobb oldalra kerültek a hangerőszabályzók és a bekapcsoló gomb, a nálunk járt modell alul található SIM-tálcájába csak egy kártya helyezhető (de létezik Dual SIM kivitel is), az USB-C port 3.1-es, a sztereó hangszórók pedig támogatják a térhatást biztosító Dolby Atmos formátumot. Nem elhanyagolható tény továbbá, hogy a készülék ezúttal is megkapta az IP68 víz- és porállósági tanúsítványt, így akár azt is túléli, ha nyáron beleejtjük egy medencébe.
Középre lő
Pár apróságot leszámítva a fentiek alapján az Edge 50 Pro még beférne a csúcskategóriába, a kompromisszumot a burkolat alatti komponensek kapcsán kötötte a gyártó. Konkrétan a processzorról beszélünk, ami egy négy nanométeres gyártástechnológiával készült Qualcomm Snapdragon 7 Gen 3, ami bizony jókora visszalépés ahhoz képest, hogy tavaly még az akkori csúcsnak számító Snapdragon 8 Gen 2-t kaptuk. Emellé jön egy, a tavalyinál gyengébb grafikus mag (Adreno 720), illetve 12 gigabájt memória (LPDDR4X) és 512 gigabájt háttértár (UFS 2.2) – ami viszont nem rossz, csak ez a két komponens nagyban hozzájárul a bőven 200 ezer feletti árhoz.
Ezek együtt az Antutu benchmark programban 843 251 pontot szedtek össze. A teljesítményre alapból nem lehet panasz, hisz az Android 14 alapú kezelőfelület villámgyors, egyszerre több alkalmazás is probléma nélkül használható, és a mobiljátékokat sem kell mellőzni, csupán a beállításokból kell itt-ott némileg visszavenni. Ha viszont pusztán a nyers erőt nézzük, ez a fele annak, amire például egy Xiaomi 14 képes, és nem sokkal több, mint amit egy 200 ezer forint alatt kínált Samsung Galaxy A55-ből vagy egy Redmi Note 13 Pro+ 5G-ből lehet kihozni.
Ahol szépít a Motorola, az a telefon többi komponense. Nem hiányzik az eSIM támogatás, alap az 5G és az NFC, a telefon kompatibilis a három sávos Wi-Fi 6E szabvánnyal, a Bluetooth már 5.4-es, támogatott az összes műhold, a képernyő szélein bekapcsolható az Edge Lights, ami pótolja az értesítési LED-et, és nagyon jól működik a 6-os verziónál járó, Ready For kapcsolat is. Ennek köszönhetően a telefon folyamatos összeköttetésben lehet a számítógépünkkel, akár vezeték nélkül is, megkönnyítve például az üzenetírást, vagy éppen a képek és más fájlok mozgatását.
Nem kis fegyvertény továbbá, hogy a 4500 milliamperórás akkumulátor vezetéken 125 wattal tölthető, vezeték nélkül 50 wattot kapunk, a vezeték nélküli visszatöltésnél (mikor a telefonnal adhatunk át energiát más kompatibilis eszközöknek) pedig 10 wattal számolhatunk – mind a három esetben nőtt a teljesítmény tavalyhoz képest.
Bár a telep lehetett volna ugyanakkora, mint az Edge 40 Prónál (4600 mAh), de az energiahatékony komponenseknek hála akár két nap üzemidő is kihozható a készülékből. És muszáj kiemelnem, hogy a telefon dobozából most sem hiányzik a 125 wattos fali adapter, illetve a Motorola nem feledkezett meg a tokról sem.
Utóbbi nem egy filléres átlátszó szilikon megoldás, hanem a készülék színéhez passzoló, de azért valamelyest áttetsző védő, ami úgy lett kialakítva, hogy felhelyezve a ne vesszen el a mobil egyik nagy erényének számító karcsú és elegáns kivitel.
Mi a helyzet a hátlapon?
Pusztán a számok tükrében a hátlapi kamerarendszer visszalépés az Edge 40 Próhoz képest, hiszen az 50 megapixeles főkamerát, a 12 megapixeles telefotót és az 50 megapixeles ultraszéles egységet idén egy 50/10/13 megapixeles összeállítás váltja.
A képlet viszont nem ilyen egyszerű. Hiába tűnik úgy, hogy a főkamera változatlan, az idei modul rekeszértéke f/1,8-ról f/1,4-re javult (tehát több fényt „kapunk”), és emellé jön a lézeres autófókusz, illetve az optikai képstabilizálás (OIS). A telefotónál hiába kapunk kisebb megapixelszámot, az optikai nagyítás immár háromszoros, és ide is megérkezett az OIS, ami meglepően jól működik, még akkor is, ha felváltunk a maximálisan elérhető, harmincszoros digitális zoomra. Az ultraszéles egységnél pedig a tavalyi 114 fokos látószög helyett immár 120 fokos képeket tudunk rögzíteni.
Ami a képminőséget illeti, az Edge 50 Pro a kategóriájához mérten remek képeket készít. A főkamerával nemcsak nappal, de este is érdemes nekiállni fotózni, az ultraszéles és telefotó egységek pedig szintén megállják a helyüket a szegmensen belül – utóbbinál megfelelő fényviszonyok esetén még a háromszoros nagyításnál sem feltétlenül lehet megmondani elsőre, hogy zoomot használtunk.
Ezen a fronton a 4K felbontás és 30 képkocka per másodperc a maxium, viszont felvétel közben még ilyenkor is simán tudunk váltani a különböző lencsék között (ami egyes esetekben azért látványos minőségváltozást eredményez). A 60 fps ezúttal csak Full HD felbontásban érhető el, ilyenkor ráadásul teljesen le kell mondanunk a széles látószögről, csak a főkamera és a telefotó egység használható.
Érdemes továbbá megjegyezni, hogy bár az előlapi szelfikamera is kisebb lett, 60 megapixelről visszaváltottunk 50-re, de legalább már ez az egység is tudja az autofókuszt, nagyobb a rekeszérték, cserébe itt is le kell mondanunk a 60 fps-ről 4K felbontásban, és be kell érnünk a 30 képkocka per másodperc képfrissítéssel.
Megéri az árát?
Ahogy említettem, a Motorola Edge 50 Pro idén egy középkategóriás telefon lett, de abból egy komolyabb kivitel, hiszen 240 ezer forintot kérnek érte. Ez 40 ezerrel több, mint amennyibe a februárban debütált Xiaomi Redmi Note 13 Pro+ 5G került a megjelenésekor, és 45 ezerrel több, mint a március óta kapható Samsung Galaxy A55.
A kijelző sokkal jobb, mint az említett modelleknél, töltés terén szintén a tesztalanyunk viszi a prímet, ráadásul innen nem hiányzik a vezeték nélküli megoldás sem, ami ráadásul 50 watt – ennyit még a 130 ezer forinttal drágább Galaxy S24 mobiloknál sem kapunk. Kamerák terén a Motorola bőven lekörözi a Xiaomit, és az A55-nél is többet nyújt, az utóbbi telefonhoz képest pedig előrelépés az is, hogy innen nem hiányzik az adapter (ami 125 wattos), továbbá tokot is kapunk.
A közel negyedmilliós ár persze sokak számára túl lehet a lélektani határon, ha viszont valakinek ez az összeg belefér, de nem akar bőven 300 ezer feletti csúcstelefont, ugyanakkor fontos a gyors töltés, a remek kijelző és üzemidő, a jelentős méretű háttértár, illetve a középkategóriás átlagot azért meghaladó kamerás teljesítmény, annak érdemes lehet elgondolkodni ezen a felső-középkategóriás okostelefon. Már csak azért is, mert az Android 14 mellé a gyártó immár további három főverziót (Android 15, 16 és 17) kínál, négyévnyi biztonsági frissítés mellett.
