Az okostelefon-piac kapcsán régóta szajkózzuk, hogy a hordozható kütyük ezen szegmense évek óta stagnál, igazi innovációval, valóban izgalmas mobillal csak elvétve találkozni. A hazánkban március 1-jén debütált Xiaomi 14 tökéletes példája ennek, hiszen nincsen egyetlen olyan részlete sem, amiért igazán lelkesedni lehetne, vagy kiemelné a bivalyerős csúcstelefonok közül. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz készülékkel lenne dolgunk, erről szó sincs, a 400 ezres árért cserébe pont azt kapjuk, amire számítani lehetett – és semmi többet.
Xiaomi 14 okostelefon
A gyártó a jelek szerint nem is törekedett arra, hogy megkavarja az állóvizet, legalábbis a külsőt illetően semmiképp, ugyanis a telefont kézbe véve onnan tudható, hogy nem a tavalyi Xiaomi 13 van a kezünkben, hogy a kamerasziget szélesebb, magasabb és vastagabb. A készülékház szabad szemmel szinte észrevehetetlen mértékben (0,2 milliméterről beszélünk) ugyan szintén szélesebb és vastagabb lett, de a forma semmit nem változott. Lekerekített sarkok, sík képernyő, hátul finoman ívelt szélű üveg hátlap és alumínium keret. Az összeszerelés minősége hibátlan.
Fogásra nagyon kellemes a Xiaomi 14, a mérete (152,8 x 71,5 x 8,2 mm) ideális, már-már kompaktnak mondanám, egyedül a hátlap idegesített, ami a tavalyinál sötétebb zöld árnyalat okán konkrétan tükörként funkcionál azzal a jelentős hátránnyal, hogy nemcsak magunkat láthatjuk benne tökéletesen, de rajta minden egyes ujjlenyomatot is. Ebből a modellből létezik amúgy szilikon-polimer hátlappal szerelt fekete verzió is, de a magam részéről továbbra is a műbőrre esküszöm, és azt kívántam, bárcsak ebből a telefonból is jött volna olyan variáns, mint a szintén márciusban debütált Honor Magic6 Próból vagy a Motorola tavalyi középkategóriás mobiljából.
A keret idén már szintén színezett (fényes, nem matt), és itt találjuk a maroknyi külső változás fennmaradó részét. Konkrétan arról van szó, hogy a közvetlen elődhöz képest a felső részről eltűnt minden: se mikrofon, se hanglyuk, se infraport. Persze nem arról van szó, hogy ezek nincsenek, a Xiaomi mérnökei egyszerűen elrejtették őket.
A hangszóró milliméter vékony nyílása a kávába került, a mikrofon és az infraport (!!!) pedig a kameralyukba. Utóbbi megoldás érdekes, hiszen a telefont távirányítóként használva immár a kijelzőt kell a vezérelni kívánt eszköz felé fordítani, de más gyártóktól eltérően itt legalább nem lett kukázva ez a lehetőség.
A bekapcsoló és hangerőszabályzó gomb ugyanott található, ahol tavaly, kényelmes pozícióban, és alul sincsenek nagy változások: SIM-tálca (dual kivitel), mikrofon, USB-C (immár 3.2) és hangszóró – a nyílások mondjuk jóval nagyobbak, mint az elődön.
Az ujjlenyomat-olvasót most is a képernyőbe építve találjuk, nem hiányzik az IP68 szabvány szerinti víz- és porállóság, a kijelző pedig változatlanul 6,36 hüvelykes. Ennek alapja egy LTPO OLED panel, természetesen 120 Hz-es képfrissítéssel, és a tavalyinál valamivel nagyobb, 1200 x 2670 pixeles felbontással. A fényerő a gyártó szerint a 3000 nitet is eléri, ami szimpla parasztvakítás, de az 1500 nit simán megvan, így napsütésben sem lesz problémánk. A kijelző a kategóriához mérten parádés minőségű, a színek, a kontraszt és a mozgásmegjelenítés terén egyaránt, a védelemről pedig Gorilla Glass Victus és gyárilag felhelyezett fólia gondoskodik.
Az erő ára
2024-es csúcstelefonról lévén szó, a Xiaomi 14 lelkét egy Qualcomm Snapdragon 8 Gen 3 lapkakészlet adja, Adreno 750 grafikus egységgel, amit hazánkban 12 gigabájt memória és 512 gigabájt háttértár (UFS 4.0) egészít ki. Bár a RAM és a háttértár is lehetne több (mármint létezik ennél erősebb kiszerelésű változat), de már így is egy olyan konfigurációval van dolgunk, ami bőven többet nyújt, mint amire a legtöbb felhasználónak szüksége lehet a mindennapokban.
Az Android 14 alapú operációs rendszer bármilyen mikrolag nélkül működik, egyszerre több alkalmazás futtatása sem okoz anomáliákat, és az erőforrásigényes mobiljátékok esetében sem kell nagyon kompromisszumokat kötni – az Antutu benchmark programban például itt is olyan, 2,1 milliót közelítő értékeket mértünk, mint a kifejezetten játékra tervezett ROG Phone 8 Pro esetében.
Ennek viszont ára van, méghozzá melegedés formájában: az aktív hűtés nélküli kompakt ház bizony elég gyorsan fel tud melegedni nagyobb terhelés hatására (mondjuk az Antutut vagy egy Genshin Impactet futtatva), méghozzá annyira, hogy az már kellemetlen legyen. Átlagos használat mellett erre persze kevés az esély, de ha valaki rendszeresen játékokkal múlatja az időt, erre érdemes készülnie. A rendszer persze érzékeli ezt, és az órajel visszavágásával igyekszik kezelni a hőhelyzetet, tehát károsodástól nem kell félni, de ettől még tény, hogy bizonyos helyzetekben a Xiaomi 14 burkolatának hőmérséklete bőven 40 fok felé szalad.
Ezt leszámítva a hardverbe nehéz belekötni: adott az eSIM és a Hi-Res audio támogatás (aptX HD, aptX Adaptive, LHDC), megvan a Wi-Fi 7 kompatibilitás, az NFC, Bluetooth-ból már az 5.4-et kapjuk, ahogy említettem, a Type-C is 3.2-es szabvány, és természetesen támogatott minden műholdas kapcsolat. Bár erre manapság már senki nem számít egy Xiaomi csúcstelefonnál, de azért álljon itt az is, hogy 3,5 milliméteres jack csatlakozó nincs, és a háttértár bővítésére sincs lehetőség SD-kártyával.
Ha valamiért panaszkodni kellene, akkor az aksi lehetett volna mondjuk 5000 milliamperórás, de nagy baj így sincs, hiszen a Xiaomi 14 még az aktívabb tesztnapokon is simán bírta reggeltől estig, amiből az következik, hogy átlagos használat mellett a másfél vagy akár két nap sem elképzelhetetlen töltés nélkül. És akkor itt jön a szokásos piros pont, hiszen a dobozból most sem hiányzik a kompatibilis, 90 wattos adapter, sőt, a gyártó kicsit emelte is a tétet, hiszen a szokásos átlátszó szilikon tok helyett immár egy valamivel korrektebb fekete védőburkot kapunk.
Nagyobb kamerasziget, jobb kamerák?
Ahogy írtam, a hátlapi kamerasziget jelentősen meghízott tavalyhoz képest, és ennek megfelelően van változás a három modult illetően is. A főkamera felbontása ugyan maradt 50 megapixel, de a szenzor immár az Omnivision-féle Light Fusion 900, 1/1,31 hüvelykes mérettel és f/1,6-os apertúrával, a Samsung JN1 szenzort használó telefotó és ultraszéles egységek a korábbi 10-ről és 12-ről szintén 50 megapixelre „híztak”, viszont a többi paraméter nem változott.
A főkamera érezhetően jobban muzsikál a tavalyi variánshoz képest, nappal és este egyaránt remek fotók készíthetők vele, a másik két modulnál ugyanakkor nem tapasztaltam szembetűnő változást azt leszámítva, hogy már ezekkel is lehet 50 megapixeles képeket lőni az alapból elérhető 12,5 megapixel helyett – csak ennek esetünkben sincs sok értelme, hiszen ettől még nem lesznek jobb minőségűek a felvételeink (csak több helyet foglalnak az elkészült fotók).
A kameraszoftver alapból 2-szeres (ez a főkamera) és 3,2-szeres (ez a telefotó) nagyítást kínál számunkra, de élhetünk a 10-szeres, vagy akár a 60-szoros zoom lehetőségével is. Előbbi kettő olyan minőséget biztosít, hogy elsőre fel sem tűnhet a használatuk, viszont 10-szeres nagyítás felett már az amúgy teljesen jól működő képstabilizálás (OIS) ellenére sem lehet jó képeket készíteni. Érdekességnek jó a 60-as zoom, de dicsekedni biztos nem fogunk az eredménnyel.
Videós téren megkapjuk a 8K lehetőségét, de maximum 24 fps mellett, 4K-nál már opció a 30 és 60 fps is, ugyanakkor érdemes tudni, hogy a Xiaomi telefonok egyik legjobb funkciója, a folyamatos videós zoom, amikor mindhárom kamerát használva folyamatosan nagyíthatunk kifelé és befelé, az csak 4K/30 fps módban érhető el. Itt az egyetlen probléma, hogy a modulok közti váltás még mindig túl „látványos”, nincs ügyes átmenet, a képminőség változásán mindig látszik, hogy mikor ugrunk az ultraszélesről a főkamerára, majd onnan a telefotó egységre.
A mobil felvételei alapvetően jó minőségűek, a képstabilizálás megfelelően működik, a mikrofonok által rögzített hang rendben van, a fókuszt ugyanakkor még a legkisebb mozgás is képes megzavarni, és nagy általánosságban elmondható, hogy mozgóképes fronton az Apple például még mindig mérföldekkel jár a Xiaomi előtt, és ezen a téren a Galaxy S24 mobilok is jobban teljesítenek.
De hol a szükséges plusz?
A jelenlegi mobilkínálatban a Xiaomi 14 egyértelműen a belépő szintű Galaxy S24 ellenfele, és a telefon sok szempontból felülmúlja a konkurenciát. Tesztalanyunk ugye 400 ezer forintért vihető haza, és az ugyanennyiért kínált friss Samsung modell például csak 8/256 gigabájtos, miközben itt 12/512 gigabájtról indulunk – ami nem kis fegyvertény. Emellé jön még a tok és a töltőfej, továbbá a vezetékes és vezeték nélküli töltés, ami szintén köröket ver a koreaiak 25/15 wattos ajánlatára. Kamerák terén ugyanakkor az S24 jobban teljesít, a szoftver ott jóval kiforrottabb, és az sem elhanyagolható, hogy a Samsung 7 évnyi verziókövetést ígér, nem csak négyet.
Habár külső és hardver szempontjából a Galaxy S24-széria sem izgalmas, hiszen dizájnban ott sincsenek komolyabb változás, illetve a komponensek sem okoztak meglepetést (leszámítva, hogy Európában csak az Ultrában van Snapdragon processzor), viszont vannak olyan, egész jól használható AI-funkciók, amik nagyban növelik az eszköz értékét, ráadásul a gyártó ígérete szerint már a nyár folyamán megjön a magyar nyelv támogatása az összes ilyen funkcióhoz.
A Xiaomi 14 semmilyen ehhez hasonló pluszt nem tud nyújtani, a mesterséges intelligencia vonat megállás nélkül robogott el a kínai gyártó mellett, aki pedig arra számít, hogy a vadonatújnak bélyegzett HyperOS kezelőfelület fog számottevő változásokat hozni, arra jó eséllyel csalódás vár, ugyanis jelen állás szerint elmaradt a szoftverforradalom, csak egy némileg átfazonírozott MIUI-t kapunk.
Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy rossz vétel lenne, sőt! Ha valaki 3–4 év után váltana új (csúcs)készülékre, annak tényleg jelentős ugrás lehet ez a modell (teljesítményben és kamerás képességekben egyaránt), felszereltség szempontjából egy ütős, kifejezetten erős mobil jár az érte kért összegért. Amihez ráadásul még egy fotónyomtató is jár, amennyiben valaki március 17-ig rászánja magát a vásárlásra.
