Több mint 30 éve vagyok képregényrajongó, és legalább két évtizede a gyűjtésre is komoly hangsúlyt fektetek, de a 2010-es évek közepén volt egy időszak, mikor átálltam a digitális kiadványokra – mivel így a megjelenés napján, a papír verziónál olcsóbban juthattam hozzá a kedvenceimhez. Bár néhány éve visszatértem a klasszikus formátumhoz, de több száz megvásárolt kiadványom van az Amazon felhőjében, amikhez szeretek rendszeresen visszatérni. Korábban egy androidos táblagépet használtam erre, ami az évek során szép lassan „elöregedett”, a szoftver egyre lassabb és idegesítőbb lett, így tavaly év végén eljött az idő, hogy elgondolkodjak az utódláson.
Új eszköz után kutatva már tudtam, hogy másik tabletet nem szeretnék, mert az előzőt képregényolvasáson túl sosem használtam másra, viszont időközben elköteleződtem az e-bookok mellett (a könyveknél nem igénylem, hogy birtokoljam őket), így olyan megoldást kerestem, ami ideális az ilyen kiadványok fogyasztásához, miközben a színek sem okoznak gondot neki – ami a nyugati képregényeknél elég fontos. Nem volt elhanyagolható tényező továbbá, hogy a választott kütyü, ha nem muszáj, ne legyen zárt ökoszisztémához kötve. Így jutottam el az Onyx márka (amihez már fűződtek pozitív tapasztalataim) színes kijelzős eszközeihez, és esett a választásom a Boox Tab Mini C-re – aminél akadnak kompromisszumok, de így is megfelel az igényeimnek.
Onyx Boox Tab Mini C
A Tab Mini C egyik legjobb tulajdonsága a kompakt mérete: 194 x 136,5 x 8,3 mm-ről beszélünk, ami lényegesen nagyobb, mint egy okostelefon, de mégsem hatalmas, a tömegközlekedésen például még be tudom tolni a farzsebembe, ha szükségem van mindkét kezemre. A súlya 310 gramm, így még fél kézzel is könnyen tartható, akár hosszabb ideig is, miközben a borítás kellemes tapintású fém, ami ráadásul nem is gyűjti az ujjlenyomatokat – az összeszerelés minősége pedig hibátlannak mondható. A kijelző 7,8 hüvelykes, a széleken és felül akkora kávával, hogy biztonságosan fogható legyen a kütyü anélkül, hogy az ujjaink hozzáérnének a képernyőhöz.
A keret sok meglepetést nem tartogat: felül a bal oldalon találjuk a bekapcsoló gombot, a széleken nincs semmi, alul pedig a szokásos USB-C port kapott helyet a két hangszórórács között, mellette egy mikrofonnal. Említettem ugye, hogy a csomag része egy stylus (erre még visszatérek), ami az olvasó jobb oldalára illeszthető fel mágneses csatlakozás segítségével. IP szabvány szerinti védelem nincs, ahogy hagyományos, 3,5 milliméteres jack-csatlakozó sem, fej- és fülhallgatót Bluetooth-on (5.0) keresztül tudunk az eszközre kötni, esetleg használhatunk USB-C/jack átalakítót.
Színeket látok
A kijelző alapja egy Kaleido 3 e-tintás panel, ami 4096 szín megjelenítésére képes, a maximális felbontása pedig 1404 x 1872 pixel (300 ppi) – legalábbis monokróm módban. Az egyik legnagyobb kompromisszumot itt kell kötni egy átlagos (akár ennél az eszköznél is olcsóbb) táblagéphez képest, ugyanis színes tartalmak megjelenítésére csak 702 x 936 pixel (150 ppi) mellett képes az eszköz.
Az e-könyvek olvasására a Tab Mini C tökéletes, tűéles szöveget kapunk, belekötni nem lehet, ezen a téren a piacon elérhető legjobb olvasókhoz mérhető a minőség, de az árnyalatok és a felbontás terén ez a kijelző messze nem ér az LCD vagy OLED panellel szerelt táblagépek nyomába. Ez sokaknak vízválasztó lehet, én viszont alapvetően meg vagyok elégedve a látvánnyal. Tény, hogy a színek nem olyan vibrálóak és élesek, mint egy tableten, a kép kicsit fakóbb, cserébe a megnyitott képregényeknek van némi oldschool hatása, mintha papíron olvasnám őket (pont, mint a digitális könyvek esetében), ami nálam végeredményben pozitívum.
Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a 7,8 hüvelykes kijelzőn a színes felbontás minőségére sem lehet panasz: a kép kellően kontrasztos és éles, a buborékokban megjelenő szövegek jól olvashatók, a rajzokon nem vesznek el a részletek, a már említett színeket leszámítva soha nem éreztem, hogy bármilyen hátrányban lennék a rajzolt történetek olvasása közben (egy tablethez képest).
Az e-tinta technológiából fakadóan ugyan előfordult, hogy a megjelenített képregényoldalak valamennyire szellemképesek maradtak (mint amikor papíron átüt az előző oldal), de az Onyx fejlesztette egyedi felhasználói felületnek van egy olyan remek funkciója, hogy az Android klasszikus alsó menüjét felhúzva a megszokott opciók mellé kapunk egy frissítés gombot, amivel minden oldal azonnal újratölthető, és ezzel orvosolható az említett anomália.
És ha már extra lehetőségek: minden egyes előre telepített és letöltött alkalmazáshoz beállítható, hogy a szoftver milyen frissítési módot használjon, mikor megnyitjuk őket. Ez lehet HD, kiegyensúlyozott, gyors és ultragyors. A HD a teljesen statikus tartalmakhoz ideális (mint például a könyvek és a képregények), és ebben az esetben a lehető legjobb képminőséget kapjuk, míg a skála másik vége, az ultragyors főleg az olyan programokhoz ajánlott, amik alapvetően nem e-book olvasóra lettek tervezve.
Például az olyan közösségi alkalmazások, mint a Twitter, a Facebook vagy a Threads, vagy éppen egy böngésző, amiben akár híroldalakat is pörgethetünk. A képfrissítés ugyan valamivel darabosabb, mint egy telefonon vagy monitoron, de az olvasási élményt ez nem befolyásolja, magyarán, ha olvasás közben szeretnénk valaminek utánanézni mondjuk a Wikipédián, akkor nem kell másik eszközt kézbe venni, ezt megtehetjük az olvasón is. Ultragyors módban akár videók lejátszásával is próbálkozhatunk (például a YouTube appban), de arra fel kell készülni, hogy itt nincs folyékony mozgóképlejátszás, az e-ink technológia nem erre lett kitalálva.
A Tab Mini C háttérvilágítással is rendelkezik, amit a jobb szélen lehúzható irányítóközpontban kedvünk szerint szabályozhatunk, ahogy a színhőmérsékletet is. Ugyanitt találjuk az olyan funkciókat, mint a wifi, a Bluetooth, az elforgatás beállításai, a repülő üzemmód, az olvasó beállítható hotspotként, készíthetünk képernyőfotót vagy -videót, sőt, beállíthatunk osztott képernyőt is. Utóbbi elég jól tud jönni, ha olvasás közben jegyzetelni szeretnénk: bal oldalra kerülhet a szöveg, a jobb oldalra pedig pont úgy írhatunk vagy rajzolhatunk, mintha egy jegyzetfüzetbe tennénk.
Az olvasáson túl
A burkolat alatt egy nyolcmagos Qualcomm processzor, 4 gigabájt memória (LPDDR4X) és 64 gigabájt háttértár (UFS 2.1) adják a hardver gerincét, és ezek együtt egész jól kiszolgálják az Android 11 alapú rendszert, illetve a letölthető alkalmazások jelentős részét. A Boox OS kezelőfelület ugyan nem pont olyan, mint egy telefonon vagy egy táblagépen, de ettől függetlenül könnyű kiismerni, főleg, ha már volt bármilyen Androidot futtató eszköz a kezünkben.
A nyitólapon rögtön megkapjuk a letöltött könyveink egybe gyűjtő Könyvtár menüpontot (itt mi szabhatjuk meg, a rendszer honnan olvassa be a fájlokat), mellette a lementett jegyzeteink kapnak helyet, alattuk pedig az előre telepített és általunk letöltött alkalmazások. A gyártónak ugyan van saját webáruháza (Onyx Boox Store), de itt csak jogdíjmentes köteteket találunk, a Play Áruházból viszont letölthető a Kindle (amiben elérhető az összes amazonos vásárlásunk), a Play Könyvek, az Audible és még sok más is, köztük olyan képregényes alkalmazások, mint például a Marvel Unlimited.
Az olvasót az USB-C-n keresztül egy számítógépre kötve a Windows rögtön felismeri az eszközt, és másolással húzhatunk át kompatibilis fájlokat az olvasóra, illetve a Tab Mini C-n is elérhetők az olyan felhőszolgáltatások, mint például a Dropbox, a Google Drive vagy éppen a One Drive. Ezeknek hála (wifis internetkapcsolat esetén) villámgyorsan szinkronizálható mindenféle tartalom az eszközre.
Formátumok terén pedig mindent ismer az olvasó, amit 2024-ben ismerni illik: PDF, djvu, azw, azw3, doc, docm, docx, epub, fb2, fbz, html, mobi, odt, prc, rtf, sxw, trc, txt, chm és ppt. Képregényrajongóknak továbbá fontos lehet, hogy a rajzos kiadványoknál használt cbr és cbz fájlok is olvashatók. Ezek mellé a png, jpg, bmp és tiff kiterjesztés, illetve audio fronton a wav és az mp3 sem okoz gondot a rendszernek.
És ahogy azt már korábban pedzegettem, ez az olvasó nemcsak olvasásra jó: a Play Áruházban rengeteg alkalmazás várja, hogy telepítsük őket. A már említett zenestreamelős applikációk, a kedvenc böngészőnk, a mindenféle közösségi alkalmazások, az olyan chat programok, mint a Messenger, üzenetküldők, és még hangot is rögzíthetünk az eszközzel, ha szeretnénk. Komoly fegyvertény továbbá a jegyzetelés, amihez megkapjuk a már szintén emlegetett stylust.
Utóbbi nem egy bonyolult eszköz, gomb nincs rajta, egy kupak védi a fejet, amivel írunk, alapból pedig a rögtön elérhető Jegyzet alkalmazást tudjuk használni. Itt a választható sablonok mellett kijelölhetünk tolltípust, vonalvastagságot, akár színeket is, tehát akár még rajzolni is lehet, a kézzel végzett művelet pedig remekül működik, haptikus visszajelzés ugyan nincs, de a képernyő nagyon jól és gyorsan reagál a tollunkra, a méretnek köszönhetően pedig sokkal kényelmesebben lehet írni, mint például egy Samsung Galaxy S24 Ultra telefonon.
Ha tehát fontos a jegyzetelés funkció, vagy alkalmanként szeretünk digitálisan „firkálni”, akkor a Tab Mini C ezen a fronton sem okoz csalódást. Persze az élmény nem olyan, mint egy jóval drágább iPaden, és a lehetőségeink sem olyan szélesek, de egy e-book olvasóhoz mérten tényleg nem nagyon lehet mire panaszkodni.
Ha az olvasásnál többre vágyunk
A fentiekből már nyilvánvaló kell, hogy legyen, a Tab Mini C tényleg sokkal több, mint egy hagyományos e-könyv olvasó, és ennek fényében talán az is érthető, hogy a boltokban miért kérnek érte nagyjából 160 ezer forintot. Ha valaki csak olvasni szeretne, esetleg emellé hangoskönyveket hallgatni, annak ez az eszköz túl drága lesz, túl sok olyan funkcióval, amit jó eséllyel sosem fog kihasználni.
Ha viszont szemkímélő e-tintás eszközben gondolkodunk, fontosak a színek, a relatíve hosszú, rendszeres használat mellett is több napos (akár hetes) üzemidő, a jegyzetelés, illetve az, hogy a szimpla olvasáson túl az eszközünk több mindenre is használható legyen, akkor tényleg érdemes lehet elgondolkodni egy ilyen eszköz beszerzésén.
