Tesztalanyunk, a Honor Magic6 Lite január közepén landolt a magyar piacon, és besorolását tekintve egy abszolút középkategóriás készülékről beszélhetünk, amit szolgáltatótól függetlenül 160 ezer forintos kezdőáron kínál gyártó, és a telefon a 2023-as (Magic5 Lite) és 2022-es (Magic4 Lite) elődjéhez hasonlóan leginkább azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy alapvetően szemrevaló dizájnt kapott.
Honor Magic6 Lite okostelefon
A hazánkban fekete, narancssárga és zöld (nálunk ez járt) színekben kapható mobil fogása kellemes, az összeszerelés minőségére nem lehet panasz a csillogó műanyag hátlap ellenére sem, hiszen a majdnem faltól falig érő, méretes kör alakú kamerasziget is jól néz ki. Amit érdemes tudni, hogy a sárga változat nem csak a szokásostól eltérő szín miatt különleges, de azért is, mert ott burkolat műbőr, aminek egyrészt kellemesebb a tapintása, másrészt nem ujjlenyomatmágnes, mint a testvérei.
Az elsőre kellemes összképet tovább javítja, hogy képernyőként egy 6,78 hüvelykes, ívelt szélű, 120 Hz-es AMOLED kijelzőt kapunk, 1200 x 2652 pixeles felbontással, ráadásul nem hiányzik a kijelzőbe épített, kellően gyors ujjlenyomat-olvasó, az előlapi kamera pedig tudja a 2D-s arcfelismerést, ha valaki ezt preferálná a kódmegadás vagy a biometrikus azonosítás helyett. A képernyő kielégít minden igényt, a mozgó- és állóképek megjelenítése remek, szépek a színek, megfelelő a kontraszt, minden kristálytiszta és éles, a fényerő pedig napsütésben is megállja a helyét.
Bár a 163,6 x 75,5 x 8 milliméteres méret nem kicsit, de a 185 grammos készülék ettől még stabilan tartható, akár egy kézzel is – bár a magam részéről továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a sík kijelző jobb, mint az oldalt lekerekített.
Ami a keretet illeti, ott nagy meglepetések nem várják az embert: jobb szélen a szokásos bekapcsoló- és hangerőszabályzó gomb, bal oldalon semmi, felül egy mikrofon, alul pedig a két nanoSIM fogadására alkalmas tálca (SD-kártya nem tehető bele), egy újabb mikrofon, a Type-C (USB 2.0) csatlakozó és a hangszóró. Utóbbival kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy kiegészíti ugyan egy kávába rejtett beszédhangszóró a képernyő felső részén, de médialejátszáskor csak az alsó szól, így a sztereóról le kell mondanunk, ami a 160 ezres kategóriában azért elég béna.
Az energiaellátásról egy 5300 milliamperórás telep gondoskodik, amivel nem túl intenzív használat mellett akár a 3 napos üzemidő is elérhető, a töltés pedig 35 watt vezetéken, ezzel a Honor üdvöskéje már lekörözi például a Samsung Galaxy S24-et. Egyáltalán nincs viszont vezeték nélküli töltés, és a gyártónak az IP68 védelmet sem sikerült elérnie, be kell érnünk az IP53-mal, ami a portól, illetve a fröccsenésektől óv – vízbe ejteni tehát nem ajánlott a készüléket.
Jó lesz az!
Ahogy említettem, külsőre pofás a telefon, a kijelző is eladja magát, és a Honornál úgy gondolták, ez elég lesz, és spórolnak azon, ami a szemnek már láthatatlan. Ennek megfelelően a burkolat alatt sok esetben kifejezetten öreg hardver kapott helyet: csak a Wi-Fi 5 szabványt tudja a telefon, a Bluetooth 5.1 társaságában.
Az 5G azért adott, ahogy az NFC sem maradt ki, és alapvetően a főbb komponensekre, így a memóriára és a háttértárra sem lehet panasz. Előbbiből például 8 (LPDDR5), míg az utóbbiból 256 gigabájt (UFS 2.2) várja a felhasználókat. A processzor egy Snapdragon 6 Gen 1, amit egy Adreno A710 grafikus egység egészít ki, ami szintén egy elég korrekt összeállítás: nemcsak a MagicOS 7.2 kezelőfelülettel megbolondított Android 13 operációs rendszert kezelik gond nélkül, de mobiljátékok futtatására is alkalmasak.
A Honor által kínált (a korábbi anyacégtől, a Huaweitől örökölt) szoftverre szintén nem lehet sok panasz, véleményem szerint más márkáról váltó újoncként is könnyen hozzá lehet szokni, azzal ugyanakkor mindenkinek érdemes tisztában lenni, hogy a gyártó rengeteg felesleges applikációt előre tölt a mobiljaira, így első lépésként a használatot érdemes egy alapos tisztogatással kezdeni. Ami még fontos ezen a téren, hogy a Honor ígérete szerint a készülék a jövőben megkapja az Android 14 és 15 rendszereket is, a biztonsági frissítések pedig még 2025 után is érkezni fognak.
Ami a kamerarendszert illeti, ott legalább olyan vegyes az összkép, mint hardvert illetően. A hátlapra került hatalmas, kör alakú sziget, illetve a hangzatos Matrix AI Vision Camera felirat okán azt gondolhatnánk, hogy komoly képalkotó rendszer vár ránk, de erről szó sincs. Egy 108 megapixeles széles látószögű főkamera (f/1.8; 1/1.67″; PDAF), egy 5 megapixeles ultraszéles egység (f/2.2) és egy 2 megapixeles makró (f/2.4) modul áll a rendelkezésünkre, méghozzá a szokásos LED-es vaku kíséretében.
A nagy számmal felvértezett főkamera ugyan csak 12 megapixeles fotókat készít, de azok – a kategórián belül – legalább tisztességes minőségűek, főleg, ha nappal lőjük a képeket, de azért még este is lehet vele próbálkozni. Ezzel szemben a másik két egység a közel használhatatlan kategóriát erősíti. Hogy a konkrétan pocsék képeket készítő makrót miért erőlteti még mindig a gyártó, az egész egyszerűen felfoghatatlan, ám az 5 megapixeles ultraszéles egységgel sem érdemes vacakolni, a fotók és videók minősége egyszerűen nem méltó egy 160 ezer forintért kínált okostelefonhoz.
Értelmezhetetlen ár
És az egész telefonnal ez a probléma. 120 ezer forint körül azt mondanám, rendben van (vessünk csak egy pillantást a frissen bejelentett Redmi Note 13 mobilokra), de az érthetetlen, hogy a Honor miért gondolja vállalhatónak a 160 ezres árat.
A tavaly nyáron 180 ezerért debütált, jelenleg 140 ezer körül kapható Motorola Edge 40 például röhögve nyújt többet ennél: IP68 védelem, Bluetooth 5.2, Wi-Fi 6, vezeték nélküli töltés, 68 wattos gyorstöltés, jobb kijelző, mindez hasonló hardver mellett, ráadásul itt a dobozban megkapjuk a kompatibilis töltőfejet, és még egy jó minőségű, színes tokot is – a Honornál a „környezettudatosság” jegyében már ez sem jár.
„Akkor mégis mire számít a Honor?” – érkezhetne a teljesen jogos kérdés. A válasz alapvetően egyszerű, a tesztalanyunk (akárcsak az elődei) olyan készülék, amit jó eséllyel a mobilszolgáltatók kínálatába szán a gyártó. Előfizetéssel a független árnál jóval olcsóbban hozzá lehet majd jutni, és a célközönség sem a specifikációkat összehasonlító vásárló, hanem az, aki első sorban a külső alapján dönt.
Félreértés ne essék, ezt egyáltalán nem negatív felhanggal írom, sőt, aki egy kedvező ajánlat keretében lecsap erre a készülékre, az aligha fog csalódni benne, évekig megfelelő társ lehet a hétköznapokban. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a 160 ezres kezdőárért cserébe jó pár olyan készülék található jelenleg a magyar piacon, ami szinte minden téren többet nyújt, mint a Honor Magic6 Lite okostelefon.
