A Motorola a 2000-es évek eleji nagy sikerek után (ugye mindenki emlékszik a Razr-re?), az okostelefonok érkezését követően vesztett a jelentőségéből, és bár nem dobták be a gyeplőt, mint például az LG, de nem igazán tudtak felmutatni olyan készülékeket, amik felvették volna a versenyt a dél-koreai és kínai konkurensekkel.
Tavaly óta viszont ez változóban van, hiszen az Edge 30 széria ár/érték arányban egész korrekt felhozatal volt, és a gyártó idén erre képes volt rálicitálni az Edge 40 készülékekkel. Kihoztak például egy teljesen korrekt árú csúcsmodellt (az Edge 40 Pro tesztünk itt olvasható), amit két hónappal később egy abszolút ütőképes felső-középkategóriás okostelefon követett – az Edge 40 tesztünk itt található.
Most pedig megérkezett a Motorola Edge 40 Neo, ami képességeiben ugyan a középső testvér alá lő, de ennek megfelelő árcédulával. Nyitóára 155 ezer forint, ami a képességek fényében abszolút elfogadható, ráadásul a mobil bekerül a hazai mobilszolgáltatók kínálatába is, ami azt jelenti, hogy a különböző előfizetéses konstrukciók keretében ennél olcsóbban is hozzá lehet majd jutni.
Motorola Edge 40 Neo
Manapság a telefon már nemcsak eszköz, hanem sokak számára lényeges kiegészítő, aminek fontos a külső megjelenése. A Motorolánál jól ráéreztek erre, és rendre olyan telefonokkal állnak elő, amik vonzzák a szemet, túlzás nélkül jól néznek ki. Ez alól nem kivétel az Edge 40 Neo sem, ami fekete, kék és zöld színekben kerül forgalomba, és az egyik legkülönlegesebb ismertetőjele, hogy műanyag és üveg helyett kellemes érintésű műbőr hátlapot kapott. Ez prémium jelleget ad a mobilnak, ami a mindössze 7,76 milliméteres vastagságával már eleve kellemesen elegáns benyomást kelt. A kijelző szélei lekerekítettek, amit én a sík képernyők híveként gyűlölök, de ez teljesen szubjektív, van, aki imádja ezt a megoldást – nekik itt adott ez a bónusz.
Érdemes kitérni a hátlapon lévő Pantone jelzésre is, ami a Motorola tavaly indított új dilije, hogy a színekkel foglalkozó vállalat katalógusából választ árnyalatot a telefonjainak, ezzel is növelve az exkluzivitás érzetét. A tesztalanyunk kékje például a Caneel Bay, ami nekem ugyan nem mond semmit, de a gyártó szerint ez sokaknak számít, pozitív hatással van az eladásokra, én megelégedtem azzal, hogy a mobil ebben a kellemesen dinamikus és világos kék színben abszolút jól néz ki.
Visszatérve a funkcionalitásra: a készülék 159,6 mm magas, mellé 72 mm széles, így az egykezes használat a legtöbbünknél kizárt, viszont a nem csúszós hátlapnak köszönhetően a lekerekített üveg ellenére is stabilan fogható a telefon. A kijelző 6,55 hüvelykes, az alapja egy 10 bites pOLED panel, ami ebben a kategóriában kipipál minden kötelező rubrikát: 1080 x 2040 pixeles felbontás, közel 1000 nit maximális fényerő, akár 144 Hz-es képfrissítés és adott a HDR10+ támogatás. Tökéletes kontraszt, szép színek, szemkímélő sebesség, és mindezt egy villámgyors, képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó egészíti ki. A mobil ezen részébe egyszerűen nem lehet belekötni.
A műanyag keret jobb szélén ott a hangerőszabályzó kettős és a bekapcsoló gomb, alul a Type-C port (USB 2.0), egy hangszóró (aminek a sztereó párja a képernyő tetejébe épített beszédhangszóró) és a SIM-tálca. Utóbbi kicsit csalódást keltő, hiszen mindössze egy kártya helyezhető bele, és az SD-s tárhelybővítés lehetősége is hiányzik. Cserébe az Edge 40 Neo támogatja az itthon is egyre elterjedtebb eSIM-et, és az sem elhanyagolható, hogy adott az IP68 szabvány szerinti víz- és porállóság, szóval nem túlzás a marketingfotó, ahol a modellek a víz alá buknak ezzel a készülékkel.
Ami a hardvert illeti, ez már a kompromisszumos rész, legalábbis a processzor tekintetében, ugyanis be kell érnünk egy MediaTek Dimensity 7030-cal, aminél azért akadnak jobb megoldások a piacon ebben a kategóriában. Nagy baj nincs, a chip szépen megfelel az Android 13 operációs rendszer és a Motorola kezelőfelület támasztotta követelményeknek, ráadásul 256 gigabájt háttértár és 12 gigabájt memória jár mellé, és a komponensek együtt kiszolgálják a legtöbb átlagfelhasználó hétköznapi igényeit.
A fentiek mellé jön még az 5G, a Bluetooth 5.4, a Wi-Fi6E, van NFC az érintéses fizetéshez, támogatott az összes műhold (A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo), adott a 2D-s arcfelismerés, akkumulátorként pedig egy 5000 milliamperórás telepet kapunk, amivel teljesen átlagos használat mellett akár másfél napig is elketyeg a készülék. Az aksi emellé 68 wattal tölthető, persze csak vezetéken, ami nem csoda, hiszen ebben az árkategóriában még nem nagyon lehet találkozni vezeték nélküli opcióval.
És most jön a jó rész, ami – szerintem – némileg ellensúlyozza a gyengébb processzort és az SD-kártyás bővítés lehetőségét. A Motorolánál a környezettudatosság nem azt jelenti, hogy nem kapunk töltőfejet, helyette teljesen műanyagmentes a csomagolás, újrahasznosított papírból. A doboz amúgy (a többi Edge 40 variánshoz hasonlóan) parfümbevonatot kapott, így kellemes illatfelhőben vehetjük kézbe a készüléket, ami mellé nemcsak az elmaradhatatlan SIM-tűt, az USB-kábelt, illetve a 68 wattos adaptert kapjuk meg, de egy, a készülék színéhez passzoló árnyalatú, szintén környezettudatos anyagokból készült, minőségi kemény tokot is. És ezért a manapság egyre ritkább felszereltségért tényleg jár egy hatalmas piros pont a gyártónak.
Mire jó 50 megapixel?
A processzor mellett a kamerák terén kell még némileg visszavenni az elvárásainkból. Az előlapon 32 megapixeles széleslátószögű egység teszi a dolgát egészen tisztességesen, míg hátul egy 50 megapixeles főkamera és egy 13 megapixeles ultraszéles modul várja, hogy bevessük őket.
Nappal mindkettővel elfogadható fotók készíthetők, az esti fénytelenség viszont legtöbbször már kifog mind a két egységen. A főkamerával még csak-csak lehet próbálkozni, bár az eredmény a legtöbbször túlontúl zajos, viszont ultraszéles egységet egész egyszerűen nincs értelme elővenni, miután lement a nap.
Érdemes tudni továbbá, hogy adott a lehetőség valóban 50 megapixeles fotókat készítésére (az alapbeállítás 12,5 megapixel), de a végeredmény ettől nem feltétlenül lesz jobb, csak a fájlméretek nőnek idegesítően nagyra. Itt kell megjegyezni azt is, hogy telefotó egység hiányában a kétszeres zoom is csupán digitális, ami annyit tesz, hogy a szoftver belenagyít a főegység által érzékelt képbe – ennek megfelelően az így készített nagyított felvételek minősége sem nevezhető kifejezetten jónak.
Ami a mozgóképeket illeti, elöl és hátul is adott a 4K felbontás, viszont 30 képkocka per másodperces képfrissítés mellett, ha ennél többre vágyunk, vissza kell váltanunk Full HD-ra. A minőséget illetően nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a fotóknál: nappal bátran készíthetünk mozgóképeket, este viszont már elég véleményes az eredmény, főleg a széles látószögű felvételek esetében.
Apróság, de érdemes tudni, hogy videózás közben ugyan élhetünk a kétszeres nagyítás lehetőségével, de arra nincs lehetőség, hogy váltsunk a főkamera és az ultraszéles modul képe között. Ellenben van olyan opció, hogy egyszerre rögzítünk az előlapi és az 50 megapixeles kamerával, közben kedvünkre válthatunk is köztük, illetve megszabható, hogy miképp helyezkedjen el a két egység képe.
Ezen az áron jó vétel
Ahogy a fentiekből is kitűnik, a Motorola Edge 40 Neo messze nem egy tökéletes telefon, ugyanakkor a középkategóriában, ár/érték arány tekintetében egy kifejezetten jól sikerült modellel van dolgunk. A processzor lehetne erősebb, és a kamerák terén is van tér javulásra, de a jelenlegi mobilos felhozatalból leginkább a Samsung Galaxy A54 teljesít jobban ezeken a területeken. Ott viszont hasonló áron be kell érni 8 gigabájt memóriával, 128 gigabájt háttértárral és jóval lassabb töltési sebességgel – bár az is tény, hogy a szoftveres támogatás terén is többet nyújt a dél-koreai rivális.
Nem állítom tehát, hogy nem találunk ennél jobb okostelefont 155 ezer forint környékén, de valahol ez is szubjektív szempont, hiszen a választás függ attól is, hogy mi az elsődleges szempont a vásárlásnál (üzemidő, teljesítmény, kamerák, külső stb.). Ugyanakkor arról meg vagyok győződve, hogy aki bizalmat szavaz a Motorola Edge 40 Neónak, az aligha fogja megbánni a vásárlást.
