Az utóbbi években kissé megcsappant a LEGO-videójátékok áradata, a legutóbbi, általunk is tesztelt kimagasló darab a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga volt, amire elégedetten csettintve csak annyit tudtunk mondani a megjelenéskor: „ennél nagyobb volumenű LEGO-kalanddal nem mostanában fogunk találkozni”.
Bizonyos értelemben – egyben sajnálatos módon – helytállónak bizonyult a mondásunk, de a veterán Visual Concepts játékstúdió fejlesztésében készült LEGO 2K Drive valamelyest képes mérsékelni a hiányérzetet, ami a híres építőkockákon alapuló programok terén jelentkezett az elmúlt években. A 2K a játék címében nem véletlenül cseng ismerősen, hiszen ez a kiadó felel az elmúlt évek legjobb sportszimulátoraiért (NBA 2K, NFL 2K, WWE 2K), most pedig a dán játékgyártóval összefogva hoztak össze egy olyan versenyjátékot, ami első blikkre a 2019-es Forza Horizon 4 LEGO Speed Champions DLC-re emlékeztet.
A végeredmény tisztességes munka, de muszáj hangsúlyozni, hogy igazán felhőtlen órákat jó eséllyel tényleg a kisebbeknek nyújt – az idősebbeket inkább az építőkockák iránti nosztalgikus (vagy éppen felnőttként – újra – fellángoló) rajongás ragadhatja magával.
Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra!
Nem könnyű betörni arra az arcade, autóversenyzős piacra, aminek csúcsán a Nintendo-gépek exkluzív sorozata, a Mario Kart-franchise csücsül. A LEGO kulturális jelentősége ugyanakkor hatalmas, lehetőségei korlátlanok, a Visual Concepts pedig öt éven át dolgozott azon, hogy erre alapozva létrehozzon egy nyílt világú, jól kezelhető, majd’ minden korosztályt lebilincselő versenyjátékot. A LEGO 2K Drive-ot elindítva választhatunk a nagyjából 8 órás egyjátékos kampány, továbbá a különböző gyorsversenyek és minijátékok között, de fogadni mernék, hogy a felhasználók nagyobbik része a sztorialapú rész mellett teszi majd le a voksát.
Egy LEGO-játéktól nem várhatunk mélységeket és komoly karakterábrázolást, ennek megfelelően a különböző versenyek között most is a gesztikulációra alapozott humor próbálja nevetésre késztetni az embert. Zöldfülű autóversenyzőként indítunk BrickLandia – egyébként színes és csodásan kidolgozott – világában, csakhogy nagyon hamar vereséget szenvedünk az aszfaltok rosszarcú királyától, a piszkos trükkökben utazó Shadow Z-től.
Innentől indul be a sztori, ami bonyolultnak semmiképp nem nevezhető: addig kell versenyeket nyerve a ranglétrán felfelé másznunk, amíg revansot nem veszünk ellenlábasunkon, egyúttal el nem hódítjuk a világ legnagyobb versenytrófeáját, a Sky Trophyt. BrickLandia három nagy területből áll, amiket kedvünkre bejárhatunk, miközben versenyek után kutatunk és mellékküldetéseket oldunk meg – utóbbira pedig szükség is lesz a fejlődés és a továbbhaladás miatt.
Az elérhető versenyeket illetően a fejlesztők nem találták fel a spanyolviaszt, de egészen kellemes meglepetés viszontlátni olyan más játékokból ismerős lehetőségeket, mint például a járművünk automatikus típusváltása, attól függően, hogy vízen, aszfalton vagy hepehupás terepen közlekedünk-e. Ez az opció amúgy nehezítés céljából akár ki is kapcsolható, de az én életemet például jelentősen megkönnyítette a fokozatosan nehezedő versenyek során.
LEGO-játékról lévén szó, komoly szerep jut az építésnek: a programban helyet kapott egy kiváló garázs mód, ahol gyakorlatilag úgy építhetjük meg a versenyekre használt autókat és hajókat, ahogyan csak akarjuk. Kizárólag a játékbéli pénz szabhat gátat a kreativitásunknak, viszont az építkezés tényleg vérbeli LEGO-élményt kínál, a különböző perkekkel pedig a járművek különböző tulajdonságai is jócskán felerősíthetők. Sajnos ugyanez nem mondható el a járművek volánja mögött ücsörgő karakterünk finomításáról: kapunk néhány sablonfigurát, akik közül eldönthetjük, kit akarunk sofőrként látni. Persze – ahogyan az sejthető – bizonyos pénz elköltésével színesebb figurákat is megvásárolhatunk, de azok lényegében semmit nem tesznek hozzá a játékmenethez.
A kalandozás és a versenyek során sérülhetnek a járműveink, ugyanakkor jópofa megoldás, hogy a pusztítható környezet nemcsak a vizualitást hivatott feldobni, de még különféle boostokat is kapunk egy-egy jól megcélzott tereptárgy lebontásával.
Mindez persze vajmi keveset érne, ha maguk a futamok nem volnának élvezetesek. Szerencsére a játékmenet egyszerre pörgős és szórakoztató, ráadásul bárki percek alatt el tudja sajátítani a sikerhez szükséges alapképességeket. A LEGO 2K Drive finoman szólva sem egy bonyolult játék, de éppen ez a legnagyobb előnye. A járművek gyorsak, jól reagálnak az irányváltásokra, van nitrónk, ami erősen feljavítja esélyeinket egy-egy szorosabb szakaszban, az úgynevezett turbó csúszka pedig hamar újratölti magát. Driftelni pedig sosem volt még ilyen könnyű autós játékban.
Hasonlóan a Mario Karthoz vagy a Team Sonic Racinghez, itt is adott továbbá a lehetőség, hogy felkapjunk bizonyos bónuszokat, amikkel az ellenfeleinkre támadhatunk verseny közben: ezek hol hasznosak, hol kevésbé érezni a létjogosultságokat. A rakéták meglehetősen eredményes támadóeszköznek bizonyulnak, a ránk kivetett „pókhálóktól” (melyek lassítanak verseny közben) viszont hamar a falra fogunk mászni.
Mindezek fényében talán érthető, hogy nem szabad olyan profizmust keresni a vezetési élmény mögött, mint amilyet egy Forza- vagy DIRT-játéknál szokás. A Visual Conceptsnél azt tűzték ki célul, hogy elkészítsenek egy olyan kart racer játékot, ami arcade-elemekkel együtt is nagyon üdítő, a repetitívséget messze elkerülő versenyzős élményt tud adni közel minden korosztálynak. Mindezt az élményforgatagot csak növeli, hogy osztott képernyőn is játszható a program, így igazi családi móka kerekedhet a LEGO 2K Drive elindításából.
Már megint a mikrotranzakciók!
A 2K Games kiadó nem is olyan rég megjelent másik játéka, az NBA 2K23 kapcsán anno azt írtam:
a karriermódot mégsem a története rontja el igazán, hanem a játékbéli mikrotranzakciók minden eddiginél erőteljesebb jelenléte.
Ilyen mértékű csalódottság ezúttal nem lett úrrá rajtam, de a mikrotranzakcióval ebben a programban is találkozhatunk, aminek a megléte értelmetlen, nem passzol ehhez a játékhoz. Noha mára a videójátékos világ szerves részévé vált ez a típusú bevételi forrás, a LEGO 2K Drive-nál legalább nem érezni, hogy behozhatatlan hátrányt okoz, ha nem akarunk színes-szagos karakterekre, vagy a Vissza a jövőbe DeLoreanjére költeni. Mert az utóbbit is meg lehet vásárolni, aminek azért sem látom sok értelmét, mert ebben a játékban tényleg végtelen a megépíthető járművek tárháza – ezt jól példázza, hogy a YouTube tele van kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel.
A mikrotranzakciók problémáját ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a 2K Games kiadó ezzel a játékkal alapvetően a fiatalabb korosztályt célozta meg, és míg egy érettebb játékos tudja, mire szeretné költeni a valódi pénzét, addig egy fiatal gamert indokolatlanul elragadhat a hév, amennyiben azt látja, egy gombnyomásra tíz vödörnyi LEGO-alkatrészt tud a játékbéli garázsába önteni némi valódi pénz ellenében – a Redditen külön thread foglalkozik ennek etikájával, érdemes egy pillantást vetni az ottani véleményekre.
Fordítsuk el a műanyag slusszkulcsot?
A legfrissebb LEGO-cím teljes áron került forgalomba, ami némiképp túlzásnak érződhet a maximum nyolc órát felölelő, kevés kihívást kínáló kampányért cserébe – bár a mellékküldetésekkel a játékidő jócskán kitolható. A mikrotranzakciók ebben az esetben a szokásosnál is rosszabb szájízt hagynak maguk után, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy 23 ezer forintért egy valóban remek, közös családi szórakozásra sarkalló videójátékot kapunk.
Amennyiben a LEGO-humor (ami ezúttal azért mérsékelt formában van jelen) nem a mi világunk, és a kart racer játékokat sandító kíváncsisággal figyeltük eddig, akkor érdemes várni egy komolyabb áresésre. Azzal pedig érdemes tisztában lenni, hogy a LEGO 2K Drive-val hosszú időre tervez a kiadó, így a jövőben különböző DLC-k és season passok érkeznek hozzá, szóval az alapjáték nyújtotta tartalom az elkövetkezendő időszakban folyamatosan bővülni fog.
A LEGO 2K Drive május 19-én jelent meg PC-re, előző és újgenerációs konzolokra egyaránt. Tesztünket a PlayStation 4-es verzió alapján készítettük.
