Majdnem tökéletes videójátékról beszélhetünk, amit csak a kiadó kapzsisága árnyékol be. Reméljük, hogy jövőre észbe kapnak – írtuk egy évvel ezelőtt a kosaras szimulátor előző darabjáról. A tavalyi NBA 2K22 technikailag nagyon összetett élményt kínált a profi kosárlabda rajongóinak, ám a kaliforniai fejlesztőcsapat inkább a játékban elhelyezett – videójátékos fronton egyre gyakrabban alkalmazott – mikrotranzakciók felé terelte volna a figyelmünket a labda virtuális pattogtatása helyett. Sajnos az alkotók (vagyis inkább a mögöttük álló kiadó) nem törődtek a reményeinkkel: az NBA 2K23 magában hordozza a tavalyi rész minden pozitívumát, de emellett követi az irányt, amit már tavaly sem találtunk túl szimpatikusnak.
Jordan is back!
A Jordan Challenge a 2010-es NBA 2K11-ben mutatkozott be, és ennek keretében Michael Jordan karrierjének legfelemelőbb pillanatait játszhattuk végig különböző kihívásokon keresztül. Ez a lehetőség 12 év után visszatért, 15 ikonikus mérkőzéssel idézve meg a kosaras legenda példátlan pályafutását. A játékmód az 1982-es, a világsztárság felé vezető utat megnyitó North Carolina-meccsel nyit (Michael ekkor még csak 19 éves volt, a döntőt az ő hárompontosával húzta be a NC), majd az 1998-as, Jazz elleni, bajnoki címet eredményező mérkőzéssel zárul.
A játékos persze nem nézőként, múltidézés céljából ül a monitor előtt, végigjátszhatjuk az ikonikus meccseket, nem kevés minijáték kíséretében, amiket teljesítve játékbéli pénz, azaz VC pont üti a markunkat. Hogy az élmény még autentikusabb legyen, adott egy „retró közvetítés” elnevezésű – de kikapcsolható – szűrő is, ami olyan hatást kölcsönöz a látottaknak, mintha egy kilencvenes évekbeli, képcsöves tévén keresztül zajlanának az események. Az ötlet kiváló, a megvalósítás pedig dicséretes, sikerült visszaadni a 90-es évek hangulatát.
A Jordan Challenge szép tisztelgés a hamarosan hatvanéves legenda előtt, egyúttal remek betekintést ad a Jordan-érába, amit Magyarországon csak kevesen követtek élőben a kilencvenes években. Ekkoriban nehéz volt NBA-meccseket elcsípni a tévében, másrészt a videójáték-sorozat hazai rajongói már eleve sztárként ismerték meg Jordant, a csúcsra jutásának történetét aligha követhették nyomon. A 12 év után visszatérő játékmód ezekre is gyógyír: ha elnagyoltan is, de képet ad arról, Jordan milyen volt a pályán a nyolcvanas években, vagy milyen lehetett a kilencvenes évek közepén a Chicago Bulls csapatában palánkra dobálni.
A meccsek előtt például olyan átvezetőket kapunk, ahol Jordanhez közel álló személyek (edzők, riválisok) mesélnek a sztárról, ami sokat dob az élményen. Egyedül az sajnálatos, hogy a korszakok nagy kommentátorait nem sikerült leszerződtetni a korhű élményhez – bár ez talán már túlzó elvárás a részemről. A meccsek során amúgy nem csak Jordan irányítható: az aktuális csapat összes játékosát mi mozgatjuk a pályán, de a mesterséges intelligencia rendszerint úgy dolgozik az interaktív időutazás során, hogy Jordanre jöjjenek ki a legoptimálisabb játékszituációk.
A Jordan Challenge mellett említést érdemel még az új MyNBA játékmód, az Eras, aminek hála négy különféle kosaras korszakba csöppenhetünk bele. Belekóstolhatunk a Magic vs. Bird-, a Jordan- és Kobe Bryant-érákba, és természetesen nem maradnak ki napjaink legnagyobb nevei sem. Az már ebből is tisztán látható, hogy olyan emberek dolgoznak a 2K-nél, akik imádják ezt a sportot, odaadásuk pedig itt érhető tetten leginkább.
A nagy dobás
Jó eséllyel senkinek nem mondunk nagy újdonságot azzal, hogy egy olyan játéksorozat esetében, mint az NBA2K, rettenetesen nehéz évről évre olyan újításokkal előállni, amik nem riasztják el a régi játékosokat, de berántanak újakat, megadják a változás/fejlődés érzését, és közben megmarad a profitorientált szemléletmód (mert azért a videójátékok kiadása is üzlet). Az NBA 2K23 esetében elmaradt a forradalom, a játékmenetet illetően csak nüansznyi változásokról tudunk beszámolni: az animációk például jobbak, szebbek, élethűbbek lettek, a játékosok mérkőzés közben például már azt is elmutogatják, hogy társaiknak milyen védekező feladatot kellene ellátniuk.
A mesterséges intelligencia jól dolgozik, a labda nélküli mozgások javultak, és ennek köszönhetően a támadásépítés vagy a védekezés, illetve az egyikből a másikba váltó átmenet realisztikus élményt kínál. Az biztos, hogy a labdát nem egyszerű elcsípni a támadóktól, nem is érdemes megkísérelni gyengébb képességű centerekkel, és a hárompontosakat is inkább biztos kezű dobókkal kell próbálgatni, különben nagyon megbüntet a játék. A játékosok részéről nagy az egyetértés azt illetően, hogy idén a korábbinál nehezebb palánkra dobni, és ezen a többféle lövésmérő megléte sem feltétlenül segít. Sokan kikapcsolják ezen lehetőségeket, és inkább a saját megérzéseikre hagyatkoznak – mutatunk is egy videót a különbségekről.
A blokkolási mechanizmus hasonló a tavalyihoz, de összehúzott szemmel kell figyelnünk, mikor nyomjuk le a megfelelő gombot, mert az ellenfeleink sem ostobák, nekik is van taktika a fejükben a pontszerzést illetően. Ez a nehézség ugyan nem öli meg a játékélményt, de arra mindenkinek készülnie kell, hogy az első tíz meccs pont arra jó, hogy felvegyük a játék ritmusát.
Ami a külsőségeket illeti, a hang és a grafika idén is fantasztikus párost alkot. Én ugyan PlayStation 4 konzolon tesztelem a programot, de a látvány még az előző generáción is megnyerő, az új gépeken (PlayStation 5, Xbox Series X) pedig mindez hatványozódik. Az élmény ugyanakkor még mindig nem tökéletes, hiszen az arénákban ülő közönséggel idén sem foglalkoztak a fejlesztők: a pályán kívül minden ugyanolyan statikus, mint az elmúlt években. Ki tudja, talán pont jövőre tartalékolják a szurkolókat is érintő grafikai változtatásokat.
Pozitívum viszont, hogy az NBA 2K23 nincs magára hagyva, a cikk írása előtt három frissítés is érkezett a játékhoz, az egyik 10 gigánál is többet nyomott, pedig komoly hibákkal előtte is csak elvétve lehetett találkozni – már ha nem tekintjük annak a játék gerincét adó MyCareer módot.
Vissza a palánkról
Aki az NBA 2K23 legpofásabb verzióját, a Jordan Editiont választja, az 100 ezer VC pontot kap, ami a saját kosarasunk fejlesztésére költhető a MyCareer játékmódban. Érdemes jól meggondolni, hová tesszük a pénzünket, mert a program ezen része az NBA 2K23 leggyengébb láncszeme: adott egy végtelenül lebutított történetszál rivalizálással és NBA-s karrierrel, de mindez olyan mértékben idejétmúlt, sivár és lélektelen, hogy szó szerint ordít róla az írói érdektelenség.
Nem túlzás, hogy a több óra játék után is legfeljebb annyi pénzt tudunk összekuporgatni, hogy egy színes gatyát feldobjunk a karakterünkre. Ha pedig ennél többet szeretnénk, akkor kénytelenek vagyunk elővenni a bankkártyánkat, hogy valódi pénzért vásárolt VC pontokkal fejlődhessünk.
A mikrotranzakció mára a videójátékos világ szerves része, és az NBA 2K23 esetében sem a jelenlétével van a baj, hanem azzal, hogy nincsenek biztosítva az egyenlő feltételek a kellemes időtöltéshez. Ha nem költök a játékosom fejlesztésére, hamar szembetalálkozom olyan felhasználóval, aki a szöges ellentétem, azaz extra pénz elköltésével fejlődött – így esély sincs a képességeken alapuló egyenlő küzdelemre. Az pedig elég frusztráló, mikor az ember csak a boxzsák szerepét tölti be a meccsek során. Véleményem szerint égető szükség lenne egy átgondolt, letisztult, szimplán a kosárlabdára fókuszáló, influenszeres tevékenységeket mellőző karriermódra a következő NBA-játékban, mert a jelenlegi megoldás tényleg csak azokat vonzza, akik a játék árának tízszeresét is hajlandók elkölteni a virtuális térben.
A karriermód tehát idén is leveri a lécet, de igazságtalan lenne csak emiatt elverni a port a játékon. Ha ettől eltekintünk, egy gördülékeny játékmechanikájú, részletes kosaras videójátékot kapunk. Mondjuk így volt ez már tavaly is, így nem túlzás kijelenteni, hogy az NBA2K23-at a Jordan-élmény visszatérése menti meg a monotonitástól és a feledhetőségtől. Azt pedig talán mondanom sem kell, mekkora szükség lenne egy hasonszőrű kosaras játékra a piacon, hogy legyen konkurencia, mert ennek hiányában nem nagyon látok esélyt arra, hogy a 2K kiadó változtasson azon a recepten, amit évről évre igyekszik lenyomni a torkunkon.
