2021 decemberében indult útjára a NASA James Webb űrteleszkópja, amely pár hónap alatt rengeteg emlékezetes képet küldött vissza a Földre. Természetesen ott van még mellette a Hubble, valamint a kevésbé ismert Swift és NuSTAR űrteleszkóp is, melyek közül utóbbi röntgenhullámhosszon vizsgálódik a csillagok között. Hamarosan pedig újabb távcső csatlakozik hozzájuk: a Nancy Grace Roman űrteleszkóp feladata elsődlegesen az exobolygók felkutatása, és a sötét energia tanulmányozása lesz, indítását pedig 2027-re tervezik – írja a SlashGear.
A fejlett teleszkóp arról a női csillagászról kapta a nevét, aki évtizedeken át dolgozott a Hubble építésén és azon, hogy megfelelő műszerekkel induljon útnak. A Romannek a Hubble-hez hasonlóan egy 2,4 méter átmérőjű főtükre lesz – ez jóval kisebb, mint a JWST több mint 6 méteres egysége -, műszerei azonban sokkal szélesebb látómezőt figyelnek majd meg, mint az 1990-ban útjára indított teleszkópnak.
A teleszkópot két egységgel: egy széleslátó műszerrel és egy koronagráffal is felszerelik majd. Ez előbbit elsődleges kameraként használják majd, sajátossága pedig az, hogy a látható fényspektrumtól egészen a közeli infravörös tartományig érzékeli a fényt. A koronagráf műszer pedig azért szükségszerű, hogy elzárja a nagyon erős fényforrásokat, például a csillagokat. Így a közeli halványabb objektumok is jobban láthatók lesznek.
A Roman egyik legfontosabb feladata az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli bolygók keresése. Bár már idáig is 5000 exobolygót azonosítottak, ez csak parányi töredéke a galaxisban található összes bolygónak. Az űrteleszkóp ezért becslést készít majd arról, hogy hány exobolygó van a Tejútrendszerben, és hogy a bolygókkal rendelkező rendszerek milyen módon oszlanak el.
Jelenleg a NASA Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) nevű műholdjához hasonló teleszkópok által észlelt exobolygók nagy részét az úgynevezett tranzit-módszerrel azonosítják. Ennek során a teleszkóp egy csillagra összpontosít, és annak fényességét figyeli meg az idő múlásával. Ha egy bolygó elhalad a csillag előtt, akkor a csillag fényessége egy kicsit csökkenni fog. Ez teszi lehetővé a kutatók számára az exobolygók azonosítását.
A Roman azonban az úgynevezett gravitációs mikrolencse-hatást is beveszik a számításba, amely azt használja ki, hogy a gravitáció hatására a téridő meghajlik. A NASA szerint ez a módszer kiválóan alkalmas a Föld tömegű vagy annál kisebb bolygók megtalálására, és talán még a nagy holdakat is fel lehet vele fedezni.
