A Sony 2020 őszén dobta piacra a PlayStation 5-öt, amivel alapvetően meg voltunk elégedve, ugyanakkor azon már másfél évvel ezelőtt is meglepődtünk, hogy a gép alapból csak egy 850 GB kapacitású SSD-t kapott. Ez azért is volt furcsa döntés a gyártó részéről, mert már az évekkel korábban piacra dobott PlayStation 4 Pro is 1 terabájtos meghajtóval került forgalomba, a képet pedig tovább árnyalta, hogy az újgenerációs konzol 850 gigabájtjából az első bekapcsolást követően nagyjából 640 áll a felhasználó rendelkezésére.
Ez elsőre nem hangzik olyan vészesen kevésnek, de ha figyelembe vesszük, hogy manapság egy AAA-kategóriás játék helyigénye 60-120 GB között mozog, akkor rögtön látszik, hogy elég szűkös az alapból rendelkezésre álló hely – és akkor a „csendben” halmozódó mentésekkel, illetve a játékokból rögzített videókkal és képekkel még nem is számoltunk.
Szerencsére a PlayStation 5 mindkét verziója már eleve úgy került forgalomba, hogy fizikailag adott volt a bővítés lehetősége, tavaly ősszel pedig megérkezett azon szoftverfrissítés is, aminek a telepítését követően már bárki bővítheti egy extra SSD-vel a gép tárhelyét.
Milyen SSD jó egy PlayStation 5-be?
Akármilyen meghajtó persze nem jó, az SSD-nek az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:
- Interfész: M.2 NVMe SSD, Key M kompatibilis, PCIe 4.0
- Kapacitás: 250 GB – 4 TB
- Méret: maximum 25 mm széles, 30-110 mm hosszú, maximum 11,25 mm vastag
- Olvasási sebesség: minimum 5500 MB/s
Amire ezek mellett kiemelten figyelni kell, hogy az SSD hatékony hőelvezetéssel rendelkezzen, tehát a meghajtót csak akkor szabad a gépbe szerelni, ha gyárilag felvértezték hűtőbordával vagy hőátadó lemezzel, esetleg adott a lehetőség, hogy mi magunk szereljünk fel rá ilyen kiegészítőt – persze a fent említett méreteket szigorúan betartva. Amennyiben megvan a kompatibilis modell, a beszerelés tényleg gyerekjáték, még laikusoknak is.
Tényleg megvan öt percen belül
A bővítéshez mi egy 2 TB kapacitású Kingston FURY Renegade M.2 Gen 4×4 SSD-t használtunk, ami méretei és az előre felszerelt hőátadó lemeznek hála megfelel a fenti kívánalmaknak, teljesítmény szempontjából pedig messze túlszárnyalja a minimális kívánalmakat, hiszen a gyártó ígérete szerint a meghajtó akár 7300 MB/s olvasási, és 7000 MB/s írási sebességre is képes.
A beszerelés amúgy tényleg nem atomfizika, és csak minimális előkészületeket igényel: első körben (ha még nem tettük volna) frissíteni kell a PS5 operációs rendszerét a legújabb verzióra, majd a gép felnyitása előtt földelni magunkat egy nagyobb fémtest (például egy radiátor) megérintésével. Ha ezzel megvagyunk, akkor csak le kell csúsztatni a konzol PS logó nélküli paneljét, amit megtéve azonnal láthatóvá válik a ventilátor alatti SSD-foglalat.
A foglalatot egy szürke fémlap védi, amit egyetlen (a PlayStation szimbólumokkal díszített) csavar rögzít – utóbbit el kell távolítani, és a fedelet felnyitva máris látni fogjuk, hová kell illeszteni az új meghajtót. Az SSD-t csak be kell csúsztatni a számára kialakított nyílásba, lenyomni, majd a PS5-ben előre eltárolt csavarral rögzíteni. Ezt követően csak vissza kell helyezni a fedelet, a helyére tenni az oldalpanelt, majd innentől nyugodtan újra áram alá helyezhetjük a konzolunkat.
A gépet elindítva a behelyezett SSD-t formázni kell, ezt a PlayStation 5 szoftvere azonnal fel is ajánlja a bekapcsolást követően, és az alig egy perces műveletet követően információt kapunk a meghajtó aktuális teljesítményéről is: esetünkben a konzol 6501 MB/s olvasási sebességet mért, ami ugyan elmarad a gyártó által ígérttől, de még így is bőven jobb, mint a szükséges minimum.
A profilunkba belépbe még egy fontos dolgunk van: a Beállítások/Tárolás menüpont alatt ki kell választani, hogy a konzol innentől az új meghajtót használja a játékok és alkalmazások letöltési helyéül (ezt külön kell beállítani a PS5-ös és PS4-es programokhoz is) – arra egyelőre nincs lehetőség, hogy a letöltés indításakor mi válasszuk ki, hová kerüljön a választott tartalom.
A Kingston megoldása a tesztünk során hibátlanul működött: saját sebességméréseket ugyan nem végeztünk, de a bővítést követően már erre a meghajtóra töltöttük le újra a Horizon: Forbidden West című játékot, majd futtattuk több napon át, azon belül is órákon keresztül. A játék során a meghajtó ugyanúgy működött, mintha a gyárilag beszerelt változatot használtuk volna, minden gond nélkül zajlott, a töltési idők az első indítást követően lényegében ugyanúgy megszűntek létezni, mint bármelyik másik játék esetében, amit még az eredeti SSD-re telepítettünk.
Okosan kell tárhelyet választani
Ha valaki fontolgatja egy SSD beszerzését a PlayStation 5-jébe, annak a vásárlás előtt mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy pontosan mennyi extra helyre van szüksége – főleg azért, mert a konzolba passzoló SSD-k ára meglehetősen borsos. Az általunk kipróbált, 2 TB-os Kingston FURY Renegade M.2 Gen 4×4 például 140 ezer forint környékén vihető haza, tehát közel annyit kell fizetni érte, mint magáért a konzolért.
Szerencsére az általunk tesztelt modellből létezik 1 terabájtos „kiszerelés” is, nagyjából 80 ezer forint környékén, ami még mindig nem olcsó, de évekre megoldhatja a kapacitásproblémát. Aki pedig a minimumra törekszik, annak ott az 500 gigabájtos variáns kevesebb mint 50 ezerért, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kingston mellett számos más gyártó is jelen van ebben a szegmensben, így adott a verseny a gyártók között, lehet csemegézni a különböző ajánlatok közül.
