Pedig minden olyan szépen indult. A Battlefield 2042-t bombasztikus előzetessel leplezte le a játékot kiadó Electronic Arts, a sorozat munkálataiért felelős svéd DICE pedig a Los Angeles-i testvérstúdiótól is kapott támogatást. Aztán jöttek az ígéretek: 128 fős csaták, gigászi térképek, modern hadviselés és akkora szabadság, amekkorát még nem láttunk Battlefield-játékban. Mindez azért volt különösen szívderítő, mert az előző, 2018-ban megjelent Battlefield V felett már a bejelentésétől kezdve sötét fellegek gyülekeztek, a végtermék pedig csalódást okozott – nem csak a fanatikus rajongóknak, de az olyan kocabattlefieldeseknek is, mint amilyen én vagyok.
Az egy dolog, hogy technikailag instabil volt a játék, és alig lehetett észrevenni a pályán az ellenfeleket, akik ráadásul szivacsként szívták magukba az ólmot, de a svéd csapat kommunikációja is félre ment. A megjelenésig az sem volt biztos, hogy egy minden ízében klasszikus világháborús akciójáték készül-e a fagyos északon, vagy egy steampunk újraértelmezés.
A botrányos megjelenések persze nem állnak távol a jövőre huszadik születésnapját ünneplő Battlefield-szériától. A negyedik rész szinte alig működött, amikor kiadták, a 2016-os Battlefield 1 pedig olyan szinten fogta vissza a sorozatra addig jellemző játékmeneti szabadságot, hogy sokan el is pártoltak a szériától.
Nem mintha az alapjai elromlottak volna: a Battlefield-játékok 2002 óta a Conquest (hódítás) című játékmódra épülnek, aminek lényege, hogy a több tucat játékosból álló egyik és másik oldal pontokat foglaljon el a térképen. Tulajdonképpen mindegy, hogy az első, a második vagy a (még) fiktív harmadik világháború a téma, esetleg egyéb konfliktus, a játékmenet nagyon hasonló, a játékosok pedig nem csak fegyverekkel, de mindenféle harci járművekkel is egymásnak eshetnek. Erős váz ez, amire papíron könnyű csodálatos harci szekeret építeni. Főleg, ha megduplázzuk a játékosok számát.
Totális háború
Korábban legfeljebb 64-en küzdhettek az online csatatereken, de a Battlefield 2042-ben ez a szám megkétszereződött. Noha azt gondolnánk, hogy 128 játékossal a murifaktor is kétszeres, a helyzet az, hogy ennyi embert már nehéz orientálni az amúgy gigantikus pályákon, amiken így ad hoc harci gócok alakulnak ki, miközben nehéz megmondani, hogy pontosan milyen stratégiát érdemes követni a csapat győzelméért. Sőt, a csapat meghatározása is problémás, hisz az amerikai és orosz erők tagjait nem igazán ösztökéli semmi az együttműködésre. A korábbi Battlefieldekben a játékosok különböző kasztok szerepét ölthették magukra, egyértelmű feladatokkal. A szanitéc gyógyított, a mesterlövész lapult, a támogató egység lőszeres ládát cipelt és így tovább. A kasztrendszer viszont kukába kerül a 2042-es esztendőre. Helyét tíz különleges karakter veszi át, akik egyéni képességekkel indulnak harcba, mindkét oldalon.
És mivel ugyanazokkal a karakterekkel játszhatunk mindkét oldalon, ezért nincsenek egyenruhák vagy jellegzetes, az adott ország hadseregére jellemző felszerelések, fegyverek, helyettük mind a 128 játékos ugyanazon tíz operátor klónjaként rohangál a pályán. Ez az a pont, ahol a sztorit is elfelejthetjük. Pedig volna itt valami magyarázat a nagyhatalmak konfliktusáról, amit az egyre pusztítóbb klímaváltozás indukál, de mivel egyszemélyes játékmód nincs, az online harcok pedig ennyire személytelenek, az egész háttér megy a levesbe.
Visszatérve a kasztokra, annyiban visszaköszönnek, hogy embereink bármilyen felszerelést magukkal vihetnek, szóval aki szeretne, most is alakíthat felderítőt vagy nehézgépfegyveres terminátort, mi több, az elesett bajtársakat mindenki felsegítheti, nem kell ehhez holmi orvosi diploma. Csak épp nem kötelező, emiatt pedig a játékegyensúly is borul. Félreértés ne essék, a korábbi részekben is voltak problémák ezzel a rendszerrel, a Battlefield V-ben például a mesterlövész fegyverek lettek a szanitécek sajátjai, akiket emiatt olyan játékosok is szívesen táncba vittek, akiknek eszük ágában sem volt segíteni elesett bajtársaikon. De legalább a szándék adott volt a fejlesztők részéről, szemmel látható koncepció állt mögötte. Ez most hiányzik.
Üres tár
Ahogy megannyi más, korábbról ismert funkció is. A menü kimondottan fapados, nincs lehetőség szervereket választani, és mindössze két alap játékmódot kapunk – a már említett Conquest mellett ott van még a Breakthrough, amiben folyamatos előretörés a feladat.
Ezt a néha-néha beköszöntő extrém időjárás ellensúlyozná, viszont annyira nem befolyásolja a játékmenetet, hogy valóban érezzük a hatását. Szép, látványos, de öt perc múlva már nem emlékszünk rá.
Hasonlóan semmitmondó a tálalás is, ami korábban a sorozat egyik legnagyobb erőssége volt. A Battlefield 2042-t a fejlesztő DICE saját motorja hajtja, és meg kell hagyni, a Frostbite fantázianevű technológia minden hangzatos funkciót ismer, mi több, a teljesítményre sem lehet panasz. Mindez azonban mit sem ér, ha a vizuális stílus semmilyen. A 2016-os Battlefield 1 sártól és vértől mocskos francia árkai vagy a Battlefield V szétlőtt Rotterdamja után itt minden fájóan letisztult és egyszerű, ami egyrészt magyarázható a modern körítéssel, másrészt
De nem ez az egyetlen visszalépés. Ha volt olyan terület, amiben a Battlefield tényleg mindig brillírozott, akkor az a hangok: a tankok morajától már messziről megfagyott az ereinkben a vér, a mesterlövész puskák dörrenése pedig vészjósló égzengéssel töltötte be a pályát. Ehhez képest 2042-re, úgy tűnik, az emberek hallását is tönkreteszi a klímaváltozás, mert a mögöttünk gördülő harckocsikat egyszerűen nem halljuk, a fegyverek pötyögésénél pedig egy vízipisztoly is fenyegetőbb akusztikus horrort tartogat. Csak tippelem, hogy a játék ezen része egyszerűen nincs kész; és hát elnézve a sok kisebb-nagyobb technikai problémát, a kevés pályát és fegyvert, no meg a fent már taglalt átgondolatlanságokat, talán nem járok messze az igazságtól.
Még jó is lehet…
Szóval vannak gondok a játékkal, ezek egy része pedig a koncepció része, szóval nem olyasmi, amit egy-két javítással rendbe lehet hozni. Kis túlzással mondhatnám, hogy olyan az egész, mintha a DICE elfelejtette volna, mi tette naggyá ezeket a játékokat. De ez nem lenne fair, mert a sokak által a széria lelkének tartott szabadságfok itt bizony tetőfokra hág. Ha elég ügyes vagy, a Battlefield 2042-ben egy helikopterből kiugorva szárnyas ruhára váltasz, hogy így vegyél célba egy szuperszonikus gépet, ami feléd suhanva pont tökéletes célpontot szolgáltat a 9 mm-es pisztolyodnak: egy szerencsés lövés, és a pilóta holtában kormányozza gépét a sajátjai felé. Eszelős kép? Az, de a Battlefield 2042-ben megtörténhet.
Sőt ha nagyon hiányoznak a régebbi részek, akkor a Portal játékmódban több korábbi Battlefield-játék pályáit, fegyvereit és játékmódjait is kipróbálhatod. Van sivatagi csata a II. világháborúból, dzsungelharc a 2010-es Battlefield: Bad Company 2-ből, de még a Battlefield 3 legismertebb pályáját, a Caspian Bordert is újra rommá lőhetjük. A Portal nagy előnye, hogy saját szervereket indíthatunk, amiken minden beállítást mi adhatunk meg, így olyan játékmódok és szabályok is megkomponálhatók, amik teljesen idegenek a Battlefieldektől. Mindez kiváló szórakozás, amihez jár öt egyedi pálya is. Sajnálatos, hogy a fő játékmódokban sem ezek a térképek, sem a hozzájuk készült fegyverek nem elérhetők egyelőre, de idővel ez talán változik majd.
A DICE ugyanis elég máshogy viszonyul a rajongókhoz, mint annak idején. A sorozat kedvelői talán még emlékezhetnek a Battlefield V-tel kapcsolatos arrogáns fejlesztői reakciókra – nos, a stúdió tanult a hibáiból, és a hivatalos csatornákon folyamatosan kommunikál a játékosokkal, mi több, az első nagy javítócsomag már meg is érkezett a 2042-höz. Szóval idővel kibővül majd ez a program is, és ez rajongóként mindenképpen örömteli fejlemény, de tényleg kimerítő, hogy mostanában minden nagy megjelenésre rá kell számolni pár hónapot, mert egyszerűen félkészen jönnek ki a játékok. Ugyanakkor mi, játékosok is felelősek vagyunk abban, hogy ezt az egész cirkuszt támogatjuk, mert hiába kapott lesújtó felhasználói értékeléseket a Battlefield 2042, sokan előrendelték – többek közt én is. Talán ideje leszokni arról, hogy hiszünk az ígéreteknek.
