A dizájn szót hallva az embernek valami mutatós dolog jut eszébe. Egy szuperautó karosszériája, egy okoseszköz sziluettje, egy bútordarab meghökkentő formavilága. A dizájn azonban jóval többről szól ennél: egy szuperautónak nem elég lélegzetelállítóan kinéznie, formájának a dinamikus haladást kell szolgálnia, ahogy egy okoseszköz esetében sem ér semmit a menő külalak, ha közben nehezen használható. Egy bútornak kényelmesnek kell lennie, és az sem árt, ha különböző funkciók mentén átalakítható: egy kanapéból ágy, egy kicsi asztalkából pedig akkora lesz, ami köré le tud ülni az egész család. A dizájnnak mindemellett egyedinek, eredetinek is kell lennie. Olyan stílusjegyekkel kell rendelkeznie, melyek egyértelműen megkülönböztetik, és kiemelik a hasonló tárgyak tengeréből.
Nincs ez másképp az okosotthonokkal sem, melyek jelentősége jócskán megemelkedett a koronavírus-járvány elterjedése óta. Korábban az otthon olyan hely volt, ahová az emberek többsége csak pihenni tért meg. Aztán 2020 tavaszán lakásunk, házunk az eredeti, rekreációs funkciói mellett egycsapásra vált egyszerre irodává, munkahellyé, iskolává, edzőteremmé, illetve szórakozóhellyé is.
A mindennapi élet korábban is bonyolult logikai játék volt, melynek célja a tökéletes egyensúly megtalálása a munka, a minőségi együtt töltött idő, az aktív kikapcsolódás, a ház körüli teendők elvégzése, a szórakozás és a pihenés között. A karanténban, a kijárási korlátozások között, home office-ban, távoktatásban töltött időszakok ezeket a nehézségeket csak tovább fokozták.
Bár úgy tűnik, a koronavírus elleni védőoltások beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, nem biztos, hogy a világ visszatér még a 2020 előtti kerékvágásba. Ami talán nem is baj, hiszen az emberiség újabb, komoly, globális kihívásokkal néz szembe, mint amilyen például a klímaváltozás. Ahhoz, hogy bolygónk élhető maradjon, másfél Celsius-fok alatt kell tartanunk a globális felmelegedést, vagyis jelentősen csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátásunkat. Ráadásul úgy, hogy közben máris érezzük a klímaváltozás hatásait: az egyre szélsőségesebb időjárást, a hőhullámokat, vagy az özönvízszerű esőzéseket.
Az okosotthonok nemcsak megszabadítják tulajdonosaikat néhány stresszfaktortól, de biztonságosabbá teszik a mindennapokat, és környezetbarátak is, mert segítenek energiát megtakarítani. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy megjelenésükkel is feldobják az ember hangulatát.
Az okos-, azaz automatizált otthonok fejlődése már a XX. század eleje, vagyis az otthonok villamosításának elterjedése óta tart. A fejlesztés alapmotivációi azóta sem változtak: az emberek által végzett egyszerű munkafolyamatokat bízzuk gépekre, eszközökre, melyek pontosabban, megbízhatóbban végzik el azokat. Az okosotthonok evolúciójának második nagy lépésére 1970-ig, az egymással kommunikáló háztartási eszközök megjelenéséig kellett várni. A többek között a fűtést, a hűtést, a világítást és a biztonsági berendezéseket szabályozó gépek sokáig rádióhullámokon léptek kapcsolatba egymással, ma már a dolgok internetén (IoT) hangolják össze magukat.
Egy okosotthon akkor működik tökéletesen, ha az ember szinte észre sem veszi, csak érzi, hogy a mindennapjai kényelmesebbek, a számlái alacsonyabbak. A helyiségekben mindig megfelelő mennyiségű a fény és kellemes a hőmérséklet, anélkül, hogy a fűtést, a villanykapcsolókat, vagy a sötétítőket kellene állítgatnia, de a telefonján egy érintéssel, vagy akár egy hangosan kimondott utasítással bármikor, bármin változtathat. Mindez az okosotthonhoz kapcsolódó fizikai eszközök megjelenésére is igaz. A kapcsolók, konnektorok tökéletesen harmonizálnak a belső tér színeivel és formavilágával, ugyanakkor szabadon variálhatók, és a beszerelésükkor nincs szükség kompromisszumokra.
Bár az okosotthonok fejlődésének alapmotivációja egy minőségibb élet biztosítása volt, egy okosotthon kialakítása napjainkban már messze nem csak kényelmi, hanem felelős döntés is. A klímaváltozás minden embert érint, ezért a környezetvédelem mindannyiunk közös feladata.
