A közismert Monopoly társasjáték mai formájában nehezen értelmezhető másként, mint a vagyonszerzés és -felhalmozás klasszikus kapitalista ideájának ünneplése. A győztes az a játékos, aki szerencsével és ügyes taktikázással a legtöbb pénzt, telket és egyéb vagyont gyűjti össze, a többieket pedig a csődbe viszi. A Monopoly ma a világ egyik legnépszerűbb társasjátéka, az utolsó adatok szerint 37 nyelvre fordították le, és 103 országban árulják, az évtizedek során sok millió példánya talált gazdára.
Tabukat döntögetett
Az 1866-ban Illinois államban született Elizabeth („Lizzie”) Magie különleges figurája volt az amerikai közéletnek. Egy – Amerikában radikálisnak számító – baloldali nézeteket hangoztató politikus, James Magie lányaként Lizzie politikai eszméiben és személyes életében is igyekezett döntögetni a korabeli társadalom tabuit. A női egyenjogúságért való küzdelmében büszkén vállalta, hogy egészen negyvenes éveinek közepéig nem ment férjhez, egyszer pedig újsághirdetésben kínálta magát eladásra a legmagasabb ajánlatot tevőnek, mint „fiatal, nőnemű amerikai rabszolga”.
Az akcióval a nők a társadalomban rájuk kényszerített alárendelt helyzetére igyekezett felhívni a figyelmet.
Nem vagyunk gépek. A lányoknak vannak gondolataik, vágyaik, reményeik és ambícióik
– írta. Gazdaságpolitikai nézeteire legnagyobb hatással Henry George amerikai filozófus és közgazdász munkássága, elsősorban pedig annak Haladás és szegénység című, 1879-es műve volt. A XIX. század végén és a XX. század elején baloldali körökben sokakat meghódító, később georgizmus néven emlegetett elmélet talán legfontosabb alaptétele, hogy az államok működését elsősorban nem a munkából, hanem a föld- és ingatlantulajdonokra kivetett adókból kellene fedezni.
George kijelentette, hogy „ugyanannyira világos minden ember joga a föld egyenlő használatára, mint az egyenlő joguk a levegő belélegzésére – ez puszta létezésükből adódóan megilleti őket”. Úgy érvelt, hogy a magántulajdonban álló földek értékét nem a rajtuk álló, a tulajdonosok által felhúzott épületek, hanem a felszín alatti ásványkincsek vagy a társadalom által teremtett javak, mint például a közeli utak és vasutak, a közbiztonság, a gazdasági fejlődés, a könnyen elérhető kórházak adják. Ezért pedig fizetniük kell, az ezeket az értékeket tükröző adók formájában.
Játékkal akarta bemutatni
Magie lelkes híve lett ennek az elgondolásnak, és arra jutott, hogy bonyolult magyarázatok helyett leginkább játékos formában lehetne rávezetni az embereket a helyességükre. Ezért kezdett egy társasjáték tervezésébe, amelynek a Landlord’s Game, azaz a Háztulajdonosok játéka címet adta, és 1904-ben szabadalmaztatta is. A mai Monopolyhoz hasonló felépítésű játékot Magie két szabályrendszer szerint játszatta volna: a „prosperitás” szabályok alapján minden játékos pénzhez jutott, ha valamelyikük új „telket” vásárolt a táblán, a végén pedig együtt nyerték meg a játékot, ha a legkevesebb kezdőtőkével induló megduplázta a vagyonát.
Magie ugyan próbálta a játékot eladni a Parker Brothers játékgyártónak, de túl politikainak ítélték meg a tartalmát, és a játékmenettel kapcsolatban is voltak kifogásaik. A társasjáték így szájhagyomány útján kezdett terjedni az amerikai egyetemek balos, progresszív köreiben. Egyik változata a kvékerek körében lett népszerű, az ő közvetítésükkel jutott el az ötletet a sajátjaként beállító, majd a Parkernek eladó Charles Darrow-hoz, ekkor már Monopoly címmel. A cég 1936-ban kezdte el forgalmazni, óriási sikerrel.
Kiforgatták
Azonban ekkorra már csak az egyik eredeti szabályrendszer, a monopolista változat némileg továbbfejlesztett verziója maradt meg – azért tegyük hozzá, ebben nem csupán a játékgyártó profitorientált hozzáállása játszott szerepet, kevés olyan társas tud jól működni, ami egymás legyőzése helyett a békés kooperációt helyezi előtérbe.
Magie szerepe csak jóval az 1948-ban bekövetkezett halála után lett ismert, amikor egy közgazdászprofesszor Anti-Monopoly című, direkt a monopóliumok és a korlátozás nélküli szabad piacgazdaság veszélyeit bemutatni próbáló játéka kapcsán hosszú jogi csatározásba bonyolódott a Parkerrel, 1974-ben. A professzor védelme arra épült, hogy a játék már bőven a Parker szabadalomvásárlása előtt létezett, és tízévnyi, fellebbezésekkel tarkított hercehurca után végül a bíróság is neki adott igazat – közvetve elismerve Magie szerepét.
Kiemelt kép: Michael Crabtree /Bloomberg /Getty Images
