Nem szégyellem bevallani, hogy gyerekoromban mindig fénykard és Erő használó jedinek képzeltem magam, aki hol a zsarnok Birodalom, hol pedig a Konföderáció ellen védte a Galaktikus Köztársaságot, és veszett el a számtalan saját, vagy videójátékos történetben. A Respawn Entertainment legújabb alkotása, a Star Wars – Jedi: Fallen Order nemcsak visszarepített a gyerekkorom ezen szakaszába, de mindezt tette úgy, hogy emellett 2019 egyik legjobb játéka lett.
Élet a 66-os parancs után
Történetünk A Sith-ek bosszúja, és az Egy új remény között játszódik. Öt év telt el a hírhedt nagy jedi tisztogatás óta, és a Galaktikus Birodalom inkvizítorai továbbra is kutatnak a galaxis különböző szegleteiben rejtőzködő túlélők után. Hősünk, Cal Kestis pont egy ilyen túlélő: még ifjú padawan korában kellett menekülnie. Búvóhelye – egyben a játék első helyszíne – Bracca, ahol a sztori elején újra használja az Erőt, ezzel felfedve kilétét és megpecsételve sorsát.
A Birodalom azonnal hősünk nyomába ered, aki csak a Stinger Mantis kétfős legénységének – a szerencsejátékos Greez Dritusnak, és az egykori jedi mester Cere Jundának – köszönhetően tud elmenekülni. Az intenzív prológus utáni első bolygónkon elsajátítjuk a Fallen Order pályaszerkezetének alapjait, találkozunk hű robottársunkkal BD-1-al, valamint beavatnak minket a cirka húszórás kalandunk fő céljába, a Jedi Rend újraszervezésbe, amihez Cere régi mestere a kulcs.
Ahogy haladunk előre, úgy bontakozik ki előttünk Cal múltja, Cere mesterének, Eno Cordova kutatásának rejtélye, illetve a sztori szorosan kapcsolódik a filmekből és sorozatokból már jól ismert időszak történéseihez. A cselekmény a játék közepén egy kicsit ugyan leül, komolyabb teret adva a konkrét játékmenetnek, ami – bár szinte semmi újjal nem szolgál – majdnem betonstabil lábakon áll.
Elveszett ereklyék fosztogatói
Kalandunk során több bolygóra is eljuthatunk: ilyen a – Klónok háborúja-sorozat rajongóinak ismerős – Dathomir, vagy éppen a vukik lakta Kashyyyk, és a meglátogatott planéták legtöbbjére később is vissza lehet térni. Ezek a világok mind saját történetekkel, felfedeznivalókkal, gyűjthető kozmetikai cuccokkal, és vágni való ellenfelekkel várnak. Gyorsutazás híján a bolygók felfedezése kiemelt fontosságú, hiszen így tudunk rövidített útvonalakat létrehozni, így találjuk meg a kozmetikai elemeket (fénykard alkatrészek, festések stb.) és a hasznos fejlesztéseket magunk, illetve BD-1 számára.
A bolygókon elszórva meditációs pontokat is találhatunk, ahol pihenhetünk, elkölthetjük a képesség pontjainkat, és ami a legfontosabb: elmenthetjük az aktuális játékállást. A játék során begyűjtött pontjainkat három képességfán tudjuk elkölteni, így növelve az Erő- és fénykardhasználatra vonatkozó és a túlélésünket elősegítő tulajdonságainkat (pl. életerő). Ha pedig a pihenés opciót választjuk, úgy visszatöltődik az életerőnk, valamint a BD-1 által biztosított gyógyításból is teljes mennyiség áll a rendelkezésünkre, cserébe viszont az adott terület összes ellenfele újraéled.
Felfedezéseinket a kis droidunk háromdimenziós térképén követhetjük nyomon: ennek a használata elsőre meglehetősen fura, de idővel igencsak hasznos válik, hiszen jelzi azon útvonalakat, ahol még nem jártunk, illetve azt is, hogy rendelkezünk-e az út kinyitásához szükséges képességgel.
Az erő velem van!
A Fallen Order legjobb része persze a harcrendszer, és mit is érne egy Star Wars-játék a mára ikonikussá vált fénykard párbajok nélkül? Ellenfél lesz dögivel: eltérő képességű rohamosztagosok, elképesztően fura lények, inkvizítorok alatt szolgáló purge trooperek – ráadásul mindegyik kíméletlenül elbánik velünk, ha nem figyelünk oda. A folyamatos támadáson alapuló taktikák itt kudarcra vannak ítélve, a rosszarcúak támadásait sokszor muszáj hárítani – ilyenkor adott a visszavágás lehetősége –, esetleg kitérni előlük. Az Erő ugyanakkor a mi oldalunkon áll, harc közben segítségül hívhatjuk, de jól kell időzíteni, hiszen a felhasználható mennyiség véges, és csak a jól irányzott támadásokkal tölthető vissza.
A harcrendszer ezen megoldásoknak köszönhetően nemcsak kifejezetten látványos, de jól is működik. Tény, hogy hasonlót már láthattunk az év eleji Sekiróban, de a rendszer itt is tökéletesen megállja a helyét, ráadásul a csetepaté a folyamatosan érkező újabb fénykard fejlesztéseknek hála a történet előre haladtával egyre szórakoztatóbbá válik. Ez különösen igaz, mikor főellenfelekkel csapunk össze, hiszen ezek a részek a narratíva és játékmenet remekül ötvözött egyvelegei.
Egy remek Star Wars történet
Ami csorbít némileg az összképen, hogy a látvány és játékot mozgató technológia terén már kicsit kilóg a lóláb. A külalakért ezúttal nem a Frostbite játékmotor, hanem a Gears 5-t is meghajtó Unreal Engine 4 felel, több kevesebb sikerrel. A látvány a legtöbbször teljesen rendben van, főleg az átvezető videók esetében, de a pályák felfedezése során rendszeresen találkozhatunk ronda és elnagyolt textúrákkal, helyenként pedig évekkel ezelőtti fény-árnyék effektek fogadják az embert.
Ennél is kellemetlenebb, hogy a stabilitással is akadnak gondok. PC-n csak az ajánlott gépigénynél erősebb masinával sikerült 40-60 fps közötti értékeket produkálnunk, konzolon pedig a 30 fps megtartásával is nehezen birkózik meg a program. Pedig a jóval szebb Gears 5 ugyanezen a konfiguráción stabil 60 fps mellett futott, és konzolon sem akadozott ennyire.
Viszont a technikai malőröket leszámítva a Fallen Order egy kiváló játék. Nem találta fel a spanyolviaszt, de ügyesen építkezik már ismert játékelemekből, ezek nagyszerűen egészítik ki egymást, a történet és a karakterek pedig vannak annyira érdekesek, hogy megérje melléjük szegődni a messzi-messzi galaxisban.
Szerző: Láving Dániel
A Star Wars – Jedi: Fallen Order november 15-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünket a számítógépes és a PS4-es változat alapján készítettük.
