A Honor 20 Próról nem lehet sokkal többet elmondani, mint a Honor 20-ról tettük annak idején: egy gyors, könnyen használható, jó akkumulátoridővel rendelkező telefon, aminek annyi a hibája, hogy karcolódik és gyűjti az ujjlenyomatokat, a Pro esetében pedig még kicsit drágább is a kellemesnél. Persze akinek fontos a nagyobb tárhely, a kicsit erősebb aksi és a minimálisan jobb kamera, az jobban fogja élvezni a nagy testvér használatát, mint a sima 20-asét.
Gyönyörű a hátlap, csak karcolódik
A 20 Pro első igazán szembetűnő sajátossága a kiemelkedő kamerasziget a hátlapon: az ember azt hinné, hogy zavaró megoldásról van szó, de az igazság az, hogy a mindennapi használat közben fel sem tűnik a dolog. Pozitív hozadéka viszont akad: a Honor 20 egyik legnagyobb baja az volt, hogy össze-vissza csúszott minden felületen, a Prónál viszont a kamerasziget megakadályozza ezt. Emiatt a 20 Pro kicsit vastagabb is, mint a kistestvére (8,44 mm), 182 grammos súly pedig pont olyan nehéz, hogy már érezzük: nem gagyi kütyü van a kezünkben, de közben nem is megterhelő cipelni.
A hátlap a Honor telefonokhoz illően élénk színű, nálunk a fantom kék árnyalatú járt, de lehet kapni fantom feketében is, ami inkább lilás ébenfeketére hajaz. A kivitelezés gyönyörű, valahol a kék és a zöld között van félúton, viszont a tükörüveg ugyanúgy gyűjti az ujjlenyomatokat, ahogy szokta, így
Ez egyébként nagyjából minden Honor telefonnal így van, ez az ára az élénk, fénytöréses hátlapnak. Meg persze az, hogy könnyen karcolódik, és a fénytörés miatt tényleg minden apróság meglátszik rajta. Tokot persze lehet rá venni, de akkor meg elvész a színpompás hátlap lényege – ez a 22-es csapdája.
A képernyőről semmi újdonságot nem lehet elmondani, szakasztott mása a Honor 20-énak: 6,26 hüvelykes IPS LCD, 1080 x 2340 pixeles felbontással, nincs kávája, a szelfikamera pedig egy képernyőbe vágott lyukba került a bal felső sarokba. Az AMOLED hiánya ezúttal sem feltűnő, a határvonalak élesek, a kép megfelelően kontrasztos, a szenzorsziget nélküli megoldást pedig már lassan kezdi megszokni az ember, de legalább is biztosan nem zavaró a mindennapi használat során.
Ügyes, kompakt, és sokáig bírja aksival
A telefon bal oldalán kapott helyet a SIM-foglalat, ahová két microSIM kártya helyezhető, SD kártya behelyezésére nincs lehetőség. Jobb oldalon a hangerőszabályozók alatt találhatjuk az ujjlenyomat-olvasót, amiért tőlem óriási piros pontot kap a Honor: már a sima 20-asban is szerettem ezt a megoldást, mert sokkal kényelmesebb, gyorsabb, hatékonyabb így feloldani a telefont, mint hátsó leolvasóval, vagy esetleg a képernyő alján található megoldással.
Azzal viszont már akadtak problémáim, hogy a telefon alján egy USB Type-C csatlakozó található a jack dugó helyett, ez nálam abszolút negatívum, annak ellenére, hogy adnak az eszközhöz gyárilag átalakítót is. Teljesen felesleges még egy drótot cipelni magunkkal, ráadásul plusz problémaforrás, ha egy hosszabb út előtt véletlenül otthon hagyjuk a kis kábeldarabot.
Ami az akkumulátort illeti, egy kicsit erősebb került a 20 Próba, mint a sima 20-ba, ami 4000 mAh-t jelent. Bár már a 20-as teljesítményével sem volt problémám, a Pro így még tovább bírja töltés nélkül, ha nem nyomkodja az ember túl sokat, akár 2-3 napot is kibír, de intenzív használattal is legalább másfelet. Természetesen van gyorstöltés (22,5 W), ami 50% -os töltöttséget ér el akár 30 perc alatt, de nincs vezeték nélküli töltés, ami, mondjuk, az árkategóriájában nem is kifejezetten elvárás.
A telefonból a microSD kártya helye egyébként nem is igazán hiányzik, mert a telefont 256 GB tárhellyel dobják piacra, ami a mindennapi használathoz több, mint elég. A 8 GB RAM gyors működést biztosít, a Magic UI felhasználói felülettel pedig nem volt problémánk, szerencsére úgy tűnik, hogy az újabb frissítések is megérkeznek majd a telefonra. A Pro ugyanazt a Kirin 980-as chipsetet kapta meg, amit a sima 20-as, de már ott is meg voltunk vele elégedve, itt sincs rá panasz.
A fotózásban van az igazi különbség
A tárhelyen és az akkumulátoron kívül a fő különbség a Honor 20 és a 20 Pro között a kamerákban keresendő: a szelfikamera ugyanúgy 32 megapixeles, mint az előző modellnél, viszont a hátlapi eszközökre nagyon rágyúrt a Honor. A Sony IMX586 szenzorral felszerelt főkamera 48 megapixeles, f/1,4 apertúrával, van még egy 16 megapixeles ultraszéles látószögű lencse (f/2,2), egy 8 megapixeles telefotó kamera (f/2,4) és egy 2 megapixeles makró kamera.
A főkamera már magában nagyon szép képeket készít még akkor is, ha a fényviszonyok nem az igaziak, de az igazi különlegesség az AI Ultra Clarity nevű üzemmód, ami hosszan exponál, több fotót készít, és ebből gyúrja össze gépi tanulással a legjobb eredményt. A különbség egyébként szemmel látható: élesebb, kontrasztosabb, részletgazdagabb fotó készül így.
Nagy előny továbbá, hogy kivételesen zoomolni is úgy lehet a telefonnal, hogy ne legyen lényeges minőségromlás, ezt a sima 20-as modell nem tudta garantálni. Még az ötszörös zoomnál is, a mesterséges intelligencia segítségével használható fotókat lehet összehozni. Videót az eszköz maximum 4K-ban képes rögzíteni, 30 fp mellett. A főkamera és a zoom modul optikai stabilizációt is kapott.
Zenehallgatásra kifejezetten kellemes telefon a 20 Pro, ugyan nincsenek sztereó hangszórói, de azért alapvetően jól szól az eszköz alján található hangszóró. Külön előny, hogy a Honor már annyira gyúr a bluetooth-os fülhallgatókra, hogy saját Bluetooth chipet fejlesztett ki, ami stabilabb is, mint az eddigiek, és nagyobb a hatótávolsága.
Összességében véve a Honor 20 Pro egyetlen igazi hibája az ára: 200 ezer forint körül kapható, amit egyébként annyira még nem is sokallna érte az ember, ha nem lenne ott a sima Honor 20, ami csak egy icipicit rosszabb, és már 160 ezer forintos áron is a miénk lehet. A kistestvér így nálunk legyőzi a nagyobbat, és ha választanunk kéne, akkor már inkább az olcsóbb változatra fizetnénk be.
