Van egy internetes videó, amit valószínűleg már mindenki látott: adott egy férfi, aki egy nyitott irodában dolgozik a saját elkerített kis kockájában, majd elkezdi püfölni a billentyűzetét, hogy aztán az egészet belevágja a monitorba, befejezésként pedig még bele is rúg a földre került készülékbe.
A videó 1997-ben kezdte meg világhódító útját, az emberek kezdetben e-mailben küldözgették egymásnak a badday.mpg nevű fájlt, és manapság is rendre felbukkan mindenfelé, bár már nem az eredeti videó kering a neten, hanem annak a GIF-fé alakított, vagy a YouTube-ra feltöltött verziója.
A legtöbben valószínűleg még nem gondolkodtunk ezen, pedig vannak érdekes dolgok a rövidke mozgóképen, amik alapján sejthető, hogy nem egy valódi dühkitörés zajlik a szemünk előtt. Egyrészt a számítógép nincs bekapcsolva, a férfi mosolyog, és a szomszédos fülkében ülő munkatárs arcára sem döbbenet ül ki az eset láttán, sokkal inkább egy vigyor.
Az igazságnak a Wired magazin járt utána, és kiderült, hogy a videón valóban nem egy bedühödő irodai alkalmazott látható, amint rombolásba kezd. Azaz ezt látjuk, de csak egy megrendezett jelenetet, amin Vinny Licciardi jól előre eltervezett módon veri szét az elé helyezett szerencsétlen masinát.
Vinny a videó készültének idején egy coloradói cégnél, a Loronixnál dolgozott, és a vállalat ebben az időben olyan digitális képrögzítő megoldásokat fejlesztett, amiket biztonsági kamerákban lehetett használni. A csapatnak szüksége volt egy videóra, amivel demonstrálhatták a termékük működését, és Vinny közreműködésével elkészült a mára legendássá vált promóanyag, ami azt mutatja be, hogy egy biztonsági kamera miképp rögzítené egy irodai dühkitörés részleteit.
A felvétel másodszorra sikerült (az elsőt teljes egészében elröhögték a résztvevők), a készült anyagot lekonvertálták MPEG-1 formátumba, kiírták CD-lemezekre, és a különböző szakmai rendezvényeken elkezdték osztogatni mindenkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődött a cég technológiája után.
A videó ezt követően elkezdett terjedni, először cégeken belül, aztán cégeken kívül, hétköznapi emberek között, egy ponton az MSNBC egyik műsorába is bekerült, rengeteg másolat készült belőle, mémmé vált, az interenetes kultúra része lett, a YouTube és társai megjelenésével pedig örökre felkerült az internetre, ahonnan már lehetetlen eltüntetni – na, nem mintha bárkinek lenne ilyen jellegű törekvése.
