Tech tesztlabor

Vért izzadunk a semmiért

A Malicious Fallen megjelenése nem vetett nagy hullámokat a videojáték-piacon, ami nem meglepő, hiszen egy igazi rétegjátékról van szó, ráadásul még csak nem is abból a fajtából, aminél győzködni szoktuk az embert, hogy érdemes egy próbát tenni vele.

Az Alvion fejlesztette Malicious Fallen fura szerzet: egyszerre új játék, meg nem is. A programért felelős csapat eredetileg 2010-ben adta ki a Malicious névre hallgató munkáját PS3-ra, két évvel később ezt követte egy bővített verzió Malicious Rebirth néven PS Vitára, idén pedig megérkezett a PS4-es változat.

Ebben megtalálható mindkét korábbi epizód, kiegészítve két vadonatúj „fejezettel” (Pursuit és Demise), illetve az erősebb hardvernek hála már 60 képkocka per másodperc mellett vethetjük bele magunkat a harcokba, 1080p-s felbontás mellett.

MENTSD MEG A VILÁGOT (DE MINEK?)

Ugyan nem szeretek rögtön negatívummal a lovak közé csapni, de a játék egyik legnagyobb hátulütője, hogy történettel nem kenték meg túl vastagon: feladatunk, hogy megszabadítsuk a földet az ott uralkodó gonosz szellemektől. Ebben a különleges köpenyünk (Mantle of Cinders) lesz segítségünkre, amivel mindenféle speckó támadásokat hajthatunk végre.

A sztori tényleg csak ennyi, mindezt nem túl látványos videók képében darálják el nekünk nem kifejezetten szimpatikus karakterek, majd ezt követően indul maga a játék, azaz szabadon választhatunk, hogy melyik arénában kívánjuk belevetni magunkat az ellenfelekkel túlzsúfolt harcokba.

Forrás: Sony

Arénában, hiszen műfaját tekintve a Malicious Fallen egy boss rush-játék, ahol egyetlen célunk van: őrületes túlerővel szemben eljutni a választott helyszín főellenfeléig, és az újratermelődő csicskák mellett őt is legyőzni. Ha egy pályát teljesítettünk, akkor mehetünk a következőre, majd a következőre, és mindezt egészen addig ismételgethetjük, míg mindenkit legyűrve meg nem nyitjuk a végső, legnagyobb ellenfelet.

Csak digitálisan

A PlayStation 4-exkluzív Malicious Fallen nem jelent meg dobozos formában, nincs ott a boltok polcain, csak letölthető verzióban érhető el a PlayStation Network áruházából. Kifejezetten pozitív fejlemény viszont, hogy egy átlagos konzolos játék árának mindössze a felét kell kicsengetni érte, egész pontosan 30 eurót (nagyjából 9500 forintot).

Hogy teljesen világos legyen: egy pályára belépve nincs sztori, nincsenek küldetések, nincsenek feladatok, csak rengeteg rosszarcú, meg egy méretes főnök, és őket kell lenyomni. Ebben segítenek a különleges képességeink (kezdetben csak a „golyószóró” és a hatalmas öklök), és az ezekkel előhívható kombók, a kihívást pedig az biztosítja, hogy adott számú élettel vághatunk neki a meccseknek, és ha ne adj isten elfogynak, akkor kezdhetünk elölről minden.

ÜSD, VÁGD

A harcrendszer alapját a négy támadási mód (az első kettő után megnyithatjuk a kardot és a lándzsát) adja, illetve az Aura, ami az ellenfelek aprításával folyamatosan töltődik. Az így begyűjtött energiát használhatjuk a porhüvelyünk gyógyítására (ami folyamatosan hullik darabjaira), illetve még erősebb támadásokat produkálhatunk a segítségével.

A harcok lényege pont ez: az újratermelődő fogdmegek kaszabolásával feltölteni az Aurát, majd az így szerzett pluszt szépen ellőni a közelben sertepertélő főellenfélre.

Ez így leírva elég repetitívnek hangzik, és játék közben sem más a helyzet. Egy-egy harc akár harminc percig is elhúzódhat, és a fenti folyamatot ismételgetése fél órán át nem feltétlenül a videojátékozás legszórakoztatóbb formája.

Forrás: Sony

A helyzetet csak rontja, hogy a játék elején még a támadásaink száma is csekély, lévén csak két lehetőség áll rendelkezésünkre, és később hiába bővül a repertoár, a bevethető kombók száma, elég esélyes, hogy a kevésbé elhivatottak sosem jutnak el odáig, hogy ezeket is kipróbálják.

A fejlesztők mentségére legyen mondva, hogy alapvetően törekedtek a változatosságra: a bejárható arénák kifejezetten szépek és nincs két egyforma helyszín, a ledarálandó hatalmas ellenfelek pedig kivétel nélkül más-más taktikát és megközelítést igényelnek. De ez mégis kevés ahhoz, hogy a Malicious Fallen berántsa és maga előtt tartsa az átlag játékosokat.

NEM MINDENKINEK

Nincs történet, nincsenek kedvelhető karakterek, nincs igazi cél, amit magunkénak éreznénk, igazából nincs miért harcolni. Tényleg csak a csaták vannak, és az eufória, amit akkor érzünk, mikor végre sikerül győzedelmeskedni. Ezért viszont sokszor vért kell izzadni, és a következő aréna indításakor olyan érzés telepedik az emberre, mintha a semmiért küzdene.

Küzdeni pedig kell, mert a játék egyáltalán nem könnyű, a csetepaték kifejezetten hosszúak, ráadásul az ellenfelek mellett néha a nem túl jól kivitelezett kamerakezeléssel is harcolnunk kell: elég egy rossz mozdulat, és máris összezavarodik minden, elvesztjük szem elől az ellenfeleket, miközben ők továbbra is vígan viszik be nekünk az ütéseket.

Forrás: Sony

A Malicious Fallen alapvetően nem rossz játék, hiszen a boss rush típusú őrületek kedvelőinek megadja amire vágynak: a hosszú, hihetetlenül lendületes és sokszor kifejezetten látványos csatákat. Ugyanakkor annyira mégsem működik jól, nincsenek olyan rejtett értékei, ami okán bátran mondhatnánk, hogy akkor is érdemes kipróbálni, ha még sosem vettél a kezedbe ilyen programot. Ez a videojáték a fanatikusoknak szól, hiszen igazából ők tudják értékelni a monoton, de kihívásban azért bővelkedő pályákat.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik