A szabadalmi leírás jelentős része olyan reklámok lehetőségeit fejtegeti, melyek elsősorban akkor működnek, ha a videók egy PlayStation segítségével kerülnek a képernyőre, és attól válnak interaktívvá, hogy az ember kezébe vesz egy PS Move-ot vagy egyéb, mozgást érzékelő eszközt. Így szó szerint áttáncolhatjuk vagy átbokszolhatjuk a reklámblokkot.
Ennél azonban sokkal viccesebb az a javaslat, amely szerint egy reklám abban a pillanatban ér véget, amikor az ember felpattan a kényelmes fotelből és rákiabálja a tévére az éppen hirdető cég nevét.
Míg a „játékos reklámok” lehetnek akár szórakoztatóak is, a kiabálós megoldás némileg megalázónak tűnik. Persze végül is csak az a kérdés, hogy az embernek hány másodpercnyi reklámmentességet ér a büszkesége.
Öt másodperc McDonald’s még maradhat? Húsz másodperc hüvelygombánál viszont már kiabálunk?
