Ennek eléréséhez a Stanford Egyetem, a Northwestern Egyetem és az SRI nemzetközi kutatóintézet neurológusai egy speciális jelszókezelő-rendszert alkottak – segítségével a jelenlegi adatvédelmi megoldások sokkal biztonságosabbá válhatnak, a felhasználónak pedig nagyjából annyira kéne tudatában lennie a történésekkel, mint mondjuk biciklizés közben.
Hogy mégis hogyan tudjuk a jelszót “tudat alá” helyezni? Sehogy, nem hiába hívják elménk ezen részét tudatalattinak. A kutatók által kifejlesztett rendszer azonban nemcsak képes elérni az agy általunk el nem érhető részét, hanem a későbbiekben ki is tudja olvasni onnan a “betanított” jelszót.
A tanulási folyamathoz nem kell felnyitni a koponyát, a felhasználónak csupán háromnegyed órát el kell töltenie egy “játékkal”, melyben véletlenszerűen megjelenő karakterekkel kell elfoglalnia magát. A megjelenő karakterek természetesen nem véletlenszerűek, a 45 perces gyakorlás után pedig a jelszó mélyen a tudatba égett. Ebből talán már az is kiderült, hogy a hitelesítés során sem egy karaktersort kell begépelni, hanem játszani egy menetet a “játékkal”, amelynek – a korábbi tréning miatt – egy bizonyos részében a felhasználó az átlagon felül fog teljesíteni, a rendszer pedig ezzel azonosít.
S bár néhány karakter leütése sokkal kényelmesebb és gyorsabb, mint a tudatalattink tesztelése, maga a koncepció zseniálisnak tűnik, hiszen a neurológusok egy olyan rendszert alkottak, melyben a jelszót nem lehet se átadni, se ellopni.