Az túlzás, hogy zsebre tudjuk vágni, az azonban kétségtelen, hogy a vállunkra ültethetjük számunkra kedves ismerőseinket – az MH-2 (Miniature Humanoid 2) egy hasonlóan működik a már bemutatott avatár robothoz, csak épp kicsiben. Az alapvető ötlet tehát az, hogy egy-egy élményt akkor is meg lehessen osztani az ismerősökkel vagy családtagokkal, ha azok nincsenek jelen teljes testi valójukban.
Az eszköz egyik legnagyobb hátránya, hogy bár maga a robot kicsi, a testrészeit mozgató technológiához egy egész hátizsákra van szükség. Ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy az MH-2 egészen emberszerű mozdulatokra legyen képes.
Persze a “vonal” túlsó végén lévő felhasználónak is alkalmazkodnia kell a helyzethez, hiszen az emberi mozgás pontos leutánzásához az avatárt elfoglaló személynek is igénybe kell vennie valamilyen, a mozdulatait érzékelő eszközt – mondjuk egy Kinectet.
Ti kipróbálnátok (bármelyik oldalról) egy ilyen avatárt? Vagy az élmények és tapasztalatok megosztásához elég egy fényképezőgép vagy okostelefon?
