A magunk részéről azt feltételezzük, hogy e felhasználók egy része más módon is képes kapcsolódni a világhálóhoz, és adott esetben nem is tud arról, hogy van egy ilyen előfizetése is – roppant olcsó szolgáltatásról van szó.
Ez mégis azt jelenti, hogy az amerikai netezők 1,5 százalékának legalábbis lehetősége van arra, hogy hangos robaj közepette tárcsázzon be az “információs szupersztrádára”. Igen, a technológia annyira öreg, hogy megérdemli ezt a kifejezést, amit jogosan felejtettünk a ’90-es években.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy az utóbbi években a szolgáltatást felmondók száma csökkent, vagyis vannak olyan felhasználók, akik még évekig ellesznek a betárcsázós lehetőségükkel. Ami persze az AOL számára jó hír, hiszen bevételeinek jelentős része innen származik.
Ezzel szemben a magyar viszonyokról az mondható el, hogy míg 2009 februárjában még 160 ezer betárcsázós felhasználóról beszélt a KutatóCentrum, addig a Központi Statisztikai Hivatal 2011 második negyedévi jelentése szerint “eltűnőben van a betárcsázós” csoport.
