A szabványos billentyűzetkiosztás épp attól szabványos, hogy a felhasználókat általában próbálja kiszolgálni, vagyis lesz olyan, akinek jobban kézre esik, és lesz olyan, akinek kevésbé. Ezzel kapcsolatban az IBM-nek az az elképzelése, hogy bár az érintőképernyőn történő gépelésnek megvan az a hátránya, hogy a tevékenység során nincs fizikai visszajelzés, megvan az a lehetőség, hogy minden felhasználónak a saját kezéhez optimalizált billentyűzete legyen.
A rendszer használata néhány kalibrációs gyakorlat elvégzését igényli, melynek során érzékelésre kerülnek olyan változók, mint az ujjak mérete, pozíciója és a lenyomáshoz használt terület ujjbegyenként. Az így beszerzett adatok alapján a képernyőn található billentyűk megnagyobbodhatnak, helyet változtathatnak – csak azért, hogy minél hatékonyabban tudjunk gépelni.
Az ötletet csak támogatni tudjuk és a magunk részéről abban reménykedünk, hogy a rendszer – implementációja esetén – használat közben is folyamatosan figyeli fürge ujjainkat.
