Ráadásul az érdekesség kedvéért egymásra telepítette őket: első körben fogott egy DOS környezetet (a Windows 1 igényeit kielégítendő), telepítette a Windows 1-et, amire ráfrissítette a Windows 2-t, amin felrakta a 3-at, amin elindította a Win95 telepítőjét és így tovább egészen a Windows 7-ig.
Tapasztalatiból három dolgot érdemes kiemelni. Egyrészről az első néhány Windows percek alatt települt a gépre – igaz, nem is foglalt többet 1-2 floppylemeznél. Ha esetleg lenne olyan az olvasók között, aki már nem emlékezne a floppykra, ezek olyan négyzet alakú, néhány milli vastag lemezek voltak, amelyek kőkemény 1,44 megabyte tárolására voltak hitelesítve. Ezzel szemben a Win98 már másfél, míg a Vista egészséges 2 órányi telepítési idővel rendelkezett – de a nagyobb service packok is megkövetelték a maguk háromnegyed óráit.
A másik érdekesség a rendszerek egymás iránt érzett kompatibilitása volt. Mégpedig az, hogy a Windows 3.0 (még csak nem is 3.11) alatt létrehozott menüstruktúrát és menüpontokat egészen a Windows 7-ig sikerült vinni. Vagyis a Win minden egyes telepítéssel fogta az előző beállításokat és megpróbálta átmenteni őket – ráadásul, mint kiderült közel 20 évnyi sikerességgel. Ez önmagában kalapemelést érdemel.
Külön kiemelést érdemel a telepítés kék-szürke színvilága, amely szintúgy több évtizedes hagyománnyá nőtte ki magát. De ott van még a háttérszín, mint beállítás megjegyzése, amely egészen az XP-ig kitartott, vagy a 80-as évek DOS játékainak futtatási lehetősége majdnem egészen a modern korig.
Windows, mi így szeretünk.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (CrunchGear)
