Találmányának lényege, hogy a láb melegét alakítja át a lábbeli árammá és azzal töltheti fel készülékét használója. A csizma lelke az úgynevezett Seebeck-effektus, melyet Thomas Johann Seebeck fizikusról neveztek el, és amely szerint két különböző fém elektromosságot gerjeszt, ha eltérő hőmérsékletű felületekhez kapcsolódik.
“A Wellington csizma talpában hőelem van, ha az egyik oldalát hő éri, a másik oldalát pedig hideg, akkor elektromos töltést generál. Az így keletkezett áram a csizma sarkába vezetődik, ahol egy akkumulátor elraktározza “rosszabb időkre”, a telefon lemerülése utáni újratöltésre” – magyarázta Dave Pain, a csizma tervezője, aki egy megújuló energiaforrásokat tanulmányozó cég ügyvezető igazgatója.
A prototípus csizma kis hátránya a nagy gyaloglás: 12 kilométert kell kutyagolni ahhoz, hogy a telefon egy órányi működéséhez elég áramot gerjesszünk.
Ez a technológia nem korlátozódik csupán lábbelire, akár ruházatnál is használható, például egy hajpánthoz. Azaz mindenhol, ahol korlátozott a hozzáférés az elektromos áramhoz – tette hozzá Pain.
