A Hubble űrteleszkóppal végzett kutatások alapján a NASA közölte: hatalmas, a földinél tízszer mélyebb sós vizű óceán lehet a Jupiter legnagyobb holdján, a Ganümédeszen. A víztömeg egy vastag jégkéreg és a sziklás felszín közé szorult.
Bolygókutatók már az 1970-es évek óta gyanítják, hogy a Galileo Galilei által 1610-ben felfedezett égitesten óceán lehet. A NASA Galileo űrszondája 2002-ben igazolta olyan mágneses mező meglétét, ami erősítette ezt a hipotézist.
A Hubble űrteleszkóppal végzett újabb megfigyelések kimutatták, hogy a Ganümédészen is létezik a sarki fény jelensége, amelyet a mágneses mező okoz. A bolygó a Jupiter mágneses mezejének hatása alatt áll, valahányszor változik a mágneses mező az anyabolygón, úgy változnak a sarki fények is a holdján. A kutatók a sarki fény mozgásából tudták megállapítani a mágneses mezőre is hatást gyakorló hatalmas sós óceán létezését. Mivel a sós víz vezeti az elektromosságot, az óceán mozgása is kihatással van a mágneses mezőre.
A sós óceánt 150 kilométeres, főleg jégből álló felszíni kéreg borítja, alatta a víz tízszer olyan mély, mint a földi óceán, vagyis száz kilométer. A távoli múltban ez az óceán még érintkezhetett a felszínnel.
Az Európai Űrügynökség 2022-re tervez küldetést a Jupiterre és három holdjára, köztük a Ganümédészre.
