Balogh Gábor 35 éves, saját megfogalmazása szerint “megélhetési” dizájner. Okosórás elképzelései miatt az elmúlt napokban körülötte forgott fél tech világ. Koncepciója ugyan csak elméleti síkon létezik, de hatalmas igény mutatkozik az általa tervezett okosóra iránt. Az elmúlt pár nap eseményeiről és a tervekről kérdeztem.
Mennyire vetted figyelembe, hogy meg lehet-e valósítani, amit lerajzoltál?
Próbáltam minél több, már megvalósítható megoldást tervezni, ám több ötlet is helyet kapott, ami jelenleg nem elérhető vagy nem lenne túl költséghatékony. Ennek ellenére igyekeztem a realitás talaján maradni, és úgy ötletelni, hogy azokat akár viszont is láthassuk belátható időn belül. A bezeles navigációt (a bezel az üvegráma körül elhelyezett forgatható gyűrű) például a Click Wheelhez tudom hasonlítani, ami főként az iPod Classicra jellemző navigációs megoldás, a számok kiválasztására és a menüben való lépegetésre szolgál.
Mi az, ami ma még hiányzik vagy túl drága ahhoz, hogy valaki ebből a koncepcióból piacképes órát csináljon?
Sok minden hiányzik, kezdve azzal, hogy a kör formájú kijelző vagy nem érhető el, vagy drágán gyártható, hiszen nem ez a bevett gyártási forma. Jelenleg főként olyan kerek kijelzőkkel találkozhatunk, amik valójában téglalap alakúak, és valamilyen trükkös borítást kaptak, ami miatt kereknek tűnnek. Nagyon fontos az akkumulátor kérdése is, egy órát az ember nem szívesen töltögetne félóránként, ideális eset az egy hetes üzemidő lenne, de ez a jelenlegi állapotban nem megvalósítható. A harmadik korlátozó tényező a hely hiánya, be kell férnie a házba a processzornak, az akkumulátornak és a memóriának is. A fő buktatók kikerülése nagyon sok fejlesztést és kutatást igényel.
Tehát nem az volt a szempont, hogy könnyen piacra vihető órát tervezz?
Egyátalán nem. A mostani koncepciók azon alapulnak, hogy a telefon és annak tartalma le van kicsinyítve, így minden okosóra négyzet alapú, érintő képernyős hightech kütyü, ami az én ízlésemtől abszolút távol esik. Azt akartam kipróbálni, hogy egy kerek okosóra vajon milyen reakciót vált ki az emberekből.
Van elgondolásod vagy újraértelmezésed okostelefonokkal kapcsolatban?
Abszolút nincs.
Minek a megvalósulásával léphetne az óra közelebb a gyárthatósághoz?
Nem lepődnék meg, ha jövő héten jönne egy hír, hogy kijött egy, az óra szempontjából hasznos újítás. Ilyen például a Tesla elektromosautó gyár akkumulátor-fejlesztési projektje amibe a pletykák szerint bevonta az Apple-t is. Lehet, hogy belátható időn belül az ő fejlesztésük is segíteni fogja a koncepció megvalósulását.
Milyen kapcsolatban vagy a Triwával, hogyan találkoztatok?
Őket egy éve ismerem, órát kerestem magamnak és így találtam rájuk. Nagyon tetszik szinte az összes órájuk, sokkal több kézműves munka van bennük, mint egy átlagos órában, mégis megfizethetőek (divatóragyár). Írtam nekik, hogy használhatom-e alapnak az egyik órájukat, amire a PR vezető igent mondott. Később, amikor már megjelent a cikk a TheVerge-ön, elküldtem neki, amire visszajött a levél, hogy szabadságon van. Csak hétfőn írt vissza, hogy látja, mennyirre felkapott lett a cikk és hogy érzékelhetően megnőtt a webes látogatottságuk a megjelenés nyomán.
Van valami különleges viszonyod az órákkal?
Több órám is van, azt gondolom, hogy minden alkalomra kell egy. Nem veszem fel azt órát futni, amit színházban viselek.
Miben rejlik a koncepciód egyedisége?
Az általam eddig látott okosóráknak, koncepcióknak az volt a hátránya, hogy lekicsinyítették a telefonok képernyőjét. Ha belegondolsz, az ujjad a telefonon a képernyő öt százalékát takarja ki, egy órán meg a negyedét. Az érintőképernyőt többek között ezért is vetettem el, és ezért ugrott be a tekerhető gyűrű (bezel) használata, mert ennek technológiája évtizedek óta csiszolódik, és ha ezt használod, sosem takarod ki a képernyőt. Valamint szerintem nem szép, ha egy óra üvege maszatos.
Hogyan döntötted el, hogy milyen alkalmazásokat építenél bele?
Szerintem egy órának nem kell mindent tudnia, nem kell Facebook üzeneteket megosztani rajta, vagy videókat nézni. Én abszolút magamból indultam ki, hogy ha lenne egy ilyen órám, akkor mikor nyúlnék hozzá. A térkép funkciót van, aki üdvözölte, más teljesen feleslegesnek tartotta, mert mit láthatsz egy ilyen kicsi térképen. Én azonban látom értelmét, bár nyilván nem olyan részletesen, mint a telefonon. Szerintem elég, ha csak a következő sarokig látod a térképet magát, mondjuk egy olyan plusz funkcióval, hogy merre fogsz továbbmenni. A térképet a bezellel könnyű lenne ki-be zoomolni. Minden alkalmazást, amit rátettem, próbáltam minimális információkkal megjeleníteni, mert az jogos, hogy egy ilyen kis kis betűt már nem fogsz olyan könnyen elolvasni, mintha csak az időt néznéd meg.
Tervezed, hogy valamivel bővítsd az appok listáját?
Ilyesmi abszolút nincsen a fejemben. Inkább a technológiát követném vele, mert nem az okostelefon leváltása a célom. A telefon az elsődleges iránymutató (GPS, notifikáció). Amiket telefonra fejlesztenek különböző fejlesztők, semmiképpen nem vinném át az órára, mert a legtöbb dolog értelmetlen lenne rajta. Sokan azt gondolják, hogy legyen minden mindent tudó, adjunk szabadságot a fejlesztőnek, és akkor jobban el lehet adni majd a terméket, de szerintem ez itt nem vezet eredményre, hiszen ez nem a felhasználót fogja szolgálni.
Megjelent a The Verge cikke, hogy érezted magad? Mi történt azóta?
A tervet február 28-án, pénteken tettem fel a Behance-ra (ez egy ingyenesen használható nemzetközi közösségi oldal és e-portfoliórendszer kreatív szakemberek számára – a szerk.) azzal a szándékkal, hogy bekerüljek a legjobb okosóra-koncepciók tervezői közé, ez szerencsére már hétvégén sikerült. Péntek délután négykor tettem ki, és estére már 500-600 értesítést jött az oldalról, hogy lájkolták (oldalon belül nem lájknak, hanem Appreciated-nek, azaz “figyelemre méltónak” hívják), követik vagy hozzászóltak a munkámhoz.
Hétfőre már elértem azt, hogy a legjobban értékelt koncepciók között szerepeltem. Múlt hét szerdán írt a The Verge-től egy riporter, hogy szeretne interjút készíteni velem, illetve használná a képeket. A kikerüléstől számítva pont egy héttel később került ki a cikk, hajnali hatkor, és pár perc alatt a legfelkapottabb cikkek közé került. Onnantól kezdve a napom arról szólt, hogy bekapcsoltam a Twittert, beállítottam a #smartwatch kulcsszót, és elképedve láttam, hogy percenként több száz tweet jön. Amikor utoljára néztem, 17 ezer facebookos megosztás volt a The Verge cikkén és 5-6 ezer twitteres. Rengetegen jelölnek be Linkedinen ismerősnek, olyan emberek is, akikről még sosem hallottam.
Mi a következő lépés, hogyan tovább?
Az egész dolog sokkal nagyobb hírverést kapott, mint azt gondoltam. Most azon leszek, hogy olyan kapcsolatokat találjak, amikkel tovább lehet lépni. Konkrétan az okosórákkal kapcsolatban olyan nevek, mint a Samsung vagy az Apple, nem jelentkeztek, de franciáktól, amerikaiaktól, finnektől és németektől jöttek már megkeresések. És persze magyaroktól is, befektetőktől is. Sokan társfinanszírozással állnak elő, sokan ajánlják a Kickstartert és az Indiegogót, szerintük nagyon jól futna a projekt, ha fent lenne.
Kaptál konkrét állásajánlatokat?
Kaptam. Az első állásajánlat nem egészen egy órával azután érkezett, hogy megjelent a cikk a The Verge-ön. Megkeresett például egy Dél-afrikai cég és felajánlottak egy UX csoportvezetői állást. Volt aki azt kérdezte, hogy vállalok-e még freelancer munkákat és többen kerestek, hogy dolgozzunk össze. Most nagyon sok új impulzus ért, szeretném ezeket okosan felhasználni.
Mi alapján fogsz választani?
Ez nehéz kérdés. Barátok közül ki tudom választani, hogy kivel tudnék együtt dolgozni, de idegen emberek írnak, és személyes kapcsolatok nélkül nehezen tudom megállapítani, hogy jó emberrel veszem-e fel a kapcsolatot vagy egy szélhámossal. Amit tehetek, hogy mindenkinek gondosan utánanézek a világhálón.
Mit mondasz annak, aki azt mondja, hogy tervezz valamit, mondjuk egy okosgyűrűt, és kapsz 100 ezer dollárt?
Szerintem az okosgyűrű hülyeség. Olyan projektbe nem mennék bele, ami meghaladja a határaimat, és amiben nem hiszek. Nem vagyok termék formatervező, nem biztos, hogy önállóan meg tudnék tervezni egy gyűrűt. Ha nagyon meg akarnának győzni, talán meg tudnának, de nem hiszek benne.
Mi a maximális méret, amit elfogadnál egy órában?
Van, akinek jól áll a nagy óra, van, akinek nem, hozzám speciel nem passzol. Technikailag viszont lehet, hogy megéri egy akár egy 46mm-es (standard méretű) órát gyártani, mert szerethető, igény van rá, és előfordulhat, hogy kisebb házba nem lehet belepréselni a technikát.
Van súlyhatár?
Szerintem az jó érzés, ha van az órában anyag, és nem egy műanyagot hordasz. A fémház már alapból megadja a súlyt és persze az akkumulátor is nehéz. Szerintem ha sikerül egy átlag óra súlyának a duplája körül tartani, akkor még kényelmes marad a viselése. De nem számolgattam grammra ki semmit sem.
Hívást fogadni egy órán, ezt hogy kell elképzelni?
Nekem nem szimpatikus funkció az, hogy belebeszélsz az órába. A hívásjelzés arra jó, hogy ha beszélgetés közben hívnak, elég csak ránézned az órára és eldöntheted, hogy felveszed-e vagy sem. Az óra jól megtervezett, szolid hangokat adna ki, de nem csörögne folyamatosan. Őszintén szólva azon még nem gondolkodtam, hogy milyen fizikai jelzést rendelnék hozzá, a rezgés lenne a legjobb, de azt is be kellene építeni, tehát nem biztos, hogy a helyhiány miatt ez megfelelő megoldás.
Van egy dizájner szakfogalom, a szkeuomorfizmus, mennyiben érzed, hogy a te koncepciód ilyen?
Az én esetemben kicsit rosszul használták ezt a fogalmat. Ezt ugye régen az Apple karolta fel, azt jelenti hogy a dizájnelem, pl. az alkalmazás (mondjuk egy naptár) úgy néz ki, mint maga a tárgy, amiről másolták. Mivel én az órát nem digitálisan rajzoltam újra, hanem meghagytam önálló valójában, badarság ezt szkeuomorfnak nevezni. A UI-n apró nyomokban érhető tetten ez, egyébként messze áll ettől a szemlélettől. Ha valahol, akkor itt látok létjogosultságot a szeumorf tervezésnek.
Samsung Gear?
Én azt gondolom, az a fiatalokhoz illik. Eleve, hogy négyszögletes, nekem már kizáró ok, de hagyományosban sem vennék olyat. A kedvenc óráim között egy van, ami szögletes, a Tag Heuer Monaco típusa, de az nem az én pénztárcámhoz illő modell.
Ha azt mondaná valaki, hogy megfinanszírozza, csinálj egy gyártható órát, de beleszólna, akkor mit mondanál?
Nem úgy fogom fel, hogy ezek korlátok. Van egy olyan mottóm, hogy a kreativitás ott születik, ahol az ötlet korlátokba ütközik. Ezek alatt persze nem a fojtogató korlátokat kell érteni, hanem a jól megindokolható, a végtermék hasznára váló szempontokat. Szerintem ez csak jót tesz egy projektnek.
Azt tudjuk, hogy nem tetszett az eddigi okosórák dizájnja, de ezen kívül mi volt a motivációd?
Az volt a célom, hogy kicsit meglebegtessem a nevemet a világhálón, és nem tagadom, azért is, mert plusz megrendeléseket reméltem tőle, esetleg egy kis változást a karrieremben. Az okosórát, mint koncepciót, azért választottam, mert az most nagyon divatos, tudatosan próbáltam olyan témát választani, amit esélyesen felkaphatnak. Jobban felfigyelnek rá, mint egy operációs rendszer áttervezésére.
Mennyi ideig dolgoztál rajta?
A munka négy napot vett igénybe a gondolattól a koncepció megvalósításáig. Az óra alapjának a kiválasztása is sokban hozzájárult a gyorsasághoz. A Triwa nagyon jó fotókat tett fel az óráiról. Volt, amelyiket ki sem kellett háttereznem, minden modellről egységes beállítású fotókat használhattam, ami nagyban segítette a munkámat. Nem kellett mindegyiket máshogy elforgatni, a képernyővel szöszölni, így nagyon gyorsan ment az egész. Adta magát minden.
Mit csinálsz a normál életben?
Szabadúszó grafikus vagyok – visszatérő ügyfelekkel dolgozom, tavaly sikerült külföldre is nyitnom és visszatérő ügyfeleket találnom, illetve projektvezetést is vállalok.
