Senki ne higgye, hogy a vámpírtörténetek, az emberevés mára a múlt ködébe veszett. Néhány eldugott közösségben a babonaság még a XXI. század elején is felülírják a modern törvényeket.
Pápua-Új-Guinea egy Magyarországnál csaknem ötször nagyobb állam Ausztráliától északra. A Brit Nemzetközösség tagja, gyorsan növekvő gazdasággal és gazdag természeti erőforrásokkal büszkélkedhet: arany, réz, olaj és keresett mezőgazdasági termékek. Lakosságának pontos számáról csak becslések vannak, hat-hétmillió ember élhet az országban. Sokuk apró közösségekben, elmaradott, rejtőzködő falvakban a zord hegyek és járhatatlan esőerdők között. Ezeken a területeken máig élnek a babonák.
Három éves lányából evett
Múlt héten egy apa saját három éves kislányát gyilkolta meg brutális módon. A gyermek édesanyjával érkezett apját meglátogatni a férfi munkahelyére, egy gyártelepre. Az apa kikapta a kislányt az anyja karjaiból és egy távolabbi bokros területre rohant vele. Ami ezután következett, annak két fiú volt a szemtanúja: a férfi szorosan magához ölelve a gyereket mélyen a nyakába harapott, szívta a vérét és ette a húsát – számolt be hivatalos forrásokra támaszkodva a Papua New Guinea Post-Courier.
A fiúk rémülten ugrottak le a kókuszpálmáról, amelyen az esetet végignézték, és a közeli falu felé rohantak segítségért. A férfi állítólag csak nevetett rajtuk és folytatta véres tettét. A felelősségre vonástól azért megrémült, a kislány holttestét a bokorba dobva elfutott a közeledő emberek elől. Letartóztatták, gyilkosságért és kannibalizmusért kell felelnie.
Nem térít többé a “Fekete Jézus”
Tavaly 29 embert tartóztattak le a rendőrök, mert hét, boszorkánysággal vádolt embert öltek meg, majd elfogyasztották agyukat és nemi szervüket. Februárban egy hirtelen elhunyt kisfiú anyját vádolt boszorkánysággal a család. A nőt levetkőztették, kikötözték, forró vasakkal szurkálták, végül élve elégették. Mindezt fényes nappal több száz bámészkodó szeme láttára. A brutális gyilkosságot a “hivatalos szervek” ugyan elítélték, de senkit nem tartóztattak le.
Márciusban szökött meg a börtönből a Fekete Jézusként is emlegetett Steven Tari. Az önjelölt szektavezető csaknem hatezer hívet gyűjtött maga köré, és az “isten háta mögötti” falvak környékén hódolt “vallásának”. Több száz gyereket, tinilányt és nőt erőszakolt meg testőreivel, sokukat meggyilkolta, ivott a vérükből és evett a húsukból. A hatóságok tehetetlenek voltak a járhatatlan erdőkben “uralkodó”, komoly fegyverzettel rendelkező szekta ellen. Börtönbe is úgy került, hogy a terrort megelégelő falusiak elfogták és átadták a rendőrségnek.
Szökése után azonnal visszatért korábbi tevékenységéhez, és ámokfutásának ismét nem a rendőrség, hanem helybéliek vetettek véget. Szeptemberben egy tinilány meggyilkolása után éppen újabb áldozatára vetette magát, amikor Gal falu férfiai rárontottak. Az, hogy a “Fekete Jézust” kivégezték, nagyon enyhe megfogalmazás. A férfit kiherélték és gyakorlatilag darabokra vagdalták.
Emberevők a családi fényképalbumban
Ma megborzadunk az emberevés hallatán, pedig pár száz évvel ezelőtt még itt Európában sem volt szokatlan elfogyasztani embertársainkat. Az éhinség a mai napig felülírja a kannibalizmus tilalmát – Észak-Koreában ezért lehet jelen a jelenség, de az 1932-33-ban Ukrajnában is többször megették utódaikat a Sztálin által kiéheztetett ukránok (az összes gabonát exportálta a nagy szovjet vezető az országból, és nem importált semmit). Táplálkozástudományi szempontból egyébként a szervezetnek az a legjobb tápanyag, ami ugyanolyan építőkövekből, fehérjéből, szénhidrátból stb. áll, mint maga a szervezet, azaz e tekintetben az emberhús eszményi táplálék. Régen az indiánok, afrikai törzsek fogyasztottak rendszeresen húst, de Oroszlánszívű Richárd uralkodó is tudta, milyen az íze az emberhúsnak. Sőt, az ősember egész biztosan evett (ős)embert (erre genetikai bizonyítékok vannak), tehát távoli őseinket még nem korlátozta a gátlás. Ami előbb-utóbb kialakul mindenhol, ahol az élelmezés más forrásokból (állattartás, növénytermesztés) megoldható – ez a gátlás kellett, hogy a békés emberi együttélés érdekében kialakuljon. Maga a tiltás mutatja, egykoron mennyire normális volt az emberevés (azért kellett tehát kiépíteni a kulturális tiltóparancsot, mert enélkül veszélybe kerülne az elemi emberi együttműködés…) És az 1972-es uruguayi rögbicsapattal történt repülőszerencsétlenség utáni emberevés is mutatja: a létfenntartás ösztöne – nyilván nem fájdalom és lelkifurdalás nélkül – szinte mindig felülír bármilyen gátlást.
