A filozófia egyik nagy kérdése évszázadok óta, hogy létezik-e “velünk született tudás”, vannak-e “velünk született ideáink”. Arisztotelésztől kezdve nagy gondolkodók hada keresi a kérdésre a választ, vajon egy “üres papír” szerű, tudással megtöltendő elmével, “tabula rasa” születünk, vagy pedig létezik tudás, amit már születésünkkor birtokolunk.
Már régen ismeretes, hogy az idegi kapcsolatokat a tapasztalat hozza létre, majd erősíti meg – ezt a jelenséget az idegtudományban “szinaptikus képlékenységnek” nevezik. Például ilyen módon őrződnek meg agyunkban az emlékképek.
Azonban lausanne-i egyetem folyó Blue Brain Project elnevezésű tanulmányában részt vevő szakemberek szerint ez csak része az igazságnak.
A Henry Markram vezetésével működő munkacsoport képes volt annak bizonyítására, hogy a neokortex – a homloklebeny legfejlettebb része – bizonyos idegsejtcsoportjai kapcsolatokat építenek ki egymással egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerű szabályrendszer által vezérelve.
A nagyjából ötven sejtből álló sejtnyalábokat a kutatók építőkövekként értelmezik, amelyek veleszületett, alaptudást hordoznak magukban – például a fizikai világ bizonyos egyszerű jelenségeiről. A szerzett tudás – mint a memória – ezeket az “alaptudással” rendelkező építőköveket kapcsolják össze magasabb szinten.
“Ez megmagyarázhatja, miért rendelkezünk mindannyian hasonló észleletekkel a fizikai világról, míg emlékezetünk saját tapasztalatainkon alapul” – állítja Markram.
A mikrokapcsolódásokat szabályozó mechanizmus lélegzetelállítóan egyszerű. Alapjában amikor két neuron kapcsolódik ugyanahhoz a közeli idegsejthez, az átlagosnál nagyobb lesz annak a valószínűsége, hogy egymással is kapcsolatot teremtenek. A kutatók ennek alapján statisztikai modellt dolgoztak ki.
Különböző patkányokból származó idegsejteken figyelték meg a neuronok kapcsolódását, amelyek mind igen hasonlóak voltak. Ha azonban az idegi “áramkörök” az állat egyedi tapasztalása nyomán alakultak ki, akkor azok feltűnően különböztek más állatokból vett mintáktól.
A jelenlegi technológia segítségével módosíthatják a “tabula rasa” elméletet, vitathatjuk, hogy az agyunk “üres tábla” a születésünkkor.
Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét – hagyományos értelemben. Ismerőseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. De a vizsgálat arra világít rá, hogy bizonyos alapinformáció és -tudás a génjeinkbe van írva.
