Apám még az Osztrák-Magyar Monarchiában lett hivatásos huszártiszt, a hírneves Jász-Kun Huszárezredben szolgált. Jó lovas volt. A sors rejtélyei közé tartozik, hogy amikor 1951-ben kitelepítettek bennünket rózsadombi házunkból, gyakorlatilag jóformán mindenünk ott veszett, de egy ezüst kupa, amit apám lovasversenyen nyert, valahogy megmaradt, és mindmáig a birtokomban van.