Kelen Anna, a Kincsvadászok műtárgyszakértője nemrég a story.hu-nak adott interjút, melyben a gyerekeiről is mesélt. Elsőszülött fia, Gergő már 12 éves, Olivér pedig idén tölti a kettőt.
Ez a tíz év nem múlt el nyomtalanul. Fizikailag valamivel nehezebben bírom a kialvatlanságot, ugyanakkor sokkal lazább vagyok. Annak idején hajlamos voltam minden apróságon aggódni, és mindig a következő lépcsőfokon törni a fejem. Ha Gergő megtanult járni, már azon töprengtem, mikor fog beszélni. Ha az is megtörtént, akkor azon, milyen óvodába fog járni. De most valahogy nem siettetem az időt, csak megélem a jelent
– osztotta meg a lappal Kelen, aki szerint idősebbik fia hozzá hasonlóan későn érő típus.
Még egyáltalán nem mutatja a kamaszkor jeleit. Nemrég például jelentkezett szavalóversenyre, nekem is voltak ilyen próbálkozásaim ennyi idősen. Emellett kimondottan élénk közéleti érdeklődése van, ami ebben a korban nem olyan gyakori. Kívülről tudja a környező országaink vezetőinek a nevét, és a földrajzban is nehéz kifogni rajta. De még korai lenne bármit is mondani azzal kapcsolatban, mivel foglalkozik majd.
Ami Olivért illeti, édesanyja elmondása szerint a bölcsődében a nevelők le voltak döbbenve, miután egy ünnepségen a kisfiú csak úgy leült a nagyobb gyerekek mellé uzsonnázni.
Rendkívül bátor, barátkozós kisfiú, én sokkal visszahúzódóbb voltam.
Kelen Anna egyébként nemrégiben állt újra munkába a szülési szabadsága után, édesanyja, Virág Judit galériájában dolgozik, egyelőre részmunkaidőben.
Nagyjából minden munkanap egy komoly logisztikai feladat is egyben. Nekem még szerencsém van, hiszen fokozatosan megyek vissza, és roppant támogató közeg vár, úgyhogy nem is merném összehasonlítani a helyzetem egy olyan nőével, akinek csettintésre vissza kell csöppennie a munkaerőpiacra.
Mint mondja, szerencsére van kire támaszkodnia a dolgos hétköznapokon férje és édesanyja személyében. Utóbbitól több nevelési elvet is próbált átvenni, bevallása szerint több-kevesebb sikerrel.
Megvoltak a keretek, de ezek egyáltalán nem voltak kőbe vésve. Én mindent el mertem mondani édesanyámnak, azt szeretném, ha fiaim is így lennének ezzel. Őszintén szólva, belátom, helyenként szigorúbbnak kéne lennem a nevelésben, de nem megy. Egy szomorú szempár láttán teljesen elolvadok
– árulta el.
