Másfél hónappal ezelőtt hunyt el Kálloy-Molnár Péter. A zenész-rendező özvegye, Lestár Ágnes nemrég a Tények Plusz stábjának adott interjút, melyben elárulta, hogy ő és a gyerekei minden este elbúcsúznak néhai férjétől, és jó éjszakát kívánnak neki. Az özvegy azt mondja, a színésszel az utolsó pillanatig tervezgették a 30 év múlvát, és közös otthonukban minden Kálloy-Molnár Péterre emlékezteti őt – akinél tavaly tavasszal diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot.
Ebben a helyzetben ő egy nagyon kiszolgáltatott ember volt, mint mindegyikünk. Kétségbe esett, nyilván. Ha valakinek felmutatják, hogy mennyire véges, az rettentő nagy, és szerintem feldolgozhatatlan fájdalom. Volt pillanat, amikor azon gondolkodtunk a Pecával, hogy lehet, hogy amikor valaki megtudja a halálos ítéletét – és most ezt tegyük is félre, hogy jogos, vagy jogtalan – és akkor így holnap? Lehet. Eltelt a holnap, várta a következő napot. És ma? Nem, nem. És ma? Nem, nem. De közben ott van a halálos ítéleted. És ez valami ilyen érzés, hogy nem adhatod föl, de közben ez egy tény.
Hitték, hogy felépül
A család hónapokig bízott a gyógyulásában. Azt hitték, a színésznek azért kell megjárnia a poklok-poklát és megélnie mérhetetlen fájdalmat, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor egy orvos egyszer csak azt mondja nekik, nem tudja, mi történt, de Kálloy-Molnár meggyógyult.
És »a nem tudom, hogy történtet« mi majd tudjuk, és adunk egy receptes könyvet
– tervezték akkor.
Megvárta a családját
Ami a színész utolsó napját illeti, özvegye azt mondja, sosem fogja azt elfelejteni.
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm, talán mondhatom, hogy barátom, akinek a tudásában hiszek, hogy ő tud lelkekkel beszélni. Mielőtt hétfő reggel én bemente a kórházba, felhívtam őt telefonon, hogy mit szeretne a Péter lelke. Visszahívott, és mondta, hogy szeretne elmenni, eljött az idő. Bementem a kórházba a Szofival, kislányommal, de még aznap reggel nem hittük el, hogy ilyen történik. A fiam még iskolába ment. És a kórházban szóltak, hogy próbáljunk meg úgy bemenni, hogy próbáljunk meg elbúcsúzni. És akkor elbúcsúzik az ember.
– fogalmazott Lestár Ágnes, hozzátéve: a kórházi búcsú nem olyan, mint a vonatnál, ahol integet az ember.
Akkor nem mondhatod azt, hogy vigyázz magadra. Azt mondhatod, hogy jó utat, de hogy vigyázz magadra… persze. Azt tudtam csak mondani, hogy ha menned kell, akkor nyugodtan menj el. És elment. Egyébiránt megvárta a Pistit, a fiamat az iskolából, hogy megérkezzen. Megvárta és akkor ment el.
Az interjú végén az özvegy úgy fogalmazott: férje nem ment el, mert nagyon-nagyon sok művészeti ágban nagyon-nagyon sok minden elkezdett, és ő kutya kötelességének gondolja, hogy ha annyi mindent együtt csináltak, akkor igenis együtt is fejezzék be ezeket a projekteket.
Március 14-én tehát a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontban lesz egy Kálloy-Molnár Péter nap, ami magáról a vidámságról, a Péter nevetéséről fog szólni
– árulta el.
A színészt tavaly decemberben, az ünnepek előtt temették:
