A Blikknek árulta el Laár András, hogy 15 év után különköltözött feleségétől, Katalintól, sőt, ügyvédeik már a válási papírokat is intézni kezdték. A miérteknek úgy beszélt az újságnak, hogy már régebb óta világos számára, hogy nem élt működő kapcsolatban.
Újholdkor kértem a Jóistent, hogy teliholdra segítsen eldöntenem: vagy lesz egy együttműködő feleségem, vagy nekem tovább kell állnom. Június 17-én aztán megjött a felismerés, a Mindenható akkor tárta fel nekem az irányt, hatalmas energiával megmutatta nekem, hogy nem kell tovább mindkettőnk számára tarthatatlan helyzetben élni tovább és lelkileg nyomorodni. Ki kell lépni abból a zűrzavarból, feszítő légkörből és a saját utunkat járni.
Laár azt meséli, a kapcsolatuk mindig is feszült volt, ám nem akar feleségére rosszat mondani.
Amikor elköltöztem otthonról, egy albérletbe mentem, ahonnan el kellett jönnöm, de szerencsére száz méterrel arrébb egy barátom felajánlotta a lakását, éppen pakolok át. Mindig is szerettem egyedül élni, de régebben voltak vágyaim arra, hogy de jó lenne egy igazán hozzám illő nővel élni. Ez nem jött össze, és el is múlt az a törekvés bennem, hogy csak egy nővel leszek boldog. Rádöbbentem, ehhez csak a lelki békém és a Jóistennel való kapcsolatom szükséges.
A zenész-humorista felszabadultnak érzi magát a különválás óta.
A nagyfiam Zalaszentjakabra költözött négy éve, de csak most tudtam megnézni, hol is építette fel az életét, eddig nem mehettem. Az elmúlt években ugyanis nem volt egyetlen napom sem a saját dolgaimra. A barátokkal sem tudtam menni, és ők sem jöttek, mert abból csak probléma volt. A festményekre, zeneire dolgaimra sem volt időm, csak éjszaka, fülessel a fejemen zenélhettem otthon, de az meg nem volt az igazi. Mikor is csinálhattam volna mindezt, ha be vagyok fogva egy nő elképzeléseinek ketrecébe? Én ezzel tisztában voltam, de akkor még erősebb volt bennem a küldetéstudat, hogy feláldozzam magam. Most azonban eljött az én időm.
