Stahl Judit és húszéves lánya, Stahl-Bohus Hanna szerepelnek a legújabb Meglepetés címlapján, és interjút is közösen adtak a magazinnak. Ebből kiderült, hogy anya és lánya együtt dolgoznak egy improvizációs gasztroszínház előadásain.
Sosem voltam celebnek való, alkotó ember vagyok. Nem képernyősnek készültem, hanem rendező szakon végeztem. Érdekes, hogy Hanna érdeklődése hozta vissza a régi rajongásomat azzal, hogy együtt tervezzük és készítjük az előadásokat. A lányom sokkal nyugodtabb és bölcsebb, mint amilyen én voltam ennyi idősen. Igazi égetnivaló gyerek voltam
– mondta el erről Stahl Judit, aki úgy gondolja, mindig könnyű dolga volt a lányával. A gyereknevelést próbálta játékosan megközelíteni, ezt az édesapjától hozta, aki játékelmélettel foglalkozott. A vasszigor távol állt tőle.
Lánya szerint a képernyőtől visszavonult egykori tévés nagyon laza, ugyanakkor következetes anyuka, akivel mindent meg tudnak beszélni és együtt keresnek megoldást a problémákra. Mint mondja, összezörrenések köztük is előfordulnak, de összességében nagyon jó gyerekkora volt.
Büszke vagyok a lányomra, fantasztikusan leérettségizett, két nyelvből nyelvvizsgázott, nagyon beosztja az idejét. Mindig csak ötösei voltak, pedig gyakran kértem tőle, vegye kicsit lazábbra, nem kell a jegyek miatt ennyit szorongani. Biztos az is nehéz, amikor a gyerek lusta, de az is, amikor perfekcionista. Sosem voltam elvárásokkal teli, szigorú szülő, viszont ő magával szemben annál inkább. Ha belegondolok, ebben nagyon is hasonlítunk, csodálatosan tanultam, dolgoztam, engem sem lehetett megvigasztalni, ha nem úgy teljesítettem, ahogy magamtól elvártam
– fejtette ki a volt műsorvezető.
Határozottnak tartom magam a tanulásban és szakmai téren is, talán olykor túlságosan is. Nálunk, sok gyerekkel ellentétben inkább az volt a kérés, hogy hozzak már haza egyes osztályzatot is. Kis korom óta ilyen vagyok, szeretek összeszedett lenni, és ezen nem is nagyon tudok változtatni
– mondta el Stahl-Bohus Hanna, aki öt éve készül színházi pályára. Negyedik éve dolgozik a Szegedi Szabadtéri Színpadon, idén először rendezőaszszisztensként.
Anyaként a feladatom gyökereket és szárnyakat adni: a gyerek nem a tulajdonunk, ha messzebbre is sodorja az élet, el kell fogadni. Isten ments, hogy viszszatartsam! Élje az álmait, hiszen megdolgozott értük! Sok mindent igyekeztem átadni neki, például azt, hogy mindennap nevetni kell, különben olyan, mintha elpocsékoltuk volna az időt, és persze az alapvető értékrendet is. Engem is úgy neveltek, hogy nem a külsőségek számítanak, hiába voltak viszonylag jómódú szüleim. Hannát eszembe sem jutott drága holmikkal elhalmozni, ilyen szempontból puritán vagyok, számomra az utazás és az olvasás a luxus
– fogalmazott az interjúban Stahl Judit.
