Makranczi Zalán a keddi Reggeli vendégeként beszélt a színészek hazai helyzetéről.
A magyar színészek túl vannak terhelve. Bármennyire is azt gondolja bárki, hogy milyen jó, hogy a színész azt csinálja, amit akar, azért a színész reggel hatkor elindul, ha mondjuk van gyereke. Miután a napi rutint megcsinálja, még elmegy próba előtt szinkronba, aztán egy próba, aztán még egy-két szinkron, még a gyereket el kell vinni táncórára, ide-oda-amoda. Aztán este vagy próba van, vagy előadás, esetleg forgatás
– magyarázta, mire a műsort vezető Peller Mariann hozzátette, hogy ez azt jelenti, hogy az illető szerencsés, mert sok munkája van.
Ez nagyon szerencsés, és nagyon kevés időt tölt a családjával. Ez az egyik hátulütője. Arról ne beszéljünk, hogy ez mennyire van megfizetve vagy mennyire nincsen
– fogalmazott Makranczi.
Azt is felidézte, hogy egy barcelonai konferencián a külföldi kollégák meglepődtek, amikor kiderült, mennyit keres Magyarországon egy szinkrondramaturg. „Senki nem hitte el. Körberöhögték, szó szerint” – mondta erről a színész.
Makranczi szerint a szakmabeliek egyre inkább kezdik felismerni, hogy nem minden jó úgy, ahogy most csinálják, hogy rengeteget dolgoznak szinte semmiért.
Egyre többen állunk meg és mondjuk azt, hogy lehet, valamit érdemes lenne csinálni, összefogni, és azt mondani: gondolkodjunk már el erről a szakmáról, hogy hogyan kellene ezt jól csinálni. Perpillanat azt gondolom, hogy humánerőforráspazarlás történik.
Meglátása szerint a hozzáálláson kell változtatni. Pozitív példának azt hozta fel, hogy nemrég Győrben kétszáznál is több színházi ember fogott össze annak érdekében, hogy a fizetésük legalább az inflációnak megfelelően nőjön.
