Nagy Zsolt legutóbb Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimirealityben volt látható az RTL-en, most az nlc.hu-n jelent meg vele interjú. A beszélgetésben szóba kerültek az anyagiak, a színész ugyanis azt látja, az országban legendás színészek dolgoznak megalázó bérekért.
Zavar, hogy ez az ország, ez a város nem ismeri el a polgárait és az értelmiségét. És most nem én vagyok a lényeg: legendás színészek dolgoznak színházakban megalázó bérekért. Nincsenek a helyükön kezelve. De ugyanez igaz a pedagógusainkra is. Amikor látom, hogy a fővároshoz tartozó BKV több mint 700 ezer forintért keres buszsofőrt, akkor eszembe jut a saját fizetésem is. Sosem vágytam arra, hogy a legújabb BMW-ben üljek, és nyilván jobban élek egy élelmiszerbolt pénztárosánál. Közben meg látom, hogyan tolódnak el az arányok. Harminc éve dolgozom ebben a szakmában és most kellene a zeniten lennem. Ennek ellenére tele vagyok egzisztenciális kérdésekkel.
A színész kitért rá, szomorú és szórakoztató is volt egyben, mikor a már említett krimirealityben sokan fel sem ismerték őt.
Közel száz filmet, kisfilmet és sorozatot forgattam, és persze nem várom el, hogy amikor beugrom a benzinkútra, akkor felismerjen a kutas. Miért kéne tudnia, ki az a Nagy Zsolt? Csakhogy ebbe a műsorba olyanokat hívtak meg, akik elvileg otthonosan mozognak a médiában. De előfordult már velem ugyanez A Konyhafőnökben is. Miért kéne lenéznem valakit azért, mert nem tudja, ki vagyok? Az viszont tényleg fájna, ha mondjuk Csáki Judit nem tudná, ki vagyok. Akkor el kellene ezen a szakmán gondolkodnom.
