Frei Tamással több oldalas nagy anyag jelent meg a Best legújabb számában. Az egykori televíziós ma már íróként és üzletemberként tevékenykedik. Miamiban, Firenzében, Budapesten és Nizza közelében is van egy-egy háza, utóbbiban fogadta a lap újságíróját.
Szeretem ezt a vidéket, előttem a tenger, mögöttem az Alpok, a klíma pedig fantasztikus. Szinte minden reggel úszom legalább ötven percet a tengerben, ebből nem engedek, és ha tehetem, augusztusban elvonulok egy hétre az Alpokba, körülbelül 3000 méter magasba. Sátorban lakom, és egyedül vagyok fenn a természetben. Ez az egy hét teljesen kikapcsol és feltölt
– mondta el.
Szerinte a nyugati világban a jólét legelső ismérve, hogy valaki fitt és rendben van az egészsége, mert megengedheti magának, és tudatosan, odafigyeléssel él.
Van rá pénzed, van rá időd, és van rá igényed. Reggelente már nem kell ébresztőórára kelnem, azt csinálhatok, amit szeretnék, például regényeket írok, most jelent meg a hatodik könyvem, szóval szabad ember vagyok, így minőségi életet élhetek.
Bár több országban van otthona, azt mondja, „ha a fejemhez tartanának egy pisztolyt, hogy azonnal mondjam meg, hol szeretnék élni, azt hiszem, tudnám rá a választ: Firenzében”. Elmondása szerint megütötte „a város kifinomultsága, a kulturáltsága, a művészete, a reneszánsz világ lehelete, minden, ami körülvesz ott”.
Amerika a harmadik otthonom, ott mindig vad, versengő izgalom vár. Általában négy hónapot töltök ott minden évben, de amikor nyolc hónap múlva visszamegyek, szinte nem ismerek rá Miamira, mert folyamatosan változik. Magyarországon viszont borongós hangulatú, de egyébként őszinte világ fogad, nyílt emberek, igazi élet, semmi megjátszás. No és a szüleim.
Többségében külföldön él, ahogy a testvére és a gyerekei, unokái is, de a távolság ellenére szoros a kapcsolatuk.
Arról is beszélt, hogy mindig vágyott a nagyvilágba, gyerekként leginkább Afrikába. A szüleivel oda utaztak, ahová a szocializmusban lehetett: pár évente Jugoszláviába, és voltak együtt Törökországban is, „az már maga volt a Nyugat” – mondta. A rendszerváltás után ösztöndíjjal külföldön tanult tovább, először Moszkvában, majd Amerikában, Svájcban, Angliában. Az újságírást, televíziózást Amerikában
tanulta meg, ott kezdett el dolgozni, Tennessee-ben, egy híradó szerkesztőségében. Később a Magyar Rádió haditudósítója volt Szomáliában, utána Szarajevóban, Kolumbiában, Iránban. A munkájának köszönhetően bejárta szinte az egész világot.
Hosszú és kalandos múlt van mögöttem, ma már kiegyensúlyozott, nyugodt életet élek, felhagytam az ifjúkori kalandozásokkal. Imádtam, de ahogy az ember öregszik, és gyerekei lesznek, úgy már nem csak magáért, hanem értük is felelős. Ennek ellenére azt gondolom, a mai életem is ingergazdag. Már nem rohangálok egyik helyszínről a másikra, de a világ különböző pontján eltöltött hónapok alatt sok impulzus ér, amit állandóan helyre kell tenni a fejemben, végig kell gondolnom. Ez ad ötleteket a vállalkozásaimhoz és az íráshoz. Sokáig azt gondoltam, az interneten keresztül meg lehet érteni a világot, ahogy a fiatalok próbálják, de számomra ez nem lehetséges. Az élményeket személyesen kell megélnem, csak akkor értem meg a dolgokat, az összefüggéseket mélyebben
– fogalmaz az egykori tévés, aki úgy gondolja, a mai napig rengeteg érdekes emberrel találkozik, az írásnak köszönhetően pedig bejuthat a színfalak, a kulisszák mögé. Bár az újságírással felhagyott, a kíváncsisága megmaradt. Manapság is sokat utazik, mostanában leginkább a Távol-Keletre: tavaly volt Kambodzsában, Vietnámban, Thaiföldön, Burmában és Koreában, most épp Szingapúrba és Tajvanra készül.
Nekem a jólét nem pénzben merhető, hanem sokkal inkább a szabadságban és a megszerzett élményekben. A sok élmény tesz gazdaggá. Az, hogy van időm utazni, ott és akkor lenni, amikor a munkám, az érdeklődésem miatt valahol lenni szeretnék. Én ilyen értelemben érzem magam jólétben, jóllétben. Sokat kellett persze ezért dolgozni, de megérte, azt hiszem. Éveken át a 12 hónapból kilencet úton voltam, és riportokat készítettem. Sosem szerettem, amikor azt mondták rólam, hogy tehetséges vagyok, mert én mindig a munkában, a szorgalomban hittem. Hogy az visz előre. A gyerekeimnek is ezt próbálom átadni.
