Rácz Jenő, A Konyhafőnök zsűritagja nemrég az édesapjával, idősebb Rácz Jenővel adott interjút a Story magazinnak. Az édesapa elmondta, hogy nagyon büszke a séfre, és éléneken él az emlékeiben az a pillanat, amikor először látta felnőttnek a fiát.
Körülbelül húszéves lehetett, akkor jött haza Angliából, és mondta, van egy jó receptje, elkészíti nekem. Egy crème brûlée volt, és elég volt belőle egy falat, hogy ráébredjek, Jenő mennyire tehetséges, hogy mennyire kivételes a szakmájában. Annyira váratlan volt ez az érzés, és annyira megdöbbentően finom volt a desszert, hogy tiszta libabőr lettem. Majd ránéztem a fiamra, és hirtelen már nem gyereknek láttam őt, hanem felnőtt férfinak. Akkor ott egyenrangúvá váltunk
– mondta a lapnak a séf apja, aki annak idején a külkereskedelemben dolgozott, de közel húsz évvel ezelőtt hivatást váltott, azóta buddhista tanítóként tevékenykedik. Különféle terápiákat és elvonulásokat tart, van továbbá egy pszichodráma csoportja is.
Egy-egy meditációján én is részt vettem. Mondjuk, bele is aludtam… És bár nem tanácsadóként szokott velem beszélni, számomra nagyon fontosak a meglátásai. Minden sorsfordító döntésem előtt kikérem a véleményét. Így volt ez korábban, mielőtt külföldre költöztem, elvállaltam A Konyhafőnököt, vagy éttermet nyitottam
– magyarázta a fiatalabbik Rácz Jenő, aki az éttermében az új menüt is mindig megkóstoltatja az édesapjával, és érzékenyen érinti, ha negatív kritikát kap a fogásaira.
De ezeken, mint ahogy a nézeteltéréseken is, hamar túljutunk. Nem is szoktunk vitázni. Nem éri meg. És van egy határ, amit sosem lépnénk át. Hol ő nyel egyet, hol én, ezzel sikerül fenntartani a békét
– tette hozzá.
Ami kettejük kapcsolatát illeti, Rácz Jenő édesapja úgy érzi, annak idején sok hibát vétett, és a munkáját előrébb helyezte a családjánál, amit ha lehetne, már másként csinálna. Úgy véli, a fia tanult a hibáiból, mert bár rengeteget dolgozik, jelen van a lánya és a felesége életében. A séf ezzel szemben úgy emlékszik vissza a gyerekkorára, hogy nem érezte különösebben az apja hiányát, és annyi szeretetet kapott tőle, ami mindenért kárpótolta.
A mi kapcsolatunk a mai napig rendkívül szeretetteljes. A szeretlek szó is gyakran hagyja el a szánkat
– mondta a séf.
