Járai Máté a Velvetnek adott interjút, amiben a színész egyebek mellett a Reggeliből való távozásáról is beszélt.
Lassan két hónapja lesz, hogy nem vezetem a Reggelit, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorul össze a gyomrom, ha rágondolok. Nagyon szerettem csinálni. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki ajándékba kap egy rollert vagy dömpert, amelyre már nagyon vágyott, de csak két évig használhatja. Két év után elveszik tőle, és azt mondják, hogy más gyereknek adják. Tisztában vagyok vele, hogy működik a média. Sírhatnék, de nem teszem. Nyilván rossz, hogy ilyen hamar vége lett, de szépen lassan már inkább arra gondolok: milyen jó, hogy egyáltalán két évig tartott. Hálás is lehetek. Ez csak nézőpont kérdése. Azt is nekem kell lélekben és fejben eldönteni, hogy én most áldozat vagyok-e vagy túlélője valaminek. Inkább szeretnék túlélője lenni! Túl fogom élni, hogy most nem vezetek reggeli műsort.
A színész a beszélgetés során elmondta, színházi munkája bőven akad, és bár most a tévézés kicsit háttérbe szorult az életében, bízik benne, hogy hamarosan új lehetőségeket kap.
Járait arról is kérdezték, hogyan kezeli a negatív visszajelzéseket és kritikákat, amikert azért kap, mert gyakran tabutémákban szólal fel.
Világ életemben megosztó voltam. Igazából semmi nem változik. Sokat szoktunk erről beszélni Kírával, a feleségemmel. Így volt ez az iskolában is: valaki vagy nagyon szeretett velem barátkozni, vagy nagyon nem. Ez nemcsak az őszinteségem miatt van, hanem amiatt is, mert azt akartam, hogy olyannak ismerjenek meg engem az emberek, amilyen vagyok. Nem fogom önmagamat se szebbnek, se jobbnak beállítani. Van, akinek túlzás ennyi mindent felvállalni és túl sok magánügyről beszélni, ahogy én teszem, de hiszem, hogy ezeknek az ügyeknek a felvállalásával és azzal, hogy ezekből téma lesz, segíteni tudok másoknak.
Szerinte akik hasonló problémákkal küzdenek, a történetei és meglátásai által ráébrednek arra, hogyan tudják megoldani a saját gondjaikat. „Amellett, hogy a hasonló cipőben járóknak jó érzés lehet tudni, hogy nincsenek egyedül, nekem is jót tesz, ha kibeszélem, ami bánt” – mondta a színész.
Én egyetlen olyan témát sem hoztam be a köztudatba, amivel rajtam kívül más ne szenvedne. Ha a közszereplők nem beszélnek bizonyos problémákról, és azok örökké tabuk maradnak, akkor soha nem fognak megoldódni. Ezeket a nehézségeket én vállalom, ha pedig valaki személyesen is megismer, nem fog csalódni, hogy mást mutattam volna a médiában. Sokan, akik engem nem kedvelnek, önmagukban sem kedvelnek valamit. Az önazonosság pedig pont ezért irritáló a számukra, mert velük ellentétben én minden problémámmal és jó vagy rossz tulajdonságommal együtt kerek tudok lenni.
Mint mondta, szinte mindig válaszol a gyalázkodó üzenetekre, noha úgy gondolja, manapság túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a kommenteknek.
Azt szoktam mondani, hogy az ismert ember a modern kor bokszzsákja. Sokan írják nekem, hogy én vállaltam ezt. Nem! Miért? Én azt vállaltam, hogy engem lehet gyűlölni? Egyébként lehet, hogy a médiában való jelenlétemmel ezt is vállaltam, ha pedig ez bárkit boldoggá tesz, akkor tessék engem gyűlölni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy aki negatív komment miatt klaviatúrát ragad, annak érdemes egy kicsit elmerülnie a lelki dolgokban. Az önismeret, az önelfogadás nagyon fontos.