Ambrus Attila annak idején 13 éven át volt börtönben bankrablásért. A Viszkis szabadulásának a napokban volt évfordulója, ennek apropójából a Blikknek adott interjút.
Általában egy elítélt három hónappal korábban értesül a szabadulása napjáról, én viszont csak három héttel előtte tudtam meg. Az ügyészség ugyanis nem akarta megadni a jó magaviseletemért a kedvezményt, és sokáig ment a huzavona, a bíró viszont végül rábólintott
– emlékezett vissza.
Amíg mások mindössze egy táskával távoztak, ő egy egész kamiont pakolt meg a dolgaival, amikor szabadult. A keramikusként készített munkáinak csak a felét kellett leadnia a börtönben, a többit eltette, hogy eladhassa majd.
Negyven doboznyi terméket gyűjtöttem össze, valamint formákat és minden egyéb személyes holmimat. Azt mind kiadtam, én pedig másnap, hajnali háromkor távoztam, a zsebemben 37 ezer forinttal.
Ambrus azt is elmondta a lapnak, hogy amikor a szabadulása után először ment bankba, lefagyott a rendszer, az említett fiókba pedig azóta nem is jár. Hozzátette, a börtönben töltött évek alatt annyit fejlődött a technika, hogy egy ideig sem a tévét, sem pedig a telefont nem tudta kezelni. Nehezen szokta meg azt is, hogy bárhová ment, felismerték, de végül megtalálta a helyét.
Sokáig kétségbe voltam esve, hogy miből fogok majd élni, három hónappal a szabadulásom után azonban elmentem az első vásáromra Péteriben, ahol két óra alatt 450 ezer forintot kerestem az eladott flaskáimmal. Akkor éreztem először azt, hogy fog ez menni, lesz miből megélnem.
Mint mondta, attól is tartott, hogy 44 évesen már nem fog olyan párt találni, akivel családot alapíthat, az élet viszont rácáfolt erre, hiszen kétgyerekes édesapa lett belőle.
A szabadulásom után a lányokkal sem volt egyszerű kapcsolatot teremteni. Nem hittem abban, hogy akkor, 44 évesen, lesz még olyan nő, aki szül nekem gyerekeket, hiszen a korombeliek ezen már túl voltak. Másrészt egy családhoz olyan biztos anyagi és érzelmi háttér kell, amit – akkor azt hittem – sosem tudok megadni. Aztán találkoztam Rékával, aki mellett mindezt megélhettem, és ma már két gyönyörű gyermek édesapja lehetek.
