Jennette McCurdy számára az iCarly című szitkom hozta meg az áttörést, amit 2007 és 2012 között sugározott a Nickelodeon. A jelenleg 30 éves színésznőnek nemrég jelentek meg az emlékiratai I’m Glad My Mom Died (magyar fordításban Örülök, hogy meghalt anyám) címmel. Sokan megkérdőjelezték a címadást, ő azonban szerdán egy tévéműsorban így védekezett:
Tudom, hogy hatásvadász, de őszintén így gondolom, nem csak felelőtlenül dobálózom ezekkel a szavakkal.
McCurdy azt állítja, hogy néhai anyja érzelmileg, mentálisan és fizikailag bántalmazta, és úgy gondolja, akik átéltek hasonlót, megértik majd, hogy mit akar közölni a címmel.
A színésznő arról is beszélt, hogy néha hiányzik neki az anyja, aki 2013-ban daganatos megbetegedésben halt meg. Bevallotta azonban, hogy ha még élne, akkor nem írta volna meg a memoárját, mert továbbra is „ő szabná meg, hogy mit csináljon”.
Az anyám gyászolása nagyon bonyolult folyamat volt számomra. Dühösnek és zavartnak éreztem magam, amiért mérges vagyok, hogy gyászolom őt. Úgy éreztem, nem érdemli meg a könnyeimet és a szomorúságomat, mivel bántalmazott engem, de ez idővel leegyszerűsödött bennem, megkönnyebbültem, és most már képes vagyok hiányolni őt. Szerintem ez már azért lehetséges, mert folyamatosan gyógyultam a könyv megírása közben
– fogalmazott.
A könyvben felidézte, hogy az anyja hatéves korában indította el a színészi karrierjét, az ő beleegyezése nélkül. Gyerekkorában durva diétákra fogta, mindig apró adag ételt adott neki, minden vasárnap lemérte a súlyát és a combkerületét, majd amikor egy orvos azt mondta, hogy anorexiás lehet, letagadta, hogy ehhez neki bármi köze lenne. McCurdy 14 évesen annyira le volt fogyva, hogy csak ülésemelővel utazhatott autóban. Étkezési zavara az anyja halála után is folytatódott, azóta azonban már szakemberhez fordult segítségért.
Az anyja továbbá 17 éves koráig ragaszkodott ahhoz, hogy ő fürdesse meg a lányát, ilyenkor pedig a mellét és nemi szervét is rendszeresen megvizsgálta, amit rákmegelőzési intézkedésnek nevezett. McCurdy azt mondta, ezen alkalmakkor teljesen kikapcsolt az agya, megpróbált inkább a Disneylandre gondolni.
A színésznő szerint amikor elkezdett híres lenni, az anyja neheztelni kezdett rá, pedig korábban mindent megtett, hogy ez megtörténjen.
A hírnév olyan éket vert közénk, amit előtte el sem tudtam képzelni. Ő akarta ezt. Én meg azt akartam, hogy megkapja. Azt akartam, hogy boldog legyen. De mire elértünk odáig, rájöttem, hogy ő boldog, én pedig nem. Az ő boldogsága az enyémbe került. Úgy éreztem magam, mint akit kiraboltak és kizsákmányoltak. Néha ránéztem, és egyszerűen csak utáltam őt. Aztán magamat utáltam, amiért ezt érzem.
Könyvében arról ír, anyja halála több kérdést hagyott benne, mint választ, és több fájdalmat, mint gyógyulást. Meg kellett gyászolnia az anyját, majd azt, hogy elfogadta a bántalmazást és a kizsákmányolást. Néha még most is felszínre tör benne a gyász, amikor hiányzik neki az anyja, és emiatt gyakran sírni is szokott.
