Jakupcsek Gabriella nemrég a Bors napilapnak adott hosszabb interjút, melyben családjáról kezdve karrierjén át mindenféle témát érintettek. Kiderült például, hogy szereti az olyan játékokat, melyek téttel bírnak, mivel gyerekkorában lóversenyre jártak családjával, de arról is beszámolt, hogy fiatalon rengeteg helyen dolgozott, például gyárban, de mezőgazdasági munkákat is végzett.
Láttam a különböző munkafolyamatokat, és láttam milyen az, amikor unatkozol, vagy épp halálra dolgozod magad. Gyorsan kikristályosodott bennem, hogy ez én vagyok-e vagy nem, ami rengeteget segített a pályaválasztás során. Egyszerűen élettapasztalatot szereztem. A nagyobbik fiam kőművesnél, a kisebbik pedig egy nyomdában dolgozott a gimnáziumi évek alatt. Nagyon sajnálom, hogy a lányomnak erre már nincs lehetősége
– mondta, ezután pedig arra is kitért, hogy nem szokott nosztalgiázni, sokkal inkább azzal foglalkozik, hogy milyen lehetőségei lesznek a jövőben.
Nem nosztalgiázom, inkább sztorizok. A gyerekkoromból nem az önfeledt játékokra meg a nagy kirándulásokra emlékszem, sokkal inkább egy biztonságos és miniatűr családra, ahol mindenkinek megvoltak a funkciói. A gyerekkorom egyébként iszonyú rövid volt, mert nagyon korán meghalt az apukám. Sosem sírom vissza a múltamat, inkább azért aggódom, hogy mennyi van még előttem, hogy úristen, még ezt meg tudom-e csinálni, lesz-e erőm, kedvem és lehetőségem. Jobban félek a lehetőségek beszűkülésétől, mint attól, hogy képes leszek-e rá.
