Mi a célja ennek a hangulatjelnek?
2021 júliusában a brit Guardian írt arról először, hogy az emojik sorsáról döntő Unicode Consortium szabványrendszerébe bekerült az úgynevezett „terhes férfi emoji”, illetőleg a „terhes személy” is. Mind a két emoji több bőrszínben lesz elérhető. A hangulatjellel – állítása szerint – az volt az Unicode célja, hogy minél nagyobb diverzitás jelenjen meg az online kommunikációban, és a gendersemlegesség témáját még erősebben tematizálja a médiában. Éppen ezért minden hangulatjelből készítettek férfias, nőies és gendersemleges változatot. Sőt: a királylány, illetve királyfi emojikhoz felzárkózik a gendersemleges koronás fő hangulatjel is.
A fejlesztési ötlet elfogadása után az új emojikat vitára kell bocsátani, mielőtt azok élesben is megjelenhetnek bizonyos eszközökön egy-egy szoftverfrissítés után. Amint az eszközgyártók (mint az Apple vagy a Samsung) okézzák a fejlesztést, arról is dönteni kell, mikorra készüljön el a hangulatjel.
Az Emojipedia weboldala dokumentálja ezeket a hangulatjeleket, egyúttal készít róluk leírást, összegezve azok jelentését, támpontot adva a használatuk helyességéről. Jeremy Burge, az oldal alapítója és vezető munkatársa így nyilatkozott a terhes férfi emojiról:
Azt jelenti, hogy szinte minden hangulatjel rendelkezik majd alapértelmezés szerinti gendersemleges opcióval, és a felhasználók választhatnak a női és férfi változat között, ha az releváns.
Mégis felkavarta a világot
Nem sokkal azelőtt, hogy az Apple kiadta a februári szoftverfrissítést legtöbb eszközére, a Fox Business fel is hívta a figyelmet azokra a bírálatokra, amelyek az emoji bevezetése után megjelentek. A lap úgy fogalmazott, a legtöbb ellenző azt a kritikát fogalmazta meg, hogy az emojival dehumanizálják a nőket, hiszen a hangulatjel ezzel eltörli azokat a tényezőket, amik a nőt megkülönböztetik a férfitől.
Eközben egészségügyi szakportálok igyekeztek utat mutatni a vitában, hogy magyarázatot adjanak a terhes férfi emoji mögött meghúzódó kérdésekkel kapcsolatosan. A Healthline magyarázata szerint a hangulatjelet azok érezhetik magukénak:
- akik biológiailag női testbe születtek, de férfinak érzik magukat (gondoljunk Elliot Page-re),
- a transznemű férfiak, hiszen ők azért tudnak szülni, mert rendelkeznek az ehhez szükséges szervekkel.
- a nem-bináris személyek (például Demi Lovato vallja ezt magáról), akik nem tudják elhelyezni magukat a hagyományos női és és férfi szerepekben.
Homoszexuális propaganda címszóval a terhes férfi emojira komolyabban is rávetette magát az amerikai politika egy része. Republikánus képviselők sora jelezte nemtetszését az ügyben, például Donald Trump kommunikációs csapatának egyik legfontosabb embere, Sean Spicer úgy fogalmazott a Twitteren, már hiányoznak neki azok a biológia órák a főiskoláról, melyeken nem vett részt, úgy talán lenne magyarázata arra, „mi az a terhes férfi”. Hasonlóan zavarja mindez Josh Mandel egykori ohiói szenátor-jelöltet, aki Rob Portman republikánus szenátor helyére pályázik az Egyesült Államok szenátusában. Mendel szerint 100 év múlva dédunokáink az emberiség legostobább, legnevetségesebb és legtudománytalanabb időszakaként fognak visszaemlékezni a mostanira.
A brit Conservative Women újság pedig egyenesen úgy fogalmaz, a terhes emojival újabb támadást indítottak a gyerekek fejlődése ellen. Szerintük ezzel is csak erősíteni kívánják a melegpropagandát az olyan mamutcégek, mint az Apple. Álláspontjukat arra alapozzák, hogy egy brit felmérés szerint a hétéves gyerekek napi egy órát töltenek telefonozással, így célcsoportnak számítanak a hangulatjel-használatot illetően, nem beszélve életkorukról, melyből adódóan a befolyásolhatóságuk is magasabb.
Hollywood bő 30 éve nem csak viccet, filmet is csinált ebből
1994-ben Ivan Reitman amerikai rendező az egyik korábbi sikerfilmjére, az 1988-as Ikrekre alapozva eldöntötte, hogy újabb vígjátékot készít az Arnold Schwarzenegger–Danny DeVito duóval. A furcsa páros korábban már jól működött a vásznon, Reitman egyébként még 1990-ban az Ovizsaru című filmen is dolgozott Schwarzeneggerrel, így nem volt kérdés, hogy a Universal Pictures stúdió elé viszik a Junior című film forgatókönyvét.
A történet szerint Schwarzenegger egy marcona tudóst alakít, aki kifejleszt egy gyógyszert, ami segít a nőkön, hogy a terhesség alatt semmiképp ne vetélhessenek el. Az amerikai gyógyszerügynökségtől viszont nem kapnak engedélyt arra, hogy emberi kísérletet is végezzenek, így DeVito karaktere kitalálja, bizonyítsák úgy a gyógyszer működését, hogy Schwarzenegger tudósát mesterségesen megtermékenyítik, így igazolva, a találmányuk működőképes. Később nem engedi elvetetni a gyereket, inkább kihordja.
Ez amolyan béranyaság lenne!
– fogalmaz DeVito, egyúttal beemelve a nézők elé a béranyaság kilencvenes években még titkolni való, ma már annál természetesebb jelenségét (Kim Kardashiannak és Ricky Martinnak is így született gyereke). A kétségtelenül furcsa forgatókönyvre rábólintott a Universal, és tetemes, hatvanmillió dolláros alapot adtak Reitmannak a munkálatokra. Nem alaptalanul, hiszen a rendező addigra már több mint kétmilliárd dollárt szerzett a stúdiónak előző filmjeivel (Szellemirtók 1–2., Beethoven). Kimondható, hogy elsőbbséget élvezett a Universalnál, még saját produkciós cége, a Northern Lights is a filmstúdió telephelyén épülhetett fel egy impozáns épületben.
Amellett, hogy megjelenése után a film majdnem megduplázta gyártási költségeit (108 millió dolláros összbevételt csinált), illetve Schwarzeneggert és a mellékszerepben látható Emma Thompsont is Golden Globe-díjra jelölték, a Junior – a színészek egyéni mérföldkőinek számító elismerései mellett – másfajta iránymutatást is kínált a világnak, de leginkább az Egyesült Államoknak. Roger Egbert Pulitzer-díjas amerikai filmkritikus 1994-ben úgy írt a moziról, miszerint vígjátéknak tökéletes, az anyaszerepet pedig tökéletesen ábrázolták, hiába tűnik furcsának, hogy egy közel kétméteres, osztrák akcentusú, férfi izomkolosszus prezentálja azt.
Nagyon sok színész tud gépfegyvert fogni, meggyőződéssel állni a speciális effektusok és robbanások előtt. De nem sokan tudnak a kamera előtt kilenchónapos terhest játszani, valódi érzelmeket mutatva. A Junior remek családi film, amit együtt kell látni, majd alaposan átbeszélni a férfi és női szerepeket, érintve a felelősség témáját.
A Cléo Journal filmes magazin 2014-ben mélyrehatóbban is elemezte, miért számít különleges filmtörténeti mérföldkőnek a Junior. Julia Cooper filmesztéta arra hívja fel a figyelmet arra, hogy a Junior sok más mellett egy allegóriája az életpárti felfogásnak: Schwarzenegger tudósa maga dönt arról, hogy gyereket hordjon ki, később elutasítja az abortuszt is. Mindemellett erősen szembemegy azokkal a férfi archetípusokkal, akik az amerikai akciófilmeket uralták évtizedekig.
Az 1980-as években a legjövedelmezőbb akciósztárnak számított színész reflektált a Ronald Reagan elnöksége alatt megnevezett férfiideálra: az erős, kemény, patrióta alakra. Ezzel az egyén és az amerikai nemzet között is egyenlőségjelet tettek: ahogy Sylvester Stallone a Rambóban, úgy Mel Gibson a Halálos fegyver-filmekben is ezt volt hivatott megjeleníteni. Csakhogy a Juniorban ugyanez az archetípus jelenik meg: Schwarzenegger kemény, gépszerű teste, miképp jelleme is bizonytalanná válik, kudarcra hajlamossá, és még másként is öltözik, mint azt a férfi normák előírnák. Reitmanék így a Reagan-korszak kemény férfiideálját a transzexualitás szócsöveként is megjelenítették a mozinézők előtt.
Cooper kiemeli, Reitman filmje mégis „elbukik” a csúcson (talán stúdiói nyomásra), ugyanis DeVito és Schwarzenegger párosát – a két független férfit, akik gyereket vállalnak – megbontják egy szerelmi szállal (Thompson beleszeret Schwarzeneggerbe). A film végén, amikor a gyerek császármetszéssel megszületik, Thompson egyértelműsíti is a hagyományos családszerep fontosságát azzal, hogy elmondja, bizony ő lesz az anyuka, hiába egy férfi hordta ki és hozta világra a csecsemőt. A film végén tovább erősítik ezt a nő karakterének várandósságával és a házassággal, de beemelnek egy másik aspektust is a Junior névadással, mely tovább erősíti a női és férfi egyenlőséget, hiszen akár fiú, akár lány születik, ezt a nevet kapja.
Nem lehet elhallgatni, hogy a Junior számos pillanatában banális szimbólumokkal, szterotipikus ábrázolásokkal, általánosításokkal mutatja be a gyerekvállalást a nők szemszögéből. Schwarzenegger a hormonkezelés hatására könnyezik a romantikus filmeken, elérzékenyül szinte mindenen, tíz körméről lekapja az érzéketlen férfiakat, saját testalkatával mindig elégtelen és még szimpátiafájdalma is van, ha egy terhes nőt lát.
Reitman 1994-ben úgy nyilatkozott a Los Angeles Times-nak, hogy kényes vizekre eveztek, hogy megtalálják a megfelelő üzenetet és hangnemet.
Nagyon kényes volt. Könnyen bohózatba lehetett volna fordulni, elvéve a figyelmet a mélyebb üzenetekről.
Férfiterhesség Amerikán kívül
Az Egyesült Államokban azóta nem nyúltak újból Reitman filmjéhez hasonló történet után, még úgy sem, hogy az elfogadás azóta teljesen más méretet öltött, mint bő harminc évvel ezelőtt. Az európai filmművészet sem bővelkedik e téma átfogó és komoly feldolgozásában. 1973-ban a francia Jacques Demy készített egy szatirikus vígjátékot Catherine Deneuve és Marcello Mastroianni főszereplésével L’événement le plus important depuis que l’homme a marché sur la Lune címmel, amelyben egy párizsi autós oktató elmegy egy orvosi vizitre, majd kiderül, hogy négyhónapos terhes. Ebből médiaszenzáció kerekedik, Demy is inkább ezt helyezte filmje középpontjába.
A dokumentumfilmek közül érdemes megemlíteni Jeanie Finlay 2019-es, Az apa, aki gyermeket hoz a világra című alkotását; ebben két transznemű, azaz nőnek született férfi gyerekvállalását veszi filmre, akiknek van petefészkük, méhük, tehát biológiai úton lehet gyerekük. De nem nőként, hanem férfiként.
Az ázsiai filmipar pedig épp most készül nagy dobásra: a japán rendező, Yuko Hakoda szerződést kötött a Netflixszel egy sorozatra, amely egy férfi terhességét követi majd nyomon több évadon keresztül. A He’s Expecting várhatóan 2022-ben debütál majd a streamingplatformon.
