Focistának neveltek a szüleid, most mégsem egy stadionban interjúzunk. Mi történt?

A mai napig nem tudom, miért nem érdekelt a profi futball annak ellenére, hogy arra neveltek, majdnem két évtizedig abban éltem. Pedig a kapcsolataim megvoltak: édesapám, Dajka László az MLSZ kispályás bizottságnak elnöke volt öt évig, benne volt a „nagy” MLSZ-ben is. Tizennyolc éves koromban elkezdték intézni, hogy Spanyolországba mehessek focizni. Én viszont voltam annyira hülye, hogy nem hallgattam rájuk. A szüleim nem tudtak kordában tartani: amikor azt kérték, este tízre legyek otthon, abból hajnali egy lett. Szerettem csavarogni, talán emiatt lettem kamionos.

Később kávéautomaták üzemeltetésével foglalkoztál, amit életed egy sötét korszakának nevezel: öt–tíz órákat dolgoztál hetente, a 2000-es évek elején nem ritkán havi 400 ezer forintot is megkerestél, viszont folyamatosan el is buktad a bevételed a pókergépeken. Szenvedélybeteg voltál?

Az az érzésem, hogy nemcsak akkor, de ma is szenvedélybeteg vagyok – csak ma már a munkában. A pókergéppel nem bírtam leállni. A kávéautomatákkal túl sok pénzhez jutottam túl fiatalon. Egy vállalkozás alappillére, hogy a bevételből forgass vissza valamit. Én meg mindig elvertem. A kaszinóban, az autókban és a horgászatban láttam a szórakozást: pénz szempontjából mindegyik feneketlen kút. A végén baráti-ismerősi kölcsönökből éltem, csődbe vittem a cégemet.

Ekkor még otthon éltél. A szüleid mit szóltak ehhez?

Az is szóba került akkoriban, hogy elkergetnek otthonról. Rossz ember voltam. Azt hitték, drogos vagyok.

Volt, hogy beállított hozzájuk tíz ember, hogy nekik ennyivel és annyival tartozik a fiuk. A rekord az volt, amikor negyvenen verték az ajtót a pénzükért.

A kétezres évek közepén ötven–hatvanezer körül volt a minimálbér, én rendszeresen öt–tízezer forintokkal tartoztam sokaknak. Az egyiktől kértem, a másiknak megadtam. Egy ponton azt éreztem, a szüleim elé kell állnom, hogy kezdjünk mindent tiszta lappal. Ekkor kezdtem kamionozni, ami be is jött.

Annyira mégsem: gázolajjal sefteltél, cigit csempésztél át a határon. 

Amikor belecsöppentem ebbe a világba, ezek a bizniszek nagyon mentek. Kevés volt a pénz a kamionozásban. Alig lehetett kétszázezer forintot megkeresni, ráadásul nálam az is problémás volt, hogy korábban ennek a dupláját tettem zsebre havonta, miközben lábat lógattam horgászás közben.

Az egyik legnézettebb videódban arról mesélsz, hogy ebben az időszakban a cigicsempészés miatt eléggé pórul jártál: egymilliós kárt csináltál egy kamionban.

Így van, de az nem az én hibám volt, mások szívattak meg. Bár ezt senki nem hitte el nekem.

Miért?

A seftelések miatt sokáig nem vették komolyan a szavaimat.

Első, 2014-es videóidban kamionos kollégáknak mutattad meg, mit, hogyan érdemes csinálni ebben a szakmában. Honnan volt meg a tudásod ehhez annyira fiatalon?

Betanító sofőr lehetsz már fél év tapasztalattal is, ugyanis az adott feladatot, útvonalat be tudod mutatni, a többit adja az élet – én már tanítottam be sofőröket egy év kamionozás után is. A főnökeim látták, hogy jól dolgozom, komolyan veszem a munkám, emellett szigorú vagyok magammal szemben is. Spanyolországban dolgoztam először külföldön, ott sok tapasztalatot gyűjtöttem. Egyszer hallottam két sofőrt beszélgetni, milyen problémákkal küzdenek a hétköznapokban a kamionos életben. Váltottam velük pár szót, és  azt mondták, azért nem tudnak információhoz jutni, mert nem segít senki. Akkor határoztam el, majd én segítek: falakba ütköztek, én meg az voltam, aki áttörte azokat.

Mennyi idő kellett, hogy megérkezzenek a nézők is a videókra?

Másfél év biztosan, pedig nem nagyon volt „konkurenciám”. Szélesebb körű ismertséget pont a cigicsempészésről szóló videóm hozott. Motivált voltam: kétszer olyan sikeres akartam lenni, mint a szüleim. Így tudunk fejlődni. Az, hogy beállunk a szüleink árnyékába, nem vezet sokra. Régen, amikor állásinterjúkra jártam, azt mondták, „Ja, te vagy a Dajka Laci fia, felveszünk”. Engem emiatt ne vegyenek fel sehová. Külföldön azért vettek fel, mert volt tudásom.

Azt mondod, a videókészítés amiatt is jó időtöltés, mert nem egy fülkére akarsz visszaemlékezni, ha nyugdíjas leszel. Volt benned félelem, hogy ha nem kezdesz valami kreatív dologba, elpocsékolod a fülkében eltöltött időt?

Már a spanyol munkáim alatt is kimozdultam a kamionfülkéből. Akkoriban vettem észre, hogy esténként semmi hasznosat nem csinálok. Ültem, felnyitottam egy sört, néztem magam elé. A fiatalabb kollégáim már akkor sziklákról ugráltak a tengerparton, én még sziklákat se láttam hat év kamionos élet után. Rájöttem, hogy olyan élmények mellett megyek el, amelyek az orrom előtt vannak.

Azzal nagyjából minden kezdő kamionsofőr számol, hogy ez egy magányos munka. Mi az, amire viszont kevesen számítanak?

Egyszerűen időgyilkos ez a szakma. Belekezdesz, mert jó a pénz, aztán teljesen beszippant. Időközben elveszíted a céljaidat, mert csak az a fontos, hogy halmozd a pénzt. Aztán azon kapod magad, hogy már idős vagy, és téged hallgatnak a fiatalok a parkolóban. Hét évet terveztem, most vagyok a tizenhetedikben. Lehetett volna okosabban is csinálni ezt, de nem volt, aki utat mutasson. Ma azért már a szakma is rugalmasabb: két hetet dolgozol, két hetet pihensz. Sok ember abban a hitben él, kamionozni annyit jelent, beülsz a kamionba, aztán négy hétig csak megállás nélkül vezetsz. Sok helyre keresnek beugróst, akár két napra is. A beszélgetésünkre is így jöttem: kétnapos munkám van, komolyan mondom, örültem, hogy újra a kamionban aludhattam. Lehet, hülyén hangzik, de mikor reggel felkelsz, kiszállsz a kamionból és megmosakszol, annak megvan a feelingje. Kiszakadsz az otthoni közegből, ez tök jó.

Téged hogy érintett a magány, a családtól való távollét?

Annyiban szerencsém volt, hogy amikor én kezdtem, nem volt saját családom. Nagyon éltem a kamionos életet: csajok, bulik, mindenhol megéltem jó dolgokat. Ahhoz, hogy ez családdal is működni tudjon, sok minden kell. Van egy mondás a szakmában: odakinn még nincs senki, odahaza már nincs. A feleségemmel előre megbeszéltük, mikor szállok ki ebből az egészből. A cégemmel nem tudtam megegyezni, hogy kevesebb legyen a munka, így saját vállalkozást alapítottam.

Szórakozásként éled meg a kamionozást, élvezed, hogy szép tájakon vezetsz, új helyeket ismerhetsz meg, ez derül ki a videóidból. Min változtasson az, akinek monoton ez a munka, de szeretné úgy látni, mint te.

Alapvetően felfogás kérdése, hogy miként állnak ehhez a szakmához az emberek. Sokan például csak azt nézik, mit veszíthetnek: barátot, barátnőt. Én nem hiszek a sóhajtozásban. A feleségemet egyszer FaceTime-on felhívtam Belgiumból, és lényegében együtt bementünk egy csokoládékereskedésbe. Kiválogattuk, mit szeretnénk. Pár héttel később hazamentem, megkérdeztem tőle, megesszük-e a belga csokit, ő pedig nem értette, miről beszélek. Eszébe juttattam a dolgot, és mindketten meghatódtunk. Ezt így is lehet csinálni – csupán azt kell nézni, mit nyerhetünk a dologgal.

Szerinted, ha valaki megnézi a videóidat, kedvet kap a kamionvezetéshez, vagy pont ellenkezőleg: látja a szakma árnyoldalait, és inkább bele se vág?

Korosztályfüggő. A környezetemben azt látom, a legtöbb fiatal azt mondja, neki nem számít a pénz, támogatja a szülő, nincs igazán szüksége külföldi munkára. A harmincasok inkább látják a kamionozásban a kiutat: születik egy gyerek, felvesznek hitelt, kell a pénz. Csak hát belenyúlnak a rosszba, elmegy a kedvük az egésztől. Az én csatornámon látják előre, mire számíthatnak.

Mennyire van szabadságérzete egy kamionosnak munka közben?

Semennyire. Nyomkövető van a seggünkben, mindent tudni akarnak a főnökök. Maximum a pihenőidődben élheted meg szabadnak ezt az egészet.

A sofőrhiány nemcsak a briteknél, de már Magyarországon is aggasztónak tűnik. Szerinted is nagy a baj?

Sofőrből sok van, magas iskolai végzettség nem is kell hozzá. Tényleg lehet egy heteket is dolgozni, csak a cégek inkább a fix munkaidős sofőröket szeretik. Szerintem vonzó lenne ez a szakma, csak nem kommunikálják jól a lehetőségeket. Tíz éve azt hallgatom, hogy sofőrhiány van. Az igaz, hogy elmész egy ipari parkba, negyven év alatti sofőrt nem látsz.

Ha a következő tíz évben nem jönnek az önvezető kamionok, akkor valóban súlyos bajba kerülhet a szakma.

A C kategóriás jogosítvány megszerzése nem olcsó.

Nem, de visszajön az ára, és vannak cégek, amik fizetik helyetted, csak akkor cserébe két évig náluk kell dolgozni.

Több mint 200 ezer feliratkozója van a YouTube-csatornádnak. Számodra mennyire fontos visszajelzések a számok?

Százezer feliratkozóig azok voltak, a platformon az egy igazi mérföldkő, a YouTube is osztogat plaketteket, ha eléri egy felhasználó. Több youtubernél látom, hogy rengeteg feliratkozójuk van, de nem tudtak megújulni, és már nem érik el, nem szólítják meg a követőiket. Arra büszke vagyok, hogy az átlagnézettségem mindig van annyi, mint ahányan feliratkoztak a csatornára.

Forgatókönyv alapján videózol?

Van egy bevezetőm, hogy mit mondok el a videóban, majd kétperces etapokban fejtek ki ezt-azt. Sajnos azt látom, hogy az embereket ennyi ideig lehet lekötni egy-egy témával. És hogy miért fontos előre felkészülni? Mondok egy példát: tegyük fel, tíz percre laksz a munkahelyedtől. Vedd fel videóra, hogy reggel bemész, aztán vágd meg úgy harminc másodpercben, hogy az érdekes legyen. Aztán mutasd ezt be másnap is. Majd újra és újra. A kamionos lét kis túlzással erről szól. Közben dobj be egy olyan témát, amiről lehet beszélni, hozzászólhatnak a követők. Tőlem ezt hetente egy órában „várják el” a nézők. Ami nagy rejtély számomra, hogy bizonyos videók teljesen indokolatlanul bepörögnek.

Tudod fejből, hogy melyik videódra kaptad a legtöbb hozzászólást?

Amiben elmeséltem, milyen mélységeket éltem meg, és abból hogyan küzdöttem fel magam.

Mennyire figyelsz a nézői visszajelzésekre? Kapsz szélsőséges megjegyzéseket, kommenteket, ha közéleti, politikai kérdésekről beszélsz?

Politikáról nem beszélek, de sokan belelátják azt is. Nemrég arról beszéltem egy e-mailváltásom kapcsán, hogy Brüsszelből hülyének néztek. Meg is kaptam, hogy fideszes vagyok.

Mert annyira beleépült már a köznyelvbe a brüsszelezés. 

Pontosan. De ettől függetlenül is sokan személyeskednek a hozzászólásokban.

Ezekre válaszolsz?

Inkább szűröm. Nem kell engem szeretni, de ha én nem bántok valakit, ő miért akar engem? De már elcsitultak ezek a hangok, észrevették, hogy nem reagálok rájuk.

Volt olyan videód, amiben sokat káromkodtál. Jöttek is a hozzászólások, hogy ezt hanyagold, te pedig meg is fogadtad a kéréseket.

Amikor megnézel egy humoros videót Mucsi Zoltánnal, először még vicces a káromkodása, hogy idegbeteg figurát játszik. Hosszú távon szerintem unalmas. Most sem úgy beszélgetünk, hogy bazmeg és társai. Régen bekapcsoltam a kamerát, azt se tudtam, mit akartam mondani. Mára tudatosabbá váltam: összeszedem a gondolataimat, így a káromkodást is elhagytam. Nem improvizálni kell, hova rohanjak?

Idővel a gasztronómia felé is nyitottál: tippeket adsz sofőröknek, milyen tartalmas fogásokat lehet elkészíteni a kamionokban.

Pedig tipikus hibával kezdtem: fel akartam találni a spanyolviaszt. Nagyot akartam főzni, ma már letisztultan csinálom ezt is. A fülkében főzőcskézés jó móka, nem kell konzervkajákon élni.

A lángos kamionplatón elkészítése is jó móka? Mert ezt is próbáltad.

Persze, csak nem egyszerű. De megoldható. Egyébként a kipróbált receptjeimből szakácskönyv is készült.

Nemrég kisebb port kavart az egyik videód, amiben arról beszéltél, saját cégalapításod után kevesebbet vezetsz majd, inkább az alkalmazottaidat koordinálod. Más irányt vesz a csatorna?

Igen, de idővel úgyis unalmassá vált volna, egyszerűen eljön a pont, mikor nincs tovább. Az ügyvezető szerepben, a koordinálással egy másfajta munkát mutathatok meg a nézőknek, színesedik a csatorna. Ráadásul így be tudok mutatni más cégeket, munkákat, kollégákat. Ne csak engem ismerjenek meg a nézők, mint kamionost, mert sok az érdekes figura a szakmában.

Megosztó volt az a kijelentésed, hogy szerinted a gyerekek alá nem szabad autót, házat tenni, inkább motiválni érdemes. Sokan amiatt nem tartották hitelesnek a véleményed, mert neked nincs gyereked.

És? Attól még látom, hogy a mai fiatalságnak óriási problémája, hogy a szülők nem motiválják őket, vagy nem eléggé. Ha születik gyerekünk, segítünk majd neki, hiszen ne kamionozzon húsz évet.

A YouTube-piacon népszerű utazós vlogokból egyre többet látni nálad. Ez az irányváltás feltételezhetően tudatos a részedről, mert sokszor beszéltél arról, hogy Frei Tamás műsorait, munkásságát kedveled, az övéihez hasonló tartalmakat ugyanakkor nem látsz a platformon. 

Nem találkoztam még vele, de mindig is ittam a szavait. Hiányzik a képernyőről ma is, ezért kellene teret adni az olyan tartalmaknak a YouTube-on, amilyeneket ő is gyártott. A kamionozáson belül szintén vannak érdekességek: például ha valaki Kínában él és ott sofőrködik. Mit keres ott? Hogy jutott ki? Beszéli a nyelvet? Az ilyen típusú tartalmak érdekelnek. Régen az a kamionos akartam lenni, aki a világ minden földrészén űzte a szakmát. Ez aligha sikerül, de még lehetek az, aki a világ minden földrészén videózott kamionossal.

A youtuberek azon csoportjába tartozol, akik nem járnak videósoknak szervezett eseményekre, nincs közönségtalálkozójuk.

Nem szeretném azt érezni, hogy értem rajonganak egyesek – emiatt nem fordulok meg kamionos találkozókon sem.

Nemrég beszéltél arról, hogy téged mint ügyvezető igazgatót ne támogasson senki pénzzel, nem vagy rászorulva, viszont ha valaki a videók elkészítését akarja finanszírozni, az szóba jöhet. El lehet különíteni Dajka László youtubert az egyéni vállalkozótól?

Jó kérdés. Az első öt évben minden YouTube-pénzt visszaforgattam a csatornába. A végén lett egy stúdióm, jó felszerelésekkel. Nem igazán készítek olyan videót, hogy leülök, aztán vlogolok, az szerintem unalmas. Helyette elutazom Svédországba, ahhoz viszont pénzre van szükség. Ezt talán százötvenen támogatták legutóbb. Ha kétszázezer feliratkozót felszorzol öt forint támogatással, az rögtön egymillió forint – csak hát itthon nem divat támogatni a videóst pénzzel.

Szerepelnél tévéműsorban?

Attól függ.

Egyszer hívtak, hogy főzzek Berki Krisztiánnak. Nem mentem.

Nem azért, mert nekem bajom volt vele, csak nem tudtam beállni a projekt mögé. Beszélgetős műsoron kívül másra nem nagyon mondanék igent – igaz, egy főzőműsor talán beleférne. Kamionos még nemigen főzött tévében. Lehet, hogy itt az ideje?!

A koronavírus mennyire változtatott a munkaszervezésen?

Alapvetően szeretek irányítani, mindent kézben tartani. Előrelátónak kell lenni, a koronavírus kérdésköre épp ilyen. Például az osztrákok most szigorítanak, kötelezővé akarják tenni az oltást. Én emiatt beoltattam magam. Mert mi van akkor, ha az én két kollégám azt mondja, nem akarnak oltást kapni, ezért felmondanak? Cégvezetőként előre kell nézem, és biztosítanom, hogy legalább egy kamion el tudjon indulni, ha ez bekövetkezik. Még akkor is, ha esetleg olyat kell tennem, amivel száz százalékig nem értek egyet.