A nők évszázadok óta küzdenek azzal, hogy elfogadják saját testüket és ez még ma is csak keveseknek megy száz százalékosan. A női test mindig is bírálat tárgya volt: az is baj, ha van rajtunk súlyfelesleg és az is, ha mások szerint „túl soványak” vagyunk. Mivel a külvilág folyamatosan ítélkezik, mi magunk is gyakran keresünk hibát a külsőnkben. A testpozitív mozgalom segíthet abban, hogy a nők szebbnek, rendben levőnek lássák testüket akkor is, ha eltér az éppen uralkodó normától vagy ha változik az évek során.
A női test folyamatos kritika tárgya
Sok olyan negatív hatás ér minket életünk során, amik miatt alacsony lehet a külsőnkkel kapcsolatos önbizalmunk. Azok a nők, akiket gyerekkorukban gúnyolnak a külsejük miatt, felnőttként nagy eséllyel nem lesznek magukkal elégedettek. A médiában gyakran tökéletesnek mondott alakú nők jelennek meg és sokszor ruhát is nehéz magunknak találni, ha nem S-es a méretünk. Azt az üzenetet kapjuk, hogy ha a külsőnk eltér az idealizált képtől, akkor valami nagyon nincs rendben velünk – sőt, nem vagyunk szerethetőek.
Ha elfogadjuk magunkat, változni is könnyebb
Vannak, akik szerint nem szabad erőltetni a testpozitív hozzáállást, mivel ezzel azt üzenjünk a nőknek, hogy például a kóros elhízás rendben van és az evészavarokkal sem kell foglalkozni. Ez nem igaz, hiszen ha életmódunk nem egészséges, akkor – bármilyen legyen is az alkatunk –változtatnunk kell. Ahhoz viszont, hogy egészségesebben élhessünk és jól érezzük magunkat, meg kell barátkoznunk a testünkkel. Az elfogadás azt jelenti, hogy nem gyűlöljük a testünket és nem tartjuk azt az ellenségünknek. Ehelyett tudatában vagyunk annak, hogy a test és a „lélek” egységet alkot, a mentális és testi egészségünk kölcsönösen hat egymásra. Amit elfogadunk, azon változtatni is könnyebb lesz majd, amin pedig nem lehet változtatni, azzal érdemes kibékülnünk. Ha jobban érezzük magunkat, kevesebbet fogunk nassolni és szívesebben mozgunk, az örömmel végzett sport pedig visszahat a lelkiállapotunkra.
A testi változások normálisak
A női test változása gyakran természetes, gondoljunk csak a kamaszkori, terhesség alatti vagy a klimaxhoz köthető átalakulásra. Az a nő, aki elfogadja, hogy a szülés után nem lesz ugyanolyan az alakja, mint a terhesség előtt, sokkal kiegyensúlyozottabb, mint aki mindenáron ragaszkodna fiatalabb kori külsejéhez. Az elfogadás része az is, hogy az alkatunknak megfelelő méretű ruhát, fehérneműt választunk és nem veszünk fel olyasmit, amiben kényelmetlenül éreznénk magunkat.
Ha őszintén megbékélünk azzal, amilyenek vagyunk és nem csak magunkra erőltetünk egy pozitívabb hozzáállást, akkor sokkal jobban ki is tudunk teljesedni. Képesek leszünk az igazán fontos dolgokra koncentrálni, jól érezni magunkat és ezzel másoknak is példát mutatunk. Rengeteg nő nem elégedett a külsejével, nekik is segít, ha azt látják, hogy nem az irreális külső elvárásoknak kell megfelelni.
Az ember társas, társadalmi lény, soha nem lehetünk teljesen függetlenek a környezetünktől. Ezért a testünk elfogadásában nemcsak az segít, ha fejlesztjük az önismeretünket vagy ha támogató barátaink vannak, hanem az is, ha a közösségi médiában, a reklámkampányokban sokféle alkatú nőt látunk – akár fehérneműben is. Minél közelebb állnak ezek a képek a valósághoz, annál könnyebben azonosulunk velük és annál kevésbé fogunk attól szorongani, hogy a testünk nem megfelelő.
A szerző, Pál Mónika pszichológus, a 24.hu vendégszerzője.
