Az ohiói Susan Kroslak vásárlásfüggősége húszas éveinek elején kezdődött. Anyja hitelkártyáját használva egy lendülettel sikerült 2100 dollárt (620 ezer forint) költenie. Nem volt boldog gyerek- és fiatalkora, rossz volt a viszonya az anyjával, így az értéket leginkább a tárgyakban, anyagi élvezetekben találta meg.
Azóta eltelt húsz év, Kroslak ma már 42 éves, de a kényszeres vásárlástól még mindig csak próbál megszabadulni.
A fodrászként dolgozó nő 2001-ben férjhez ment, azóta született három gyereke (11, 9 és 6 évesek), az állapota azonban tovább romlott. Előfordult, hogy vásárolt volna valamit, de férje nem támogatta a dolgot, mire Susan úgy érezte, nem méltó egy-egy ruhadarabra.
Vásárolt a családdal is, de leginkább az elégítette ki vágyait, ha egyedül indulhatott az üzletekbe – legyen szó hagyományos boltokról vagy webshopokról. Vásárolt ebédszünetben és késő este is, amikor csak akadt egy kis szabadideje.
2006-ban ugyan bevallott a családnak egy 16 ezres mínuszt a kártyán, de miután megbeszélték a dolgokat, úgy tűnt, rendeződik a probléma. Aztán 2020-ban, 19 év vásárlásmánia után bevallotta férjének, hogy
Innentől túlórázni kezdett a fodrászatban – és terápiára járni. A Daily Mail cikkéből kiderül, hogy azóta is heti egyszer terápiás kezelésen vesz részt. A pénzéhez férjén keresztül tud hozzáférni, engedélyt kell érnie minden egyes vásárlás előtt; egyedül nem mehet el üzletbe.
Kroslak azt mondja, boldognak érzi magát, eladta jó néhány ruháját, nyíltan megbeszélnek mindent a férjével. Most, hogy kezd úrrá lenni függőségén, szeretne segíteni más kényszeres vásárlóknak.
