Czibók László YouTube-csatornáján mostanság elég különös dolgok történnek. A videóst – akivel korábban mi is interjúztunk – nagy mennyiségű kritika éri a mindennapokban, rendszerint olyan profilokról, amelyek kifigurázzák a hetvenezredik feliratkozó felé tartó Czibókot. Nézzük időrendben, hogy miként jutottunk el eddig a cikkig:
- A videós testépítő napi szintre emelte a tartalomgyártást.
- Videói alatt ezzel párhuzamosan egyre több olyan felhasználó jelent meg, akik éles kritikával illették ezeket.
- Közben (ahogy a legtöbb videósnál) nála is megjelentek szponzorált tartalmak, amelyek beépültek a csatorna mindennapjaiba.
- A kritikusok száma növekedett, majdnem mindenbe belekötöttek Czibókkal kapcsolatban.
- Diszlájkok, kamuprofilok és Czibók nevével ellátott hamis fiókok váltak meghatározóvá a kommentszekcióban, akik szerint a videós önismétlő és túl sok szponzorált anyagot tölt fel.
- Egy photoshopolt kép pedig pár napja egy állatvédelmi szervezet Facebook-oldalán landolt, ahol nyíltan nekimentek a videósnak, aki emiatt rendőrségi feljelentést fontolgatott az ügyben.
Amikor Czibókkal interjúztunk májusban, rákérdeztünk, lát-e arra sanszot, hogy kifogyjon a videóötletekből – akkor azt mondta, maximum időhiányból akadhatnak problémák. A YouTube-os kommentkultúra is szóba került a videói alól, ami már akkoriban is szélsőséges volt, Czibók pedig úgy fogalmazott:
szerintem én az összes hülyét megtaláltam.
Azóta kevés kivétellel minden nap ugyanakkor tölt fel videót, így lényegében napi műsornak tekinthető a munkája. A videók témája általában a napi történésekből születik, legyen szó az X-Faktor némelyik viccesebb produkciójáról vagy Erdoğan budapesti látogatásáról, ami a fél várost megbénította. Ahogy a legtöbb tízezernél több feliratkozóval rendelkező csatorna életében, úgy Czibóknál is megjelentek szponzorált tartalmak, amelyek beépültek a videókba. A korábban szinte csak az autójában sztorizgató videós szélesítette a csatornát: utazások, étteremkritikák, sőt ennél személyesebb témák is a nézők elé kerültek.
Trollhadsereg támadt rá
A videókon mostanság megnőtt a diszlájkok száma, sokszor pár másodperccel azután, hogy felkerült egy 10-20 perces tartalom, vagyis lehetetlen, hogy az illető a valós tartalom miatt nyomjon a lefelé mutató hüvelykujjra. Pontos véleményt csak azoktól tudunk, akik kommentet is hagynak – nézzük, mik a leggyakrabban felrótt témák:
- a mindennapi termés miatt ismétlődnek a témák,
- túl sok a szponzorált tartalom, amik szerintük sokszor nem illeszthetők a csatorna sodrásirányába,
- úgy vélik, Czibók egyre többször mond ellent saját magának, sőt
- nem képes elviselni az építő jellegű kritikát sem.
Mivel a videós nem hajlandó komolyabban konfrontálódni a sokszor személyeskedő kommentekkel támadó profilokkal, kevésszer reagál ezekre a mondatokra. Ha mégis, abból videó készül, ahol elmondja: szerinte ezek az emberek csak az interneten hangosak, szemtől szembe képtelenek lennének odaállni elé, pedig ő nyitott bárkinek a véleményére, ha azt értelmes keretek között tudja megfogalmazni.
Miután érdemi változás nem történt, és a Czibók személyét célzott kommentek se tűntek el, különböző álprofilok jelentek meg a videós nevével ellátva, erősen kifigurázva őt. Ilyen volt például az a felhasználó, aki Czibók macskájának nevezte el magát, így szórva oda nem illő szavakat a videók alá. A kommentek megsokszorozódtak, manapság pedig úgy áll a helyzet,
Ez abban csúcsosodott ki, hogy felkerült a netre egy jól láthatóan szerkesztett fénykép, ahol Czibók fegyvert fog a saját háziállatára, miközben a feje felett az a felirat díszeleg: „Like vagy lelövöm Artúrt!”. A kép készítője ezután elküldte egy állatvédelmi szervezetnek, azok pedig rendesen bekajálva a dolgot megosztották több mint százezer lájkolóval rendelkező közösségi médiás profiljukon. Mindezt tették úgy, hogy erőteljesen nekimentek Czibóknak: ahogy fogalmaztak, „még egy igazi beteg, egy lájkvadász youtuber”, akit ne kövessen tovább senki, sőt kérjen elnézést az internettől.
A poszt nagyot ment a Facebookon, később feleszméltek, hogy kamu a fotó, így a fentebb látható formában elnézést kértek Czibóktól, aki aztán videót is készített arról, hogy neki az elnézés nem elég, becsületsértés és rágalmazás miatt feljelentést fontolgat.
Nem kent kutyaszart a fejére az ismertségért
Megkerestük a videóst, hogy mit szól ehhez a sok indulathoz, amit a videói generálnak. Azt mondja, van abban valamennyi igazság, amit a kommentelői írnak, például előfordul, hogy ellentmond magának, azt viszont nem a hozzászólók fogják eldönteni, hogy valamiről lesz-e szponzorált videó, avagy sem.
Kicsit kiforgatják azt, amit mondok. De kíváncsi lennék, van-e olyan ember, akinek a véleménye mindenről ugyanaz egész élete során. Inkább azt nem viselik el, hogy sokszor beléjük állok. Azt hiszik, ha letiltom, majd feloldom a kommentelés lehetőségét, az azért van, mert elesek a YouTube-os bevételtől. Pont leszarom, mert nem ebből élek, ez nekem csak kiegészítés. Így viszont elveszem azoktól a lehetőséget, akik értelmesen szeretnének hozzászólni a videóimhoz. Hadd kritizáljanak a mamahotel szobájának sarkából. Valószínű, az bántja őket leginkább, hogy a témákban magukra ismernek: sokszor arról beszélek, miért fontos a felelősségvállalás, ebbe a tükörbe pedig szar belenézni
– meséli Czibók, aki arra gyanakszik, sokszor ugyanazok a személyek vannak a felhasználónevek mögött.
A csatorna életében még nyáron tűnt fel egy magyar származású üzletember, aki olyan jól szórakozott a kommenteken, hogy felajánlott Czibóknak egy kéthetes spanyolországi nyaralást az egyik apartmanjában, cserébe még azt sem kérte, hogy a videós promózza a helyet. Ez sem tetszett különösebben a kommentszekciónak, szinte az összes külföldről készült videót ellátták különböző megjegyzésekkel.
„Nem esnek jól az embernek az ilyen szövegek, de megtanultam velük együtt élni. Akárkivel találkoztam eddig, a szemembe egy rossz szót nem mondott, ezért nem tartom relevánsnak, amit művelnek a videók alatt” – vallja Czibók, aki teljesen tisztában van a YouTube-on tevékenykedő ál-Czibók-profilokkal, de szerinte ezek az emberek azt sem fogják fel, hogy neki csinálnak marketingértéket.
Valahol bassza a csőrömet, amit művelnek, valahol meg röhögök rajtuk.
A nagy port kavaró photoshopolt képről is megvan a véleménye, de nem tesz feljelentést sem az állatvédelmi szervezet, sem a kép készítője felé, hiába a becsületsértés gyanúja. A szervezet szerinte sok jó dolgot tesz az állatokért, nem akar „beleszarni a munkájukba”, sőt, közös videót is tervezget velük működésük okán.
Megkeresett a kép készítője, hogy ő nem úgy gondolta az egészet, csak poénnak szánta. Mondtam is, ha ekkora király, hogy ilyen képpel gúnyolódsz rajtam, mitől szart be? Férfinek kell lenni ilyenkor is. Az is megkeresett, aki az oldalnak továbbította a képet, méghozzá azzal az üzenettel, hogy »reméli, jól szájba basszák a vén gecit«. Írt, hogy nem úgy gondolta, mentegetőzött össze-vissza
– mesélte nekünk a videós, aki hozzátette, minden normális kritikának megvan a helye és ideje, de ahogy mondja, „nem abból lett ismertsége, hogy egy kiló kutyaszart kent a fejemre, és így sétálgatott az utcán.”
Nem érdemes beszállni a harcba
A Huffington Post oldalán jelent meg egy írás arról, milyen megoldások léteznek a negatív kommentek ésszerű kezelésére. A szerző Steffi Erbilgin öt pontban fogalmazta meg a legjobb megoldásokat. Szerinte:
- Érdemes listát írni a pozitív megjegyzésekről: akár kiírni egy füzetbe, papírlapra, dokumentumba olyan hozzászólásokat, amik pozitív tartalmúak. Ez mindig jó fogódzkodópont lehet, ha beesik egy-két különösen bántó vélemény.
- A sértő, személyeskedő kommenteket figyelmen kívül kell hagyni: megvan a nehézsége, de ha hirtelen felindulásból visszaírunk valamit, az bizonyosan rosszabbul csapódik le.
- Értelmet kell keresni minden kritikában: ha még úgy is tűnik, hogy alaptalan vádaskodásra épül egy-egy hozzászólás, mögé kell nézni, okokat kell találni arra, hogy mi húzódhat meg mögötte.
- Személyesen kell meghallgatni a panaszokat: akármennyire félelmetes elsőre, teret kell engedni annak, hogy meghallgassuk a kritikákat személyesen. Ennek egy kerekasztalbeszélgetés is helyet adhat, a lényeg a személyes visszacsatolásban rejlik.
- Ha érkezik valami negatív, adjunk pozitívat: amennyiben észrevesszük, hogy egy rosszindulatú hozzászólás érkezik, hagyjuk figyelmen kívül, és keressünk olyan tartalmat (akár másik hozzászólást), amit díjazhatunk pozitivitással. Így azt mutatjuk: bennünket nem érdekel a negatív hangvétel.
A fentebb leírtak persze nem ökölszabályok, és nem is működhetnek minden esetben. A magyarországi kommentkultúra hajlamos végletekbe esni, ami az influenszerek, YouTube-videósok tekintetében hatványozottan igaz.
így muszáj megbirkózni azokkal a jelenségekkel, hogy egyes felhasználóknak, nézőknek pusztán az számít munkának, ha napi nyolc órában áll valaki a szalag mellett. Mindenesetre külföldi minták azt mutatják, három megoldás működik nagy általánosságban: a platform egyik legtöbb követővel rendelkező beautybloggere, Dulce Candy például törli a negatív hozzászólásokat, míg a mostanság saját YouTube-sorozatában szereplő Liza Koshy videóban olvasta fel az agresszív kommenteket, így egyszerre tartalmat is gyárt és kifiguráz.
A harmadik megoldás pedig az, ha a videósok nem vesznek tudomást ezekről a hozzászólásokról, amivel sem pozitív, sem pedig negatív érzetet nem váltanak ki senkiből.
Kiemelt kép: Smagpictures.com / Balázs Ivándi Szabó
