Szórakozás

Czibók László: Pöffeszkedik a gyerek, írják, hogy stabil vagy, bástya – én meg csak lesek, mi ez

Czibók László: Pöffeszkedik a gyerek, írják, hogy stabil vagy, bástya – én meg csak lesek, mi ez

Politikáról nem beszél, mert akkor kicsinálják, szerinte Csisztu Zsuzsának sem kéne a fiatalokat kioktatnia, hiszen diplomával sem lesz nagyobb ember senki a másiknál. Fitneszedző és kidobó, aki minden nap elmondja a véleményét a YouTube-on, mert nem csak a tizenéveseké a terep. Bár azt mondja, szerinte az összes hülye őt találja meg a kommentszekcióban. Interjú Czibók Lászlóval.

Nem szoktad magad kategorizálni, hogy influenszer vagy youtuber lennél. Maguk a kifejezések idegesítenek vagy utálod a skatulyázást?

Nagyon sok olyan ember használja ezeket a jelzőket magára, aki még véletlenül se befolyásol szinte senkit. Az, hogy valakit többen követnek, semmit nem jelent. Engem páran megszóltak azért, hogy érdemi tartalmat nem látnak a videóimban. Ez nagyon szubjektív dolog. Igenis van tartalma a videóimnak, de én nem tartom magam se influenszernek, se youtubernek.

De ha valakit lehet véleményvezérnek nevezni, az pont te vagy. Elvégre a véleményedet osztod meg majdnem minden videódban. Plusz sok százezren nézik is azokat.

Sokan írnak nekem, főként inkább fiatalok, hogy marha sokan úgy csinálnak dolgokat, ahogy elmondtam a videóban. Mindig mondom nekik, ez így nem teljesen jó, mert én nem a tutit mondom el, hanem a saját tapasztalataimat. Nem nevelni, irányítani akarom őket, mert hát ki vagyok én? Vannak szüleik, majd azok megteszik.

Az nem jó marketing, ha azt írod nekik, ne hallgassanak rád.

Ha látom, hogy igényli az illető, akkor visszaírok, de naponta annyi üzenet érkezik, hogy mindenre nem tudok válaszolni. A közösségi oldalakon rengeteg kérdéssel találnak meg, de nem a gép előtt töltöm az életem.

A fiatalok egy része influenszernek gondolja magát, ez baj?

Azt gondolják, maga a szó, hogy influenszer, kurva menő. Aztán azt hiszik, ha bejönnek a YouTube-ra, pillanatokon belül dőlni fog a lé. Én sem szeretem a kifejezést, a véleményvezér is elég nagyképűen hangzik. Valamelyik nap rám írt valami hülyegyerek, hogy nekem mit jár a szám ennyit, erre nézem az Instagram-fiókját: XY, influenszer, és hatvanhatan követték. A barátai között biztos népszerű.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Merthogy te a Facebookon kezdted a véleménynyilvánítást, aztán átléptél a YouTube-ra.

Így van. Írogatással kezdtem, ami valamiért megfogta az embereket. Ott sem nagy dolgokról írtam, egyszerűen csak humorral. De egyszer nagyon kiakadtam valamire, amiről nem volt időm pötyögni, ezért azt mondtam, lövök egy videót, és marha nagy sikere lett. Ekkor jöttem rá: minek írogassak, ha tudok beszélni is? Erről meg azt gondolják sokan, hogy a legegyszerűbb feladat. Hiába vannak gondolatok a fejedben, azt elmondani – elég a politikusainkra nézni – nem egyszerű feladat, hogy annak a történetnek legyen eleje, közepe és vége.Többen tanácsolták, hogy kezdjek el YouTube-ozni, mert az milyen jó, tudok vele pénzt is keresni. Biztattak, hogy csináljam, mert ki tudja, mit hoz a dolog, akár kapcsolatokat teremthet, amiből tudok építkezni. Van egy fiatal ismerősöm, aki Angliában tanult rengeteget a marketingről, ő látott el jó tanácsokkal. És így kezdett el felfelé futni a dolog.

Nem is vágsz a videóidban, 10-20 perceket kell ledarálnod hiba nélkül, értelmes tartalommal megtöltve.

Soha nem szoktam vágni. Nagyon becsülöm azokat, akik profi szinten űzik ezt, de nekem se energiám, se időm nincs erre. Ez az én egyediségem, hogy nem vágom a videóimat. Ez a saját stílusom, bár nem védettem le sehol. Sokszor mondják, hogy vegyek profi mikrofont, rendes kamerát. De az meg már nem lenne ugyanez. Ha valakinek így kell, akkor így kell, ha nem, akkor nem.

Akkor te élő példája vagy annak, hogy a videózásnál nem a felszerelés a lényeg, csak a tartalom?

Ezt én sem tudtam az elején. Viszont mindez, ennyire mélyen nem is érdekelt engem. Nem gondoltam, hogy napról napra egyre többen követnek majd. De biztos vagyok benne, hogy akinek csak egy átlagos kamerája van, de a szavára az emberek felkapják a fejüket, azzal lehet sikert elérni.

YouTube-csatornád névjegyében azt írod: „Semmi újat nem mondok, az Önök, a Ti mindennapjairól szól, amit átélünk, megszenvedünk és kiröhögünk.” Kicsit olyan vagy, mint az amerikai late-night show-k házigazdái, csak stúdió és tapsoló közönség nélkül. Piaci rést töltesz be?

Többen írták a feliratkozóim közül, hogy nem kizárólag a véleményem miatt néznek, hanem azért is, mert nem nagyon van ilyen csatorna itthon. Marha nehéz kenyér ez, hogy folyamatosan képes legyél megújulni, ne ismételgesd magad, mellette találd meg azokat a témákat, amik esetleg több embert érdekelnek. Aztán mellé lehet nyúlni, és lehet, nem érdekli majd a közönséget az adott téma, de most csúnya leszek: az meg engem nem érdekel. Választani úgy szoktam témát, hogy vagy napi eseményből szemezgetek, vagy olyan dolgot mesélek el, amit már átéltem az életem során. Reggel felkelek, csinálom a kis reggelimet, hallok, látok valamit, ami érdekel — megvan a téma.

Aztán útnak indulsz, beülsz az autóba, és elmondod a magadét?

Vagy otthon, ha van időm. Szépen elrendezgetem a hátteret, mert a nézők mindenért megtalálnak, még ha egy papucs ott maradt, azért is. Ha dolgom van valahol, útnak indulok, bepattanok az autóba, és lehúzódok valahol elkészíteni a videót.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Sokan írják, mindenről IS van véleményed. De akkor miről szóljon a platform, ha nem erről?

Pont erről. Én azokat se szólom le, akik szájkaratéznak egymással a YouTube-on, az az ő dolguk. Ha ezt fontosnak tartják, akkor csinálják ezt. Az emberek általában mindenre irigyek. Ha nem állsz be a sorba, ehelyett olyat csinálsz, amire felkapják a fejüket, akkor a társadalom nagy részének szálka leszel a szemében. Nem azért, mert szar, amit csinálsz.

Akkor semennyire nem tervezettek a videók?

Én azt sem tudom, holnap miből fogok videót csinálni. Fogalmam sincs. Ma arról csináltam videót, mire jó ébredni, mert arra keltem, hogy az ajtóm előtt pofáznak. Na, ennyire vagyok előretervezgető.

Lendített a videós karriereden az, hogy szerepeltél az Éjjel-Nappal Budapestben?

Valamennyit. Kicsivel több mint egy évet szerepeltem a műsorban, egy nagyon szélsőséges karaktert játszottam. Azóta bárhová elmegyek, én biztosan Miki leszek (így hívták Czibók karakterét a sorozatban – a szerk.). Erre fel is készítettek a sorozat gyártói. Amikor elkezdtem videózni, jöttek a kérdések, hogy én voltam-e Miki. Ekkor jöttek az olyan konzekvenciák, hogy engem kibasztak a műsorból, ezért csinálom a YouTube-csatornát. Én meg hülye voltam, és elkezdtem reagálni ezekre. Rájöttem, hogy mindenkire rá kell hagyni mindent.

A mai napig felköszöntenek Miklós-napon?

Persze. Én meg reagálok: „Köszönöm! Üdv, Laci.” Az emberi sötétség végtelen.

Azóta nem hívtak vissza a tévébe?

Lettek volna ajánlatok, egy filmszerep is. A Budapest Noirban lettem volna egy nem is annyira mellékszereplő, de én nem vagyok színész, megírt szerepeket kellett volna mondanom, és ahogy haladtunk előre a castingon, jöttek az olyan szövegek, ahol nem lehetett imprózni, így befejeződött nekem a dolog. Elég erős az egóm, másképp a YouTube-on sem lennék. Nem nagyképűség, de statisztának nem fogok elmenni sehová, hogy aztán ott álljak a sarokban egy alabárddal. Ezért mentem el egy olyan irányba, ahol én tudok érvényesülni.

Mai fejjel elmennél ismét az ÉNB-be?

Ilyen feltételekkel biztos nem: olyan szinten beszabályoznak a kereskedelmi tévék, hogy például nem is posztolhattam a műsor forgatása alatt semmit. De annyi pénz meg nincs benne, hogy az ember feladja az egyéniségét.

Rendszeresen példálózol az életkoroddal, itthon pedig inkább a fiatalok terepének tartják a YouTube-ot. A saját korosztályodat vagy a náladnál idősebbeket biztatnád videózásra?

Én bárkit biztatok, ha van mondanivalója, de a pénzért ne kezdjen bele. A kort amúgy sem kell szégyellni. Engem sokan lebácsiznak, vén hülyének neveznek, de nem érdekelnek ezek. Lényegtelen, ki mennyi idős.

A véleménynyilvánításhoz kell élettapasztalat? Miért hitelesebb a te szádból valami, mint egy 18 éves influenszertől hallva?

Azért lehet hitelesebb, mert azokat a dolgokat, amiket beszélek, én már átéltem. Én mindig azt szoktam mondani: még akkorát fogtok szopni, gyerekek, hogy az valami eszméletlen. Nem kívánom senkinek, de átélni egy veszteséget, hasonlóan rossz dolgokat, na ezek formálják az embert.

Néhány hete Csisztu Zsuzsa azzal próbálta nevelgetni Farkas Timit a Reggeliben, hogy inkább tanulásra koncentráljon, és vigye az igényes tartalom felé a csatornáját. Benned van ilyen nevelési motiváció?

Ezt a „tanulni kellene” típusú dolgot nem szeretem. Nekem van diplomám, de sok olyan embert ismerek, akinek hiába van magas végzettsége, hülye, mint a föld. Milyen motivációt látsz az országban, hogy annyira tanulni kellene? Minek? Az, hogy mi az értelmes tartalom, meg mi nem, ezt ne a Csisztu Zsuzsa döntse el. Az, ami neki nem értelmes, másnak még lehet az. Így bármit szét lehet szedni, ezt én is tudom. Egy jó dolgot is be lehet állítani negatívan.

Viszont az idősebb generációk számára az influenszer szó pejoratív. Lehet ez ellen tenni? Egyáltalán kell?

Nem kell, és nem is lehet. Ha valaki ebben az életkorban van, mint én, vagy még idősebb, ráadásul merev, nem tiszteli a fiatalokat, az baj. Az a fő gond, hogy az idősebbek nehezen értelmezik, ha valaki kiáll a nyilvánosság elé. Tőlem is sokan kérdik: minek csinálod, a pénzért? Nem leszek álszent, az is benne van.

A partnercégek betámadtak már?

Nincs mögöttem senki, de szoktam megkereséseket kapni, viszont inkább kisebb márkák és termékek részéről érkeznek ilyenek. A nagyobb cégek nem fognak megkeresni, mert én azt is elmondanám a termékről, ha szar. Ez pedig kockázatos. Külföldön vannak olyan influenszerek, akik fikázásra építik a csatornát, emiatt a negatív reklám hírértékével csábítják magukhoz a megkereséseket, csak hát ez Magyarországon nem menne. Meg én sem adnám minden szarhoz a nevem. Olyasmiről tudnék csak beszélni, amiben hiszek. Vagy arról, amiben nem, viszont ahhoz túl sokat kéne fizetni. És onnan tudnám, hogy nekem végem van a YouTube-on.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Amikor a divatszavakon poénkodsz, mint a „bástya” vagy hogy valaki „stabil”, az nagyrészt irónia és szarkazmus. Itthon nem ismerik az emberek ezeket a fogalmakat?

Ez az alap probléma velem kapcsolatban, legalábbis egy bizonyos szinten alul. Az iróniát, a szarkazmust, az enyhe gúnyt, csipkelődést nem értik. Van a mondás: akinek nem inge… na, ezt az inget ez a réteg felveszi! Olyan dolgokat kapok, hogy csak nézek. Azt gondolom, hogy az ország nyolcvan százaléka hülye. Ez a tömény véleményem. És elröhögöm a videót, elmosolyodom, de nem veszik észre. Elmondtam már ezerszer, hogy ne vegyék komolyan, amit mondok. Ezeken meg, hogy stabil és bástya konkrétan be szoktam szarni: a Facebookon ott áll a gyerek, pöffeszkedik, és írják alá, hogy stabil vagy, bástya. Én meg csak lesek, mi ez? Elkezdtem kérdezgetni, és picit beleálltam ebbe. Akinek meg van esze, röhög ezen.

Ez a poénos része, de például politika az smafu?

Politikával nem foglalkozom. Ha bármilyen oldal mellett állást foglalsz, ki fognak csinálni.

Hogy látod: a magyar YouTube az igénytelenség felé halad, vagy minden tök jó?

Azt nem tudom, hogy minden tök jól működik-e, de akiket én ismerek a közegből, azok messze nem az igénytelenséget képviselik. Nagyon sok jó tartalom van, az, hogy ki hogyan vágja, szerkeszti a videóit, adott esetben poénosabb-e a még befogadható humorosságon túl, részletkérdés.

És a kommentkultúra?

Szerintem én az összes hülyét megtaláltam. Nálam a humor eszközeit nem értik, erre Gáspár Beát tudom idézni: „Ne olvassál kommenteket!” Fantasztikus módszer. Akármennyire is semleges tudok lenni a dologgal, néhány embert azért megkérnék, hogy szemtől szembe is mondja el ugyanezt. Nem azért, mert én sérthetetlen lennék, de kíváncsi vagyok, némelyiknek lenne-e ehhez töke. Én biztosan nem nézek olyan videót, ami nem érdekel. Ha zavar, ha valaki nekem nem tetsző videót oszt meg, maximum letiltom. A legjobb nem reagálni.

Vlogger-cicaharcnak nevezed a YouTube-os adok-kapok videókat, amik hol műbalhék, hol a nézettség miatt zajlanak a platformon. Benned nem merült még fel néhány bicskanyitogató videó után, hogy beleállj valakibe?

Nem igazán tudok olyat, aki ennyire felhúzta volna az agyam. Rólam készültek videók, de azokon meg jót röhögök, mert nekem csinálnak reklámot. Egy srác azon sértődött meg, mert vele nem készült közös videó, de VV Somával meg igen. Csak a szája jár sokaknak, ráadásul több százezer ember előtt mondanak hülyeségeket ezek az állítólag „nagy bűnözők” meg „gengszterek”. Én azért ismerek egy-két meredek embert, akik nem szólnak, hanem odamennek, és megoldják a dolgokat.

A videóid alatt mindig vannak egy-kétsoros versek, egyik ilyen: „Két budira hatvan ember, elbukott a kórháztender.” Ezekkel mi a célod?

Semmi célom nincs ezzel, ezek is hozzátartoznak a videókhoz. Mindenki más csomó hülyeséget írogat a videó alá, én meg akartam valami egyedit. Többen mondták már, hogy ki kéne adni ezeket, de az nem az én világom.

A sztereotípia döntögetése valamennyire céljaid közt van? Sokszor poénkodsz azon, hogy gyúrsz, kopasz vagy, tetoválásod is van.

Engem általában hülyének gondolnak, hogy izomagyú vagyok. Bennem is van előítélet, mindenkiben van, de váltani kellene néhány mondatot előbb az illetővel. Az, hogy valaki kopasz, nem kopasz, ingbe jár, skinny gatyát hord — persze, valahol besorolod őket, aztán rájössz, mekkora hülye voltál.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

A mindennapi gondok, történések, kiegészítve a véleményeddel, népszerű kombinációnak bizonyulnak, de meddig lehet ezt csinálni?

Időhiány miatt lehetnek gondok maximum. Abbahagyni nem fogom, mert túl sok a pozitív hozadék. Ja, és ha valahová mostanság elmegyünk a barátnőmmel, Georginával, akkor már nem Miki vagyok az embereknek, hanem a „videós csávó”. Az én korosztályomból kapok például olyan gratulációkat, hogy végre valaki kiáll, és megmondja. Nem küldetés, de az a baj ebben a rohadt életben, hogy az emberek gondolnak dolgokat, és nem merik kimondani. Sokkal egyszerűbb lenne minden.

Ha távlatokban nem is gondolkodsz, de kimondatlan célod van a tartalomgyártással?

Megfogalmazni nem tudom, de ez a jövő. Ha te valamiben jó vagy, és én talán nem vagyok rossz ebben — bár a jótól messze vagyok —, akkor lehet, lesz olyan periódus az életemben, amikor csak ezzel akarok foglalkozni. Ez lehet akár cél. Én szeretek fitneszedző lenni, de a kidobós munkával már tele van mindenem.

Ezek szerint nincs többé kidobós világ? Azok a videóid több százezret hoztak megtekintésben.

Nem fizikálisan nem bírom, hanem idegileg. Megváltozott a világ, a fiatalok olyan dolgokat csinálnak szórakozóhelyeken, amiért nem vállalják a felelősséget. Ha te meg teszed a dolgodat, sokszor szívsz. Ezt nehéz befogadni egy olyan típusú embernek, aki abban nőtt fel, hogy mindenért vállalni kell a felelősséget. Azért népszerűek ezek a videók, mert olyan mélységbe visznek, amiről nincs sok tudomása az embereknek. Ha te kidobó vagy, sötét vagy, mint az állat, ok nélkül szarrá versz mindenkit, össze vagy tetoválva. Holott ez nincs így, sokkal másabb ez, mint gondolják. Ilyenek is vannak, azt nem tagadom.

Erről jut eszembe: a videózásnál mennyire kell vigyázni, hogy ne csússzon át a dolog egy ilyen „bezzeg az én időmben” típusú véleménynyilvánítássá?

Lehet benne veszély, de ha ezen agyalnék, akkor oda lenne a spontaneitás.

* * *

A 24.hu-nál kiemelt figyelemmel követjük az influenszer-szegmenst, nemrég a jövőben járható utakról írtunk, a cikk itt olvasható el.

„Influenszer lettem és ezzel törlöm a seggemet, most kaptam ingyen a postán”
Rosszul alakult ki itthon az influenszerpiac, de vajon mi rá a megoldás? Ennek jártunk utána.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Olvasói sztorik