29 éves vagyok és pánszexuális. Nemrég ért véget a kapcsolatom egy lánnyal, ő szakított velem három év után. Ő mindig is tudta magáról, hogy leszbikus, én viszont mellette jöttem rá, milyen a beállítottságom. Előtte nem voltam lánnyal, de aztán beleszerettem, és onnantól már cseppet sem érdekelt a neme. A kapcsolatunkat felvállaltam az első pillanattól kezdve, a családom és a barátaim szeretettel fogadták. Ő azonban nem vállalta fel saját magát sem, így minden ünnepet külön töltöttünk, sosem vitt haza a szüleihez.
Az olvasói levelet Krisztina küldte nekünk, ahogy másoknak is, neki is másik nevet adtunk a történet megjelentetéséhez. Válaszként írta a korábban megjelent cikkünkre, amiben Bogi nevű olvasónknak segítettünk a mássága felvállalásában.
„Sokat vitatkoztunk emiatt, majd fél évvel ezelőtt rászánta magát arra, hogy felvállalja magát és minket is. A családja rosszul fogadta, és sikerült annyira elbizonytalanítaniuk, hogy szakított velem. Azóta megbánta, de én már azt érzem, hogy nem vagyok biztos abban, hogy akarok-e még bármit vele az életben. Azért írtam ezt a levelet, hogy mindenki, akiben kétely van, hogy felvállalja-e magát a környezete előtt, egy percig se hezitáljon. Azok az emberek, akik igazán szeretnek minket, azt akarják, hogy boldogok legyünk, mindegy, hogy kivel. Akkor is így van, ha édesanyánkról vagy a testvéreinkről van szó. Annyi önzés kell, hogy legyen bennünk, hogy ne szenvedjünk azért, hogy más örüljön ennek.”
A másság felvállalása felszabadítja az egyént
A coming out nem más, mint egyszeri kinyilvánítás, mégis hosszas lelki folyamat zajlik le minden lányban és fiúban, amíg idáig eljut. Amikor valaki úgy dönt, elmondja a hozzá közel állóknak nemi identitását, szexuális orientációját, csak a legjobb (és sokszor ritkább) esetekben lesz az, hogy szeretettel és elfogadással találkozik. Azok az emberek, akik leszbikusok, melegek, transzneműek, biszexuálisok, számos stresszel néznek szembe, amikor eljön az életükben az a pillanat, hogy felvállalják önmagukat. Együttérzésben reménykednek, odafigyelést, szeretetet várnak, de sokszor azt kapják, amit az olvasói levélben is látunk. Gyakran merül fel bennük a kérdés, hogy vajon meg fogja-e érteni a szülő vagy barát a szexuális orientációt? Hogy hogyan fogja ezután kezelni őt? Ítélkezni fog-e? Dühös lesz-e? Szomorú lesz-e? El fogja-e emiatt veszíteni az otthonát, a munkahelyét? És a legfontosabb kérdés is megfordul a fejükben, hogy biztonságban lesznek-e ezek után?
Az, hogy a környezet hogyan reagál a coming outra, egyénenként változó, viszont a coming out hosszú távú hatása igen pozitív és minden esetben jó hatású: a felszabadultság érzése jelenik meg, hiszen ahogyan elfogadja önmagát valaki, hitelesebb lesz saját maga előtt és lehetősége nyílik arra, hogy pozitívabb emberi kapcsolatai legyenek, boldogabb romantikus kapcsolatokat éljen meg. Akkor is így van, ha a környezet, azaz a barátok, szülők, munkahely, iskolatársak negatívan állnak hozzá, ilyen esetben az a kérdés, hogy az adott egyén mikor lesz felszabadultabb a coming outtól. Az lesz, ez biztos, csak feltehetően több idő telik el addig, mintha a környezet elfogadóan reagál erre. Ha a barátok elfogadják az illetőt, akkor biztos, hogy a barátok körében sokkal jobban fogja magát érezni, mint azokkal, akik nem fogadják el.
A bezárkózás azonban, azaz a coming out hiánya megnövekedett öngyilkossági vágyat és kísérletet eredményezhet, rengeteg negatív stresszt és sikertelen romantikus kapcsolatokat. Azok, akik leplezik az irányultságukat, szintén ezeket élhetik át, így fontos felhívni a figyelmét mindenkinek arra, hogy bármilyen is a környezet, a coming out szükséges cél legyen a saját boldogság elérése érdekében. Akkor is, ha egy környezetváltozással, új városba költözéssel, új munkahellyel ismét coming outolni kell, és újra megjelenhetnek a fentebb írt rengeteg negatív érzés. A változás csak a kinyilvánítással történhet meg, és ha rövid távon kellemetlen is, hosszú távon mindenki megtalálhatja a maga boldogságát.
Azt, hogy egy társadalom hogyan viszonyul a mássághoz, a politika is befolyásolja, a vallás is befolyásolja, ezek kihatnak a társadalom tagjaira is. Viszont nem árt figyelembe venni, hogy bármilyen vallású vagy politikai nézetű is egy szülő vagy egy legjobb barát, attól még szeret, attól még nem fog megváltozni semmilyen múltbéli kellemes közös élmény, sem pedig a szeretet, a tisztelet. Sokaknak idő kell ahhoz, hogy a nézeteiket legyőzve a szeretetet nézzék, ne pedig a másságot.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
